A Szentatya a szerdai általános audiencián lezárta 17 részes katekézis-sorozatát, amelyet a Szentlélek és az egyház kapcsolatáról tartott. Utolsó elmélkedésében a reményről szólt, mely a legszebb ajándék, amit az egyház adhat az emberiségnek, különösen a nehéz pillanatokban. A legfőbb evangelizálási eszközünk a szeretetet, és ez mindenki előtt nyitva áll. A pápa békés politikai megoldást sürgetett Szíriában.
A Lélek és a Jegyes. A Szentlélek vezeti Isten népét a találkozásra Jézussal, a mi reménységünkkel – ez a cím a Biblia egyik utolsó szakaszára utal, a Jelenések könyvéből, mely így szól: „A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” (Jel 22,17). Kinek szól ez a hívás? A feltámadt Krisztusnak. Az első keresztények arámi nyelven így fohászkodtak: “Maràna tha!”, vagyis, Jöjj el, Uram! A korábbi időkben ennek a fohásznak – ma úgy mondanánk – eszkatologikus háttere volt. Az Úr dicsőséges visszatérésének égő várakozása volt ugyanis. Ez a kiáltás és várakozás soha nem hunyt ki az egyházban. Ma is a szentmisében rögtön az átváltoztatás után Krisztus halálát és feltámadását hirdetjük, amíg el nem jön. Az egyház várja az Úr eljövetelét.
De nemcsak Krisztus végső eljövetelét várjuk, hanem az ő folyamatos eljövetelét is az egyház jelenlegi és zarándokoló helyzetében. Erre az eljövetelre gondol elsősorban az egyház, amikor a Szentlélekkel áthatva azt kiáltja Jézusnak: Jöjj el!
Egy jelentőségteljes változás, jobban mondva fejlődés jött létre a Jöjj!, Jöjj el, Uram! – kiáltás kapcsán. Nemcsak Krisztushoz szokás így fordulni, hanem magához a Szentlélekhez is. Aki kiált, most az, akihez kiáltunk: Jöjj! – Ezzel a fohásszal kezdődik szinte minden himnusz és imádság az egyházban, amelyet a Szentlélekhez intézünk. Jöjj, teremtő Lélek, Veni Creator, és Jöjj, Szentlélek, Veni Sancte Spiritus – mondjuk Pünkösdkor, de így van sok más imában is. A pápa kiemelte: helyes, hogy így van, mert a feltámadás után a Szentlélek lett Krisztus valódi alteregója. Ő az, aki jelenvalóvá és működővé teszi Krisztust az egyházban. Ő adja hírül az eljövendő dolgokat, ő ébreszt bennünk vágyat és várakozást irántuk. Ezért elválaszthatatlan egymástól Krisztus és a Lélek, az üdvösség szempontjából is.
A Szentlélek mindig a keresztény remény forrása. Szent Pál hagyta ránk ezeket az értékes szavakat: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róm 15,13. Ha az egyház egy hajó, akkor a Szentlélek a vitorla, mely hajtja és előreviszi a törtélelem tengerén, ma éppúgy, mint a múltban. A remény nem üres szó, vagy puszta vágy a részünkről, hogy a dolgok a lehető legjobban menjenek. A remény bizonyosság: mert azon alapszik, hogy Isten híven betartja ígéreteit. Ezért hívják isteni erénynek: mert Istentől jön és ő kezeskedik érte. Nem passzív erény, ami arra szorítkozik, hogy várjuk, mi fog történni. Mindenekfelett aktív erény, mely segít a dolgok bekövetkezésében. Valaki, aki a szegények felszabadításáért küzdött (J. Comblin belga teológus – a szerk.), írta a következő szavakat: „A Szentlélek áll a szegények kiáltásának eredetében. Ő adja az erőt azoknak, akik erőtlenek. Ő vezeti az elnyomottak népének harcát az emancipációért és a teljes önmegvalósításáért”.
A keresztény ember nem elégedhet meg azzal, hogy remél: neki sugároznia, elhintenie kell maga körül a reményt. Ez a legszebb ajándék, amit az egyház adhat az egész emberiségnek, főleg olyan pillanatokban, amikor úgy tűnik, hogy mindenütt bevonják a vitorlákat. Péter apostol így buzdította az első keresztényeket: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek”. Majd hozzátette: „De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek” (1 Pt 3,15-16). Mindezt azért, mert nem annyira az érveink ereje fogja meggyőzni az embereket, mint a szeretet, melyet bele tudunk tenni. Ez az evangelizálás első és leghatékonyabb formája, mely mindenki előtt nyitva áll. Kedves testvérek, a Lélek segítsen minket mindig, hogy bővelkedjünk a reményben a Szentlélek erejével! – fohászkodott végül a Szentlélekről szóló katekézis-sorozatának utolsó elmélkedésében a pápa.
