Válsághelyzetben ne felejtsük el bevenni „lelki vitaminjainkat”

Ezekben a koronavírusos napokban leginkább csak az immunrendszerünk megtámogatására gondolunk. De vajon lelkileg is felfegyverkezünk?

Figyeljük, hogyan terjed a COVID-19 vírus körülöttünk, gondosan betartjuk a higiéné alapvető szabályait, például a kézmosást. De vajon figyelünk eléggé lelkiéletünk egészségére is? Gondolkodunk azon, hogy milyen lelki vitaminokra van szüksége a szívünknek ahhoz, hogy növekedjék Isten iránt érzett szeretetünk? Adunk néhány ötletet ahhoz, hogy hol is juthatunk ilyen „vitaminokhoz”…

Az imádságban Isten feltölti az akkumulátorainkat

Egy elektromos készülék csak akkor tud működni, ha bedugják a konnektorba, vagy ha az elemei, az akkumulátora fel van töltve. Mivelünk ugyanez a helyzet. Csak akkor tudunk „működni”, ha csatlakoztatjuk magunkat Istenhez és eszünkbe jut a feltöltés. Minél nyúzottabbak, rohanóbbak, fáradtak és leterheltebbek vagyunk, annál fontosabb, hogy megálljunk és imádkozzunk. Nem csak úgy alkalmanként, hanem minden nap. Nem úgy, hogy az egyik házimunkától a másikhoz rohanunk, hanem úgy, hogy tényleg összeszedjük magunkat, és terhünket Isten kezébe helyezzük. A fáradtság, ahogyan mindannyian megtapasztaltuk, ördögi körbe von bennünket: fáradtak vagyunk, ezért ingerültségünk és az elpocsékolt energiák még jobban megvisel bennünket, amitől aztán kikészülünk. Az egyetlen módja, hogy ebből a körből kitörjünk, az, ha mindent Isten kezébe teszünk.

Uram, nem az én terveim a fontosak,
Hanem amit Te akarsz tenni, általam.
Mindent Tőled várok.
Nélküled semmit sem tudok tenni.

Isten szava elengedhetetlen táplálék

Az, hogy olvassuk Isten igéjét és meditáljunk rajta, nem luxus, hanem szükséges cselekedet. A Szentírás olyan, mint egy cipó, amelyből az Egyház, jó anyaként, minden nap letör nekünk egy darabkát. A mise liturgikus olvasmányai így lesznek napi kenyéradagunkká. Mindannyian olvashatjuk őket a misekönyvünkben. Természetesen nem mindent értünk meg belőlük. Néha pedig annyira fáradtak vagy szórakozottak vagyunk, hogy úgy érezzük, csak az időnket pocsékoljuk azzal, hogy ezeket a bennünket meghaladó szövegeket olvassuk.

De a Szentlélek sohasem fáradt vagy szórakozott, és az Ige az ő hatására kezd sarjadni bennünk, az ő segítségével tudjuk elsajátítani annyira, hogy valóban táplálék legyen a számunkra.

A szentségeken át Isten ajánlja fel magát nekünk

Eleget gondolunk a szentségek erejére? Az Eucharisztiára, a megbékélésre? Tudjuk, hogyan merítsünk abból a kimeríthetetlen forrásból, amely bennünk áramlik megkeresztelésünk napjától kezdve? Ez a forrás sohasem szárad ki. Keresztségünk kegyelme mindig lehetővé teszi, hogy a lelkünkben élő vágyon keresztül át akkor is hozzáférjünk a szentségekhez, a bűnbocsánathoz vagy a szentáldozáshoz, ha fizikailag ezt nem tudjuk megtenni. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4, 14). A szentségek olyan kifogyhatatlan kincset jelentenek, amelyekből meríthetünk mindennapi szükségleteinkhez. Általuk Isten belép a testünkbe, hogy tápláljon minket, meggyógyítson minket, megbocsásson nekünk és megszenteljen bennünket.

Ezek a vírusok félelmetesebbek, mint a COVID-19

Isten megadja nekünk azt, amire szükségünk van a szeretetében való növekedéshez. Fáradhatatlanul és bőségesen megadja. De felkészülten kell befogadnunk. Isten mindig úgy áll előttünk, mint egy koldus az ajtónkban: soha nem nyomakszik befelé. Rajtunk áll, hogy kitárjuk-e előtte az ajtót. Hogyan tehetjük ezt? Úgy, hogy odafigyelünk másokra, megosztjuk, amink van, nyitott szívvel megbocsátunk másoknak, és így kitárt szívünkbe be tudjuk fogadni Isten ajándékát.

A fáradtság hatására gyakran begubózunk: saját kötelezettségeink és problémáink stresszhatása alatt nem tudunk eléggé helytállni mások felé. Ha a szemünk, fülünk, szívünk zárva van testvéreink előtt, Isten nem tud belépni az ajtónkon.

Ahogyan a COVID-19 terjed az egész világon, ne feledkezzünk meg arról, hogy ha el akarjuk kerülni az egyéb gonosz „vírusokat”: a csüggedést, a visszavonulást vagy a kétségbeesést, akkor mindannyian be kell szedjük a „vitaminjainkat”. Fegyverkezzünk fel ezek ellen a spirituális vírusok ellen, amelyek azért a legfélelmetesebbek, mert azt támadják meg, ami a legértékesebb bennünk.

Írta: Christine Ponsard | Aleteia

Fordította: Solymosi Judit