Török Bernadett a Zarándok podcastben: “Erdélyben van dolgom” – váratlan hivatás és utazás a hitben

A Zarándok Podcast legújabb epizódjában Török Bernadett a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ irodavezetője volt a vendég. A beszélgetés során Bernadett életútját, hivatását és az egyházban betöltött szerepét ismerhettük meg Budapesttől Marosvásárhelyig.

Bernadett Budapesten született és élt 36 éves koráig. Közgazdászként és német nyelvtanárként dolgozott az állami szférában, a profitorientált szektorban és a Katolikus Karitász országos központjában. Soha nem gondolta volna, hogy valaha elhagyja Budapestet:

“Soha nem is laktam máshol, mint Budapesten. Nem is tudtam volna elképzelni soha, hogy én valaha is máshol éljek, mint Budapest.”

Azonban egy nap arra ébredt, hogy Erdélyben van dolga:

“Számomra is egy nagyon nagy meglepetés volt, amikor egyik reggel azzal ébredtem fel, hogy úgy érzem, hogy nekem Erdélyben van dolgom.”

Még aznap, egy Skype üzenet megerősítette ezt az érzést, amikor egy gyergyószentmiklósi karitászos kollégája megkérdezte tőle:

“Nem gondoltál még rá, hogy nálunk folytasd?”

Ezután tíz napot töltött Erdélyben, ahol bejárta a Karitász tevékenységi területeit, és végül úgy döntött, hogy Marosvásárhelyre költözik.

Élet Marosvásárhelyen

Bernadett 15 éve él Marosvásárhelyen. Kezdetben a Gyulafehérvári Karitásznál dolgozott projektmenedzserként, majd a Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ irodavezetője lett. Szabadidejében a remeteszegi katolikus plébánián önkénteskedik, ahol többek között miniklubot és női imacsoportot vezet, valamint hittancsoportokat is irányít.

Amikor arról kérdezték, hogyan érzi magát Erdélyben, így válaszolt:

“Én nem azért vagyok Erdélyben, nem azért vagyok Marosvásárhelyen, mert egy ilyen rózsaszín köd libegi körül, és itt mindenki tökéletes, és itt soha nincsenek problémák se velem se mással.”

Ugyanakkor kiemelte, hogy értékeli az itteni embereket és a közösséget:

“Természetes, hogy nagyon értékelem az itteni embereket, rengeteg értéket találok az itteni kapcsolatokban, a hitben, abban, ahogy az emberek még összetartanak.”

Felnőttként a hit útján

Bernadett felnőttként keresztelkedett meg. Gyermekkorában nem kapott vallásos nevelést, és csak nagymamája révén találkozott a hittel. 19 évesen azonban mély válságba került, amikor az élet értelmét kereste:

“Ott voltam 19 évesen, hogy holnap mi értelme fölkelni, hogyha ez így van.”

Ekkor kezdett el imádkozni, és végül eljutott a templomba, ahol találkozott Nagy Károly atyával. A vele folytatott beszélgetések vezették el a keresztséghez:

“Azt tapasztaltam meg, hogy én azon a plébánián otthon vagyok.”

Hivatás és elköteleződés

Bernadett hat éve magánfogadalom keretében éli az evangéliumi tanácsokat (szegénység, tisztaság, engedelmesség). Beszélt arról is, hogy volt egy komoly párkapcsolata, de rájött, hogy már nem szabad a házasságra:

“Azt tapasztaltam meg, amikor konkrétan a lánykérés megtörtént, hogy nem vagyok szabad. (…) Engem a Jóisten már így lefoglalt.”

A nők szerepe az egyházban

A beszélgetés során szóba került a nők szerepe az egyházban. Bernadett úgy véli, hogy a liturgiában elfogadható a férfiak vezető szerepe, de az egyház más területein fontos lenne a nők nagyobb bevonása:

“A liturgiában számomra teljesen elfogadható az, hogy Jézus (…) a papságot férfiakra bízta. (…) Viszont az egyház összes többi területén (…) azt gondolom, hogy fejlődni kéne abban, hogy a nőket egyenrangú partnerként kezelni.”

Hangsúlyozta, hogy a nők és férfiak együttműködése gazdagítja az egyházat:

“A karizmák el vannak osztva közöttünk. Tehát valami a férfi kollégáknál van, és valami nálunk van.”

Zarándoklat és közösség

Bernadett kiemelte a közösség fontosságát a hitéletben. Úgy véli, hogy a zarándoklat nem csak fizikai értelemben fontos, hanem lelki utazásként is:

“A zarándoklásba az a jó, hogy kis zarándoktársaságokként együtt haladunk a Jóisten felé.”

Arra bátorít mindenkit, hogy keressenek közösséget:

“Mindenkit arra biztatnék, hogy a saját környezetében keressen ilyen zarándoktársaságot, legyen az egy plébánia, egy lelkiségi mozgalom vagy egy imacsoport.”

A beszélgetés végén Bernadett arra hívta fel a figyelmet, hogy az online világ nem helyettesíti az élő közösségeket:

“Az online világ maximum iniciatívának jó, de önmagában nem fog segíteni. (…) Kellünk egymásnak, hogy erősítsük egymást.”

Török Bernadett életútja példa arra, hogyan találhatja meg valaki hivatását és helyét az egyházban, még akkor is, ha az kezdetben elképzelhetetlennek tűnik. Elkötelezettsége és szolgálata inspiráló lehet mindazok számára, akik keresik az életük értelmét és helyét a közösségben.