Útmutató az egykék neveléséhez

Ha csak egy gyermekünk van, az számos kérdést vethet fel az oktatásával, nevelésével, másokkal való kapcsolataival vagy jellemével kapcsolatban is. Ismerje meg egy szakértő válaszait, hogy megértse gyermekét és a lehető legjobban nevelje őt.

Egyke gyermeket nevelni, a maga kis aggodalmaival és nagy örömeivel együtt semmivel sem egyszerűbb, mint nagy családban élni. Néha erős a nyomás, hiszen a figyelem egyetlen lényre összpontosul és az elvárások is magasabbak vele szemben. „Sokat kérünk tőle” – hangsúlyozza Nina Bataille, hivatásos coach, előadó, a Fiútestvér és lánytestvér, a rivalizálástól az összetartásig c. könyv (Larousse kiadó) szerzője. „Ez az, ami megmagyarázza az egyke gyermek lényét, perfekcionista oldalát. Ugyanakkor könnyebb is őt elkényeztetni és minden igényét, óhaját kielégíteni. Megnyugtatja őt az a tudat, hogy szeretik, és hogy egy magabiztos, magát jól kifejezni tudó, kiegyensúlyozott és érett személyiség. Feltéve, hogy nem dajkáljuk agyon!”

Hogy egy kicsit rugalmasabbak tudjanak lenni, az egyke szüleinek meg kell szabadulniuk a bűntudattól, és hátra kell lépjenek egyet, hogy elkerüljék a túl sok stresszt. A csapatsportok űzésével, a közös feladatokba való bekapcsolódással vagy barátságok kiépítésével a gyermekben napi szinten kialakul a megosztás és az empátia érzése (ezek a társadalom kulcsfogalmai). „Sok dolgot megtanultam, amikor gyakran elmentem a legjobb barátnőmhöz, akinek több testvére volt – emlékezik vissza Emma. – Nem ugyanúgy reagáltam, meg kellett erőltetnem magam, hogy toleránsabb, megértőbb legyek, hogy kölcsönadjam a dolgaimat. Ugyanakkor felfedeztem, megismertem az enyémtől eltérő családi életet.”

Kövesse Nina Bataille tanácsait egyszerűen és jóindulattal, hogy boldog egyke gyermeket neveljen.

Tanítsuk meg neki, hogyan kell osztozkodni

Azt javasoljuk, hogy minden erőltetés nélkül az egyke gyermeket segítsük abban, hogy az osztozkodás fogalmát természetesen módon ismerje meg. „Ez azt is magában foglalja, hogy otthonunkba hívjuk barátait, hogy ne mindig felnőttek vegyék körül – javasolja Nina Bataille. – A gyermek űzhet csapatsportot is, amelyben legalább ketten vesznek részt, mint például a cselgáncsozás vagy a bokszolás. Megtanulnak szembeszállni a másikkal, többen együtt csinálni a dolgokat. A megosztás, az empátia társadalmunk kulcsfogalmai. A csapatszellem ápolása ahhoz szükséges, hogy később a munkahelyi környezetbe is jobban beilleszkedjenek.”

Vonjuk be őket a közösségi feladatokba

Egy kis lelkesedéssel és a pozitív dolgok meglátásával, minden háztartási feladat a közösségi élet megértésének lehetőségévé is válik. „Az asztal leszedése, a mosogatógép kipakolása vagy a beágyazás, a közös feladatok (ne mondjuk ’háztartási’ feladatoknak, már pusztán a név is elriasztó) az összetartozás érzését keltik – hangsúlyozza Nina Bataille. – Még ha elsőre nem is megy szívből jövő vidámsággal, a munka és az erőfeszítés automatikussá teszi és kialakítja a szokást. Ezeket a feladatokat szórakozásként zenére is elvégezhetjük. Hajlamosak vagyunk néha túlságosan elkényeztetni az egyke gyermeket, és ha arra ösztönözzük, hogy kevesebbet csináljon, ezzel infantilizáljuk, éretlenné tesszük őt.

Ne vádoljuk őket

Azt gondoljuk tévesen, hogy a nagycsalád egyenlő a boldog családdal. „A boldog testvéri kapcsolat nem attól jön létre, mert léteznek lány- és fiútestvérek – emlékeztet Nina Bataille. – Az egymás közötti kötelékeket különböző temperamentumok, élettörténetek befolyásolják. Egyes nagycsaládokban is előfordul magának való vagy izolált gyermek. Például akkor, ha a gyermekek között több, mint hat év a korkülönbség, a nevelés során sok dolog az egyke neveléséhez hasonlatos lesz (egy gyermekre összpontosított figyelem, magas elvárások, stb.). Tizenöt gyermek a családban nem feltételez eleve sikeres testvéri kapcsolatot!” Egyke gyermek vagy nagycsalád, a családtagok közötti kapcsolat minősége az alapvető.

