Húsvét negyedik vasárnapja a Jó Pásztor vasárnapja – kezdte beszédét a pápa, elemezve János evangéliumának sorait: „A juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket” (vö. Jn 10,3). Az Úr nevünkön szólít, azért szólít, mert szeret bennünket. Az evangélium azonban azt is mondja, hogy vannak más hangok is, amelyeket nem szabad követnünk: ezek az idegenek, a tolvajok és rablók hangjai, akik rosszat akarnak a juhoknak.
Ezek a különféle hangok visszhangoznak bennünk. Van az Isten hangja, amely kedvesen szól lelkiismeretünkhöz, és van a kísértő hangja, ami rosszra vezet bennünket. Hogyan tudjuk felismerni, hogy melyik a Jó Pásztor hangja és melyik a tolvajé? Hogyan tudjuk megkülönböztetni Isten sugallatát attól, amit a gonosz ránk akar erőltetni? – tette fel a kérdést a pápa, majd hangsúlyozta: megtanulhatjuk, hogyan különböztessük meg ezt a két hangot, mert valójában két különböző nyelvet beszélnek, vagyis egymással ellentétes módon kopogtatnak a szívünkön. Isten hangja soha nem kötelez: Isten felkínálja, nem pedig ránk kényszeríti magát.
A gonosz hang ellenben elcsábít, megtámad, kényszerít: vakító illúziókat, vonzó, de mulandó érzelmeket kelt. Kezdetben hízeleg, elhiteti velünk, hogy mindenhatók vagyunk, de azután ürességet hagy maga után és minket vádol: „Te semmit sem érsz”. Isten hangja ezzel szemben helyreigazít bennünket, nagy türelemmel, de mindig bátorít, vigasztal: mindig a reményt táplálja.
Ferenc pápa ezután a két hang között fennálló különbségek közül egy másikra mutatott rá: az ellenség hangja eltereli figyelmünket a jelentől és azt akarja, hogy a jövő félelmeire vagy a múlt szomorúságaira összpontosítsunk: felszínre hozza a keserűségeket, igazságtalanságok emlékeit, amelyeket azok részéről szenvedtünk el, akik rosszat tettek nekünk. Isten hangja azonban a jelennek szól: „Most jót tehetsz, most gyakorolhatod a szeretet kreativitását, most már felhagyhatsz a sajnálkozásokkal és lelkiismeretfurdalásokkal, amelyek fogva tartják szívedet”. A két hang továbbá különböző kérdéseket támaszt bennünk. Az Istentől érkező hang ezt mondja: „Mi az, ami jót tesz nekem?” A kísértő ehelyett egy másik kérdéshez ragaszkodik: „Mihez lenne kedvem?” A gonosz hang mindig az „én” körül forog, az „én” ösztönei, szükségletei, a „mindent és azonnal” körül kering. Isten hangja viszont soha nem ígér olcsó örömöket: arra hív meg, hogy túllépjünk önmagunkon, hogy megtaláljuk a valódi jót, a békét. Emlékezzünk rá: a gonosz soha nem hoz békét, először őrülten hajszol, később pedig keserűséget hagy maga után.
Ferenc pápa végül arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy Isten és a kísértő hangja különböző „környezetekben” szólalnak meg: az ellenség inkább a sötétséget, a hamisságot, a pletykákat részesíti előszeretetben; az Úr a napfényt, az igazságot, az őszinte átláthatóságot szereti. Az ellenség ezt mondja: „Zárkózz be önmagadba, úgysem ért meg téged senki, de senki se hallgat rád, ne bízzál senkiben!”. A jó, ezzel szemben arra szólít, hogy nyíljunk meg, hogy legyünk átláthatóak, bízzunk Istenben és a többiekben.
A pápa ezután a jelenlegi világjárványra utalva megállapította: „A mostani időszakban olyan sok gondolat és aggodalom arra késztet, hogy magunkba zárkózzunk. Figyeljünk azokra a hangokra, amelyek eljutnak szívünkhöz. Tegyük fel a kérdést, hogy honnan jönnek”. A következő fohásszal fordult a Szűzanyához, kérve, hogy segítse tisztánlátásunkat: „Kérjük a kegyelmet, hogy felismerjük és kövessük a Jó Pásztor hangját, aki kienged bennünket az önzés karámjából és elvezet a valódi szabadságra. Szűz Mária, a Jó Tanács Anyja irányítson minket és kísérjen el bennünket a helyes megkülönböztetés útján”.
Forrás: Vatican News
