Útravaló évközi 31. hétre
„Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” (Mk 12, 30-31)
(Mk 12, 30-31)
Amikor Jézus szeretet parancsát hallom, mindig három szó érteti meg velem, hogy mit parancsol nekem az Úr.
Először azt kéri, hogy FELFELÉ tekintsek. Tőle várjak minden erőt, segítséget oltalmat, mindent. Ha egyre több időt töltök Vele, akkor megérzik rajtam embertársaim is, és nem kell erőszakkal hirdetnem, hiszen „kisugárzik” környezetemre a szeretet lelkülete. A második szó tehát a KIFELÉ. S ha sugárzom a FELÜLRŐL érkező isteni szeretetet, az nemcsak KIFELÉ, hanem BEFELÉ is eltölti lelkemet, testemet, egész lényemet.
hirdetés
Jézus szeretet parancsának tehát „lelkülete” van. Ez a lelkület egyben „pozitívan kényszerítő erő”, úgy parancsol, hogy nem tudok és nem is akarok mást tenni. Azt parancsolja, hogy egymásután és egyszerre, váltakozva tekintsek fölfelé, kifelé, és befelé. Fölfelé, hogy egyre jobban eltöltsön az Isten Szentlelkéből fakadó lelkület, ezáltal kifelé sugározzam és megkívántassam másokkal is. Ha erőszakosan térítek, nem kívánja meg senki Isten szeretetét, mert „elveszik az íze”! Befelé pedig azért tekintek, hogy önmagamat is megtanuljam helyesen szeretni.
Nincs jobb út, ez minden!
Áldott Hetet!
