pexels tofros com 83191 257855 Custom

Adjuk el a karácsonyra kapott ajándékainkat? És mi lesz a velejáró szeretettel?

Biztosan vannak köztünk olyanok, akik csalódást éreztek a karácsonyi ajándékok kinyitásakor. De ahelyett, hogy eladnánk őket, inkább vegyük figyelembe azt a szeretetet, amelyet jelentenek, és ami a Születés ünnepének a lényege.

December 24-én vagy 25-én, a családi hagyományok függvényében, meg szoktuk egymást ajándékozni. Örülnek a gyerekek, ahogyan csillogó szemmel bontogatják a fényes papírt. Néha azonban a kicsik és a nagyok egyaránt csalódást éreznek, amikor meglátják, mit rejtett a gondosan hajtogatott csomagolás: egy ruhát, amit sohasem fogunk felvenni, egy dísztárgyat, ami nem az izlésünknek való, egy könyvet, noha nemigen olvasunk… Egyszóval, csalódást érzünk, amit nem vallhatunk be, és helyette mosolyognunk kell, és elmondanunk a szokásos és elfogadott köszönőszavakat. De gustibus et coloribus non est disputandum – a híres latin közmondás magyar változatában színekről ugyan nincs szó, hiszen ízlések és pofonok különbözők…

December 25-én azonban az alkalmi eladásokkal foglalkozó oldalak és újságok rávetik magukat a témára. Virágzanak és nagy betűkkel hirdetik magukat a „Hogyan adjuk el karácsonyi ajándékainkat?”, „Az ajándékok eladásának tíz legjobb helye” és az „Egyre több francia szabadul meg az ajándékaitől” című helyek. Sőt, van ahol az a szomorú statisztika is olvasható, miszerint a franciák 44%-a adta már el legalább egyszer az életében a karácsonyra kapott ajándékait.

A szeretet cselekedete

Van azonban valami, amitől senki sem tud megszabadulni: az a szeretet, amellyel az ajándékot adják. Persze, lehet, hogy van egyfajta gépiesség vagy társadalmi nyomás, hogy adjunk valamit, de ha adunk egy tárgyat, azzal magunkból adunk valamit, legalábbis anyagilag. Nem véletlenül iktatja be Gary Chapman az ajándékot a Szeretet öt nyelve (Les Cinq langages de l’amour) közé, mint a szeretet és a hála jelét. (Ez a nemzetközi sikerű bestseller az ajándékon túl a dicsérő, elismerő szavakat, az együtt töltött minőségi időt, a másik félnek tett szolgálatokat és a fizikai érintést sorolja ide. A szerk.)

Ha tehát az ajándékot eladjuk, akkor a szeretet egyik cselekedetét váltottuk pénzre. Ha viszont az ajándékozó szándékának megfelelően meg szeretnénk őrizni a szeretet mozzanatát, jobban tesszük, ha mi is elajándékozzuk a csalódást okozó ajándékot valaki másnak, vagy egy karitatív szervezetnek adjuk. Így a szeretet újabb szeretetet von maga után.

Az ajándékok ünnepe

Ez pedig egybecseng a Születés ünnepének értelmével. 2006-ban az éjféli misén mondott szentbeszédében XVI. Benedek pápa így fogalmazott: „Isten ajándékká tette magát a számunkra. Önmagát adta. Időt szán ránk.” A pápa számára „a karácsony az ajándékok ünnepe lett, hogy utánozzuk Istent, aki önmagát adta nekünk”. Tehát ügyelnünk kellene arra, hogy „szívünket, lelkünket és szellemünket megérintse ez a tény”. XVI. Benedek pápa pedig javasolt ehhez egy utat: „A sok vásárolt vagy kapott ajándék között ne feledkezzünk meg az igazi ajándékról: arról, hogy adjunk egymásnak valamit magunkból. Adjunk egymásnak az időnkből. Nyissuk meg az időnket Isten előtt. […] Így születik az öröm, így jön létre az ünnep.”

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. Nagyon igazak és szépek néhai XVI. Benedek pápa szavai. Ma már a karácsony a “venni és enni” ünnepévé silányult…