Az audiencia végén a Szentatya felhívást intézett Szíria érdekében, mely nehéz pillanatot él át. Olyan politikai megoldásra kell törekedni, mely további konfliktusok és megosztottság nélkül felelősen elősegíti az ország stabilitását és egységét. A pápa Szűz Mária közbenjárásáért fohászkodott, hogy a szíriai nép békében és biztonságban élhessen szeretett földjén, és a különböző vallások együttműködjenek barátságban és kölcsönös tiszteletben a nemzet javára, mely oly sok éve szenved a háborútól.
A fiatalokhoz, betegekhez, idősekhez és ifjú házasokhoz fordulva a pápa így buzdított: Advent időszakában bizakodó lélekkel készüljetek a találkozásra az Úrral, aki eljön a mi üdvösségünkre. Végül ismét felemelte szavát Ukrajna, Palesztina, Izrael és Mianmar békéjéért.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2024. december 13. at 00:12
INRI,
látod a képen a fekete véraláfutásokat? Már szédeleg, ha felkel beüti magát, nem kicsit, nagyon…Ez az ember 87 éves. Életfogytiglanra választották pápává, neki nincs nyugdíj…Miért van ez így? Értehtö okokból. Az ember oly törékeny. Annyi hatás és annyi befolyás éri. Kiprobált lelki vezetöként tudja, hogy nem ö egyedül-hanem Isten szent lelke vezeti az egyházat. Nem kell, hogy erös és nagyhatalmú politikus legyen, mert inkább proféta és pap. Egytelen államfö a világon a pápa aki államföként nem az állama fegyveres eröinek a föparancsnoka is, mert katonai fegyveres eröi nincsnek a házi örségen kívül. Vatikánvárosi Állam államformája teokratikus monarchia=Isten uralma alatt álló állam egyszemélyi uralkodoja jelenleg a Római Freenc Pápa. A Vatikan Önálló államának 1929 óta kb. 760 fö lakó-népessége van. Területe 0,44 m² km. A csonka Magyarország kb. 210 szeres területtel rendelkezik. Hála Istennek lassan már száz éve, hogy a vatikán gyakorlatilag semmilyen vilagi hadsereggel, vagy hatalommal nem rendelkzik (csak egy 110 fös reprezentativ háziörsége van). Ö Kéfás azaz Péter utodja. A zsidó Jézus 12 analfabéta zsidó tanitványainak feje Péter volt a köszikla. Tulajdonképpen csak egyetlen feladata volt-van-lesz. Tanúságot kell tennie arról amit Péter halott, látott és kezével tapintott. A bün nélkül született és élt messiásról a Jézus Krisztusról, annak 3 éves földi müködéséröl, haláláról és harmadnapra való feltámadásáról. Az Ö emlékezetére pedig naponta mindenhol a világon a pápa fennhatósága alatt a felszentelt papok ünneplik a hivekkel a szentmise áldozatot és a szentáldozást. Nagy figyelmet fordítva az ember földi boldogságára és az azt elösegítö 10 parancsoltra, amit Mozes vett át a Jóteremtötöl a Sináj hegyen. Nem kell a pápának hadsereg, mert az azoknak kell akik az ellenségeiket le akarják gyilkolni. Lásd Lukács evangeliuma 6. fejezetét: “Az ellenség szeretete. (Ha mindeki egyszerre Jézus követöjeként igy tesz nem lesz többé háború és gyilkosság.)
27Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. 28Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. 32Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. 34Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. 35Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Az ítélet.
37Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. 38Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Ezt a szelid eröszakmentes életet és Istenkapcsolatot már Illés proféta is megélte öregen, mint amilyen öreg a pápa is. Az Isten szent-lelke elég volt neki, hogy éljen és profetáljon a többi emberek földi majadan pedig a halál utáni boldoságának javára…
Lásd Kiralyok elsö könyve 19. fejezetét:
“Illés..Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, 4maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” 5Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” 6Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. 7Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” 8Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
Találkozás Istennel.
9Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: „Mit csinálsz itt, Illés?” 10Azt válaszolta: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.” 11Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 12A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. 13Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?” 14Azt felelte: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért.”
Mert Isten leklét Illés is (ahogyan a Ferenc Pápa is) az enyhe eröszakmentes szellöben ismerte fel (érette kívánt továbbra is élni, profétálni ameddig az Úr jónak látja). Minden szeretetet és tiszetletet megérdemelnek érte…Illés is. Meg a Ferenc pápa is aggyastyánként -tolokocsiban is szolgálva. Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.