A nagyböjti időszak kezdete 2020-ban február 26-ára esik.
Máté Evangéliuma szól arról, hogy „akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy az ördög megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett” (Mt 4, 1). Így készült fel nyilvános fellépésére, amelynek csúcspontja élete feláldozása volt a Golgotán. Jézust követve a Katolikus Egyház már a korai időszakban bevezette a 40 napig tartó böjtölést, amelynek célja a spirituális felkészülés és megújulás, ami Jézus feltámadásának dicsőséges megünneplésével zárul.
A római rítusú Katolikus Egyház bűnbánati idejében az első nap Hamvazószerda, amely mindig Húsvét vasárnapja előtt 46 nappal van. Mozgó ünnep, amely csak akkor kapja meg pontos datálását a naptárban, amikor már Húsvét vasárnapját kiszámították.
Hogyan történik ez a számítás?
A Niceai Zsinaton (325) elfogadott szabályok szerint Húsvét vasárnapja minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon kell legyen. Bonyolítja a dolgot, hogy csillagászatilag a tavaszi napéjegyenlőség nem mindig ugyanazon a fix napon van, de aztán a Niceai Zsinat ezt az eseményt március 21-éhez kötötte. A Gergely-féle naptárreform részeként (1582) pedig pontosították, hogy mindig a holdhónap 14. napját kell „teliholdnak” tekinteni. A csillagászati és az egyházi számítási mód legtöbbször egybeesik, 1900 és 2100 között mindössze 18 eltérésre kerül(t) sor. Húsvét vasárnapja tehát szintén mozgó ünnep, amely március 22. – április 25. közé esik. A legkorábbi lehetséges időpont a március 22-e, de ez nagyon ritka, és legközelebb 2285-ben lesz. 2020-ban Húsvét vasárnapját április 12-én ünnepeljük. Ha meg akarjuk tudni, mikor lesz Hamvazószerda, csak vissza kell számolnunk 46 napot, és már meg is kapjuk február 26-át.
De miért 46 napot?
Azt gondolnánk, a Nagyböjttel Jézusnak a pusztában töltött 40 napjára emlékezünk. Akkor miért 46 nap? Azért, mert a Nagyböjt alatti hat vasárnapot nem tekintik a hivatalos nagyböjti időszak részének. Minden vasárnapon külön, speciálisan Jézus feltámadására emlékezünk. Ezért, ha a 46-ból elveszünk 6-ot, megkapjuk a nevezetes 40 nagyböjti napot. Így lesz idén Nagyböjt kezdete február 26-án.
Sokan csak a böjtölés idejének vélik a Nagyböjtöt, de Szent II. János Pál pápa úgy vélte, ennek az időszaknak mindenekelőtt az embertársaink iránti szeretettel kell eltelnie. Ezt a gondolatot csaknem minden évben megismételte az éves nagyböjti üzenetében.
1986-ban a pápai üzenet a média szerepét emelte ki:
„A média minden áldott nap a szemünkhöz és a szívünkhöz szól, amikor közvetíti felénk kevésbé szerencsés testvéreink millióinak sürgető és kétségbeesett kiáltását. Azokét, akik valamilyen természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatai, akik éhesek, testileg vagy lelkileg sebesültek, betegek, akik mindenüket elvesztették, akiket száműztek, akik magukra maradtak minden segítség nélkül. Hozzánk, keresztényekhez fordulnak, akik az Evangélium és a Szeretet hatalmas parancsa szerint akarunk élni.
Az információink tehát megvannak. De vajon érintettnek érezzük-e magunkat? Amikor kiolvastuk az újságot vagy megnéztük a tévéadást, ugyan hogyan tudunk közönyös turistaként továbbmenni, vagy hogyan tudunk ítélkezni eseményekről és dolgokról anélkül, hogy a magunk kis kényelmes zugából előbújnánk? Vajon hátat fordíthatunk, nehogy megzavarjon, bosszantson vagy felzaklasson minket az a több millió emberi lény, akik a testvéreink, az Úristen teremtményei, és ugyanúgy az örök élet várományosai, mint mi? Hogyan tudunk érzéketlenek maradni a kétségbeesett arcú, csontváztestű gyermekek láttán? Keresztény lelkiismeretünknek nem kellene felébrednie ebben a szenvedésekkel teli világban? Mond még valamit nekünk a jó szamaritánusról szóló példabeszéd?”
A világ különböző részein szenvedőkön nem mindig tudunk segíteni, de a helyi közösségünkben élőkön igen. Segíthetünk például a szegényeknek működtetett konyhákon vagy elmehetünk régi, elmagányosodott barátunkhoz.
Szent II. János Pál erőteljes felhívással zárta üzenetét, olyan üzenettel, amely felrázza lelkiismeretünket, és szeretetteljesebb, irgalmasabb Nagyböjtbe vezet bennünket.
„Most, Nagyböjt kezdetén, a bűnbánat, elmélkedés és nagylelkűség időszakában, Krisztus ismét mindannyiótokhoz fordul. Az Egyház jelen szeretne lenni a világban, különösen a szenvedők világában, és számít reátok. Az irgalmas szeretet nem tétovázik, mivel hitünket fejezi ki. Nyissátok meg kezeteket, adjatok szomszédaitoknak.”
Végezetül a fiatalon, 34 éves korában elhunyt magyar költő, Reviczky Gyula Tartsatok bűnbánatot c. versének néhány versszakát idézzük.
Reviczky Gyula: Tartsatok bűnbánatot!
… Jut-e még eszetekbe néha,
Mi az az Isten ostora?
Mért kellett jönni vízözönnek,
S hogy mért pusztult el Szodoma?…
Erős Spartára, bölcs Athénre,
Rómára nem gondoltatok?…
Egy népvándorlás jöhet újra!…
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Kérkedtek azzal, hogy e század
Mily bölcs, erős, mindenható.
Nem leli kedvét délibábban
S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt;
De a szív semmit sem kapott.
Nem boldog és nem jó az ember!…
Óh, tartsatok bűnbánatot!…
Jól tudom én is, hogy a szellem
Az ember dísze, jobb fele;
De jaj, ha csak józan sivárság,
Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot,
Óh, az a szellem átkozott!
Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez…
Óh, tartsatok bűnbánatot!
Jöjjetek sírni templomomba;
Verjétek bűnös melletek’,
S a szeretet nagy istenétől
Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz
Vigasztaló szót szóljatok.
Egymást ölelve, megbocsátva:
Igy tartsatok bűnbánatot!
