Tekintsük a házasságot missziónak – bátorított a pápa.
A 2022. június 25-i Családok Világtalálkozójának zárásaként Ferenc pápa arra biztatta az anyákat és apákat, hogy úgy tanulják meg a szülővé válást, hogy elgondolkodnak Isten tettein. „Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő” – hangsúlyozta, valamint hogy Isten „bízik az ifjúságban.”
A pápa ösztönözte a szülőket, hogy segítsék a gyermekeket magukévá tenni saját életüket és hivatásukat, és arra biztatta a fiatalok tanításáért felelősöket, hogy odaadó szeretettel éljék meg saját Istentől kapott elhívásukat, így adván tanúbizonyságot az ifjúságnak.
Biztosította őket arról, hogy küzdelmek fognak jönni, ahogyan Jézussal is történt, de „az Egyház veletek van; az Egyház valójában bennetek van!”
A szentmisét Ferenc pápa helyett Kevin Farrell bíboros, a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának a prefektusa celebrálta. A Szentatya – aki még mindig térdfájdalmával küszködött – az oltár jobb oldalán foglalt helyet. Nem volt kerekesszékben és képes volt sétabotjára támaszkodva állni több alkalommal is.
Az ír-amerikai bíboros az ünnepség végén bejelentette, hogy a családok következő összejövetele Ferenc pápával a „Családok Fesztiválja” lesz, amelyre Rómában kerül sor a 2025-ös Jubileumkor. A következő „Családok világtalálkozója” rendezvény tehát 2028-ban fog lezajlani.
Íme, néhány részlet a pápa homíliájából (a kiemelések az Aleteiától származnak):
Mennyire fontos az, hogy a szülők elmélkedjenek arról, hogyan is cselekszik Isten! Isten szereti a fiatalokat, de ez nem azt jelenti azt, hogy megóvja őket minden kockázattól, kihívástól és szenvedéstől. Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő.
Gondolkozzatok el róla: Isten nem aggodalmaskodó és túlféltő; éppen ellenkezőleg. Bízik a fiatalokban és arra hívja meg mindnyájukat, hogy kapaszkodjanak fel életük és küldetésük magaslataira. Gondoljunk csak a gyermek Sámuelre, a kamasz Dávidra vagy a fiatal Jeremiásra; és mindenek előtt, gondoljunk arra a 16-17 éves lányra, aki megfoganta Jézust, Szűz Máriára. Isten megbízik egy fiatal lányban.
Kedves szülők! Isten szava megmutatja nekünk az utat: ne védjük meg gyermekeinket a legkisebb nehézségektől és szenvedéstől is, viszont próbáljuk meg átadni nekik az élet iránti szenvedélyt, keltsük fel bennük a vágyat, hogy fedezzék fel hivatásukat és fogadják el azt a nagyszerű küldetést, melyet Isten nekik szánt.
***
Házasság, mint misszió
Drága szülők! Ha segítitek gyermekeiteknek, hogy felfedezzék és elfogadják hivatásukat, rá fogtok jönni, hogy ez a küldetés őket is „megfogja” majd; és meg fogják találni azt az erőt, mely szükséges ahhoz, hogy szembenézzenek és felülkerekedjenek az élet nehézségein.
Szeretném még hozzátenni, a pedagógusok miatt, hogy a legjobb mód arra, hogy segítsünk másokon hivatásuk követésében, ha odaadó szeretettel teljesítjük / látjuk el saját hivatásunkat. Ez az, amit a tanítványok Jézustól láttak. A mai evangélium mutatja meg nekünk azt a jelképes pillanatot, amikor Jézus „szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (Lk 9,51), jól tudván, hogy ott elítélik és halálra adják. Jeruzsálembe tartó útja során Jézus megismeri Szamária lakóinak az elutasítását, amely kiváltja Jakab és János felháborodását, de Ő elfogadta azt az elutasítást, mert ez a hivatásának részét képezte.
Jézus már nagyon korán találkozott az elutasítással. Először Názáretben –a názáreti zsinagógