Házasságban élni jó!

A házasság szentségét hirdetni a mai világban nagy kihívás. Az emberek többsége nem érti, miért fontos, miért ad más minőséget a kapcsolatnak. Hívőként, könnyebben meghozzuk a döntést, de időnként mi is elbizonytalanodunk, a kísértések bennünket is elérnek.

Amikor az ember elkötelezi magát, igent mond Istennek, igent mond a társának, nem rövidebb időre, mint egy egész életre. Ez a tudat – főként szerelmesen – magától értetődőnek tűnik. Szeretjük egymást egy életen át, mi sem egyszerűbb! De hogy igazán mit jelent a jóban-rosszban, a bajban, a nehézségekben-örömökben kitartani a másik mellett, azt a legtöbben nem tudják értelmezni. Lehet persze készülni rá, lehet vele foglalkozni, lehet mások által szemléltetett jó példákat látni, azonban a dolog realitását csak tapasztalattal éli meg az ember. Mindenki más családi háttérből érkezik, más mintákat hoz magával, már maga az összecsiszolódás sem egyszerű, de kezdetben az érzelmi túlfűtöttség mindent megszépít. Könnyebben megbocsátunk, simán elnézzük a hibákat, játszva alkalmazkodunk nehezebb élethelyzetekhez. Ha, esetlegesen felfedezünk intő jeleket, azokat nem akarjuk észrevenni, amit persze később felrovunk, mint válóokot. Ahogy telnek az évek, számtalan nem várt helyzet, esemény, számtalan olyan szituáció jön a közös életünkbe, ami, ha nincs jól megalapozott kapcsolatunk, könnyen szétszakíthatja a szövetségünket. A gyermek érkezése is fenekestül felforgatja a kapcsolatot. Új fejezet kezdődik, melyben mindenkinek meg kell találnia a helyét, a feladatát, amiben átrendeződnek a hangsúlyok, semmi se lesz már olyan, mint volt. Létrejön egy új minőség a kapcsolatban, ami sokkal jobb, tartalmasabb, de ettől a terhek és a nehézségek is hozzáadódnak, ami tudatosság nélkül elviheti a párokat az elhidegülés irányába.

Elképesztő méreteket ölt a válások száma. Ha csak a szűk baráti körömet nézem, elszomorító. Pedig a legtöbben tényleg úgy vágtak bele, hogy holtomiglan-holtodiglan. Vannak olyanok is közöttük, akik gyakorló hívőként se tudtak kitartani egymás mellett. Senki nem mondja, hogy a házasság kötelékében élni könnyű. Nehéz, határozottan nehéz. Áldozatokkal, önfeladással, lemondásokkal, alkalmazkodással jár. Ugyanakkor ott a sok, közösen megélt öröm, boldog pillanat, az érzelmi biztonság, a szeretet, ami értelmet ad az életünknek, amitől kereknek érezük a létünket. Szeretni és szeretve lenni: a legfontosabb szükségletünk.

Ahhoz, hogy jól tudjon működni a kapcsolat, kell a tudatosság, az elköteleződés, a meggyőződés, az, hogy bármi áron, de kitartok a házastársam mellett. A komolyságát, a súlyát, az Isten előtt tett eskü adja, az a keret, melyet Isten törvénye kínál nekünk. Sokakat megrémít, pedig éppen ez a szabályozottság az, ami megtarthat bennünket a szövetségben. Manapság mindent, ami elromlik, lecseréljük, eldobjuk, veszünk másikat, egy újat. Sokan így gondolnak a házasságra is. Úgy gondolják, egy új társsal sokkal jobb, szebb lesz minden. Persze, nagyobb munka a régit megszerelni, több energia, arra viszont nem gondolnak, hogy az új is elromolhat. Kísértések érik az embert, a gonosz mindig lesben áll. De Isten is készen áll. Ha engedjük, hogy jelen legyen az életünkben, a házasságunkban, akkor az ő erejéből, kegyelméből a kísértés is legyőzhető, mint ahogy minden akadály és nehézség is.

A párkapcsolatot gondozni kell. Kell, hogy legyenek kijelölt napok, időszakok, amit következetesen arra fordítunk, hogy gazdagítsuk a kapcsolatot. Ne sajnáljuk erre az energiát! Fontos, hogy ki tudjuk, ki merjük fejezni az igényeinket, vágyainkat, de azokat az észrevételeinket is, melyek zavarnak bennünket. Érdemes lefektetni bizonyos „házirendet” még a kapcsolat elején, amihez tarthatjuk magunkat (például, hogy soha nem fekszünk le haraggal, szerepek elosztása stb.). Sok konfliktustól meg tud kímélni bennünket, ha van egy rendszer, amihez tarthatjuk magunkat. Merjük gyakran kifejezni az érzelmeinket, merjük gyakran megvallani, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Tudjuk elfogadni a változásokat magunkban, egymásban, hiszen senki sem marad ugyanaz, aki egykor volt. Változunk és ezzel együtt változik a kapcsolat is, melyben lehetnek mélypontok. Isten megtartó ereje azonban ezekben a helyzetekben tud leginkább megnyilvánulni. Imában, összekapaszkodásban, tudatosságban.

Sokféle szakkönyv, módszer létezik arra vonatkozólag, hogyan tudjuk még eredményesebben megélni a házasságot. Hogy mi a jó recept, nem tudhatjuk, de egy biztosan elengedhetetlen, méghozzá Isten jelenléte. Ha őt kizárjuk a szövetségünkből, esélytelenül próbálkozunk. Kérjük kegyelmét és bölcsességét, rá mindig számíthatunk! Mert a házasságot lehet ünnepelni, lehet róla hirdetni, hogy jó – a mai világban is!