Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról
A Vasárnapi ráhangolóban Heiter Robert Gottfried atya az Apostolok cselekedeteiből vett olvasmány kapcsán az ősegyház egyik nagyon is emberi helyzetére irányította a figyelmet. A keresztény közösség növekedésével ugyanis nemcsak az örömök, hanem a feszültségek is megjelentek: a görög nyelvűek között zúgolódás támadt, mert úgy érezték, özvegyeiket háttérbe szorítják a mindennapi alamizsnaosztáskor.
Atya rámutatott: ahol egynél több ember van, ott előbb-utóbb megjelennek a nézetkülönbségek, az eltérő szempontok és az ütközések. Ez alól az első keresztény közösség sem volt kivétel. A sokszínűség, a nyelvi és kulturális különbségek már akkor is próbára tették az összetartozást. A kérdés azonban nem az volt, hogy vannak-e problémák, hanem az, hogyan válaszol rájuk a közösség.
Az apostolok nem söpörték félre a panaszt, de azt is világosan látták, hogy küldetésük középpontjában az imádságnak és az ige szolgálatának kell maradnia. Ezért választották ki a hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket a közösség szociális szolgálatával bíztak meg. Így született meg a diakónusi szolgálat egyik bibliai alapja.
Heiter Robert Gottfried atya hangsúlyozta: az Egyház nem pusztán jótékonysági szervezet. Bár az Isten szeretete elképzelhetetlen az ember szeretete nélkül, a karitatív munka csak akkor válik igazán hitelessé és termékennyé, ha imádságos háttér és élő istenkapcsolat áll mögötte.
Ennek kapcsán személyes nagyböjti tapasztalatát is megosztotta. A közösségben hét héten át hajnali virrasztó miséket tartottak, amelyek során a rászorulók javára gyűjtöttek. Bár kevesen, mindössze nagyjából húszan vettek részt ezeken az alkalmakon, a kitartó imádság és felajánlás meghozta gyümölcsét: három álláslehetőség, több megmagyarázhatatlan gyógyulás és 64 kézzelfogható csomag lett az eredmény, amelyeket húsvét előtt családokhoz, idősekhez, gyermeküket egyedül nevelőkhöz és nagycsaládosokhoz juttattak el.
Atya szerint mindez a gondviselés működésének jele volt. A jó szándék és a segíteni akarás önmagában fontos, de nem elegendő. A szolgálat alapja az imádság, amelyre rá lehet építeni a konkrét cselekvést.