Az elsőszülöttek is hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az egykék. Erre gondolva is beláthatjuk, hogy a fű máshol sem zöldebb. „Az elsőszülött, legidősebb gyermekre azt kényszerítik rá, amit elterveztek, és amit a legjobbnak képzeltek el számára – folytatta a coach. – Az újdonsült szülők ezért hajlamosak lesznek arra, hogy túl sokat követeljenek meg saját maguktól, és bizonyos formában nyomást gyakoroljanak elsőszülöttükre: a gyereknek meg kell felelnie az ideális gyermekről alkotott elképzelésüknek.”

Arra emlékeztessük a gyermeket, amije van, ne arra, amije nincs

Természetes dolog, hogy a gyermekeket összehasonlítjuk. Az összehasonlításnak azonban úgy kell történnie, hogy megértsék, milyen szerencsések. „Mindennapi erőfeszítést igényel, hogy a hasonlítgatás ne váltson ki hőbörgést – emeli ki Nina Bataille. – Az egykét nevelő szülőknek emlékeztetniük kell gyermeküket arra a szerencsére például, hogy van egy szobája, amiben csak ő lakik. Megkérdezhetik tőle: “És te, mire vagy büszke, minek örülsz?” azért, hogy a gyermek tudatosítsa.”

Minden probléma kezelésénél lépjünk egy lépést hátra

Egyetlen gyermek esetében a figyelem ráirányul. Hirtelen a legapróbb kérdés vagy a legkisebb probléma is óriássá válhat. „Minden egyes megpróbáltatásnál megkérdezhetjük magunktól: “Vajon ennyire aggasztana ez a probléma három gyermeknél is?” – kérdezi Nina Bataille.- Ez egy mód arra, hogy távolabbról ítéljünk meg valami butaságot vagy rossz osztályzatot. Ha a válaszunk igen, akkor a dolog fontos. Máskülönben csak lazítsunk.”

Keressünk válaszokat könyvekben és filmekben

Képek és metaforák segítségével bizonyos anyagok jobban beszélnek a gyermekhez, mint bármely szó. „Rengeteg olyan könyv és történet van, amely megérinti a gyermekeket –  jegyezte meg Nina Bataille. – A kapcsolatot egyedül teremtik meg velük, nincs szükség arra, hogy elmagyarázzuk nekik, a művek maguk beszélnek hozzájuk. És ez egy remek alkalom lehet akár anyával vagy apával is! Miután felfedezték, megismerték a történetet, bármikor visszatérhetnek rájuk.”

Feleljünk meg nevelési feladatainknak

„A szülők kötelessége, hogy neveljék gyermekeiket – emlékeztet Nina Bataille. – Nem azért vagyunk itt, hogy mindenben csak a kedvüket keressük, hanem azért is, hogy a mulatás végét jelezzük. A gyerekek nem főnököt keresnek, hanem vezetőt. Szeretik a szabályokat. Ezek megnyugtatják, rendszerezik őket. De a parancsolgatást utálják!” A nevelés feladata ugyanaz az egyke és a többgyermekes családban.

Tudatosítsuk, hogy ez a gyermek nem mi vagyunk!

“Vigyázzunk, hogy ne magunkat akarjuk reprodukálni” – figyelmeztet Nina Bataille. Ezzel nagyon fontos problémára mutat rá a coach. – Egyke esetében a szülők hajlamosak sokat kérni, sőt önmagukat kivetíteni. – „Hagyjuk a gyermeket, hogy kifejlessze mindazt, ami benne rejtőzik, és azzá váljon, ami lenni szeretne.”

Bátorítsuk gyermekünket, hogy minél több barátja legyen

Ha nincsenek cinkostársak a házban, a gyermek a barátai körében lelhet igazi „testvérekre”. „Ha közösen tesznek-vesznek, csinálnak dolgokat, akkor néhány nagyon közeli barát olyan lesz, mintha testvér lenne – teszi hozzá Nina Bataille. – Őket ők maguk választhatják meg az életben, hogy kibújjanak egy kicsit a gubójukból. Arra is szükséges megtanítani a gyermeket, hogy ne ő legyen a kizárólagos. Ha több barátja van, ez arra is mód, hogy csoportot hozzanak létre, és másokat is megszólítsanak.”

Inkább a kapcsolatok minőségét nézzük, ne a mennyiségét

„Akkor is érezhetjük magunkat egyedül, ha emberek vesznek minket körül – jegyzi meg Nina Bataille. – A fontos az, hogy minőségi kapcsolatokat alakítsunk ki, hogy minőségi időt töltsünk másokkal. De ezért meg kell dolgozni! Attól, hogy egy szeretetkötelék létezik, még nem szabad vele megelégedni és a babérainkon ülni, ezt a köteléket éltetni, táplálni kell.”

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia