Vasárnapi ráhangoló: Az Úr velünk munkálkodik – Urunk mennybemenetele

Heiter Robert Gottfried atya tanítása Márk evangéliumának záró missziós parancsából indul ki: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Ez a mondat nem pusztán egy régi, apostoloknak szóló felszólítás, hanem az Egyház mindenkori küldetésének lényege. Krisztus nem bonyolult programot, nem részletes intézményi stratégiát ad, hanem egyetlen világos feladatot: az evangélium továbbadását.

Ez a küldetés ma sem vesztette érvényét. Az Egyház „alapszabályzata” nem változott: amit Krisztus rábízott tanítványaira, az továbbra is érvényes minden keresztény számára. A hívő ember nem szemlélője, hanem résztvevője ennek a küldetésnek.

A szakaszban szereplő jelek — gyógyítás, nyelveken szólás, a veszélyektől való megmenekülés — könnyen félelmet vagy kíváncsiságot kelthetnek. Nem az ember saját erejéről, rendkívüli képességeiről vagy vallási teljesítményéről van szó. Nem mi gyógyítunk, nem mi hozzuk létre a csodát, hanem Isten cselekszik rajtunk keresztül.

Ez a cselekvés sokszor nem látványos formában jelenik meg. Egy mosoly, egy jó szó, egy megszólítás, egy figyelmes jelenlét is lehet Isten gyógyító szeretetének eszköze. A keresztény ember tehát nem azért küldött, mert rendkívüli képességekkel rendelkezik, hanem mert Krisztus ígérete szerint az Úr vele munkálkodik.

Krisztus látható távolléte nem jelent elhagyatottságot. A mennybemenetel után az Egyház nem árvaságban él, hanem Krisztus rejtett, kegyelmi jelenlétében. A tanítványok öröme éppen abból fakad, hogy az Úr nem hagyta magukra őket, hanem továbbra is kíséri küldetésüket.

A döntő kérdés ezért nem az, hogy képesek vagyunk-e önmagunktól rendkívüli dolgokra. Hanem az, hogy valóban azt a küldetést teljesítjük-e, amelyet Krisztus bízott ránk. A tanítás záró hangsúlya ebben áll: az Úr akkor munkálkodik velünk, ha mi is az Ő ügyén munkálkodunk. A keresztény élet nem saját programunk megvalósítása, hanem annak keresése és teljesítése, amit Isten ránk bízott.