Vasárnapi ráhangoló: Menyegzőre hívva – Isten megelőző szeretete és a mi válaszunk

A Vasárnapi ráhangoló évközi 2. vasárnapi részének központi gondolata a menyegző és a házasság szimbólumán keresztül mutatja be Isten és az ember kapcsolatát. A kiindulópont Izajás próféta könyvének képe, ahol Isten mint vőlegény jelenik meg, aki örömét leli népében, és esküvői metaforával fejezi ki a választott nép iránti hűséges, szeretetteljes elköteleződését.

Erre a gondolatra rímel Jézus első csodatétele is a Kánai menyegzőn: Jézus ott is a „buliban” veszi kezdetét nyilvános működésének, ahol megmenti az esküvői ünnepséget. Az üzenet lényege, hogy Isten mindig megelőző szeretettel fordul felénk: előre jön, keres és akar minket. Ám ez a kapcsolat akkor válik kölcsönössé, ha mi is döntünk mellette, „esküt teszünk”, azaz elköteleződünk Isten iránt. A magyar „esküvő” szó jól kifejezi a szakrális, ünnepélyes ígéret lényegét: nem pusztán egy buli vagy családi esemény, hanem a hűséges odatartozás és a szeretetteljes elköteleződés kifejezése.

A lényeg tehát: Isten szeretete kész, ám szükség van a mi hajlandóságunkra és igenünkre. Ha mindennap újra és újra vállaljuk a vele való élet közösségét, akkor – még a nehézségek és botlások után is – mindig visszatalálunk hozzá, és részesei leszünk annak az örömnek, amelyet a „vőlegény” érez, amikor a menyasszonyra tekint.

Az elmélkedést Heiter Róbert Gottfried szepetneki plébános atya mondta.

Készült olvasóink és a sorozat lelki kísérőinek támogatása révén. Hasonló értékes tartalmakért, kérjük, támogassa a Zarándok.ma szolgálatát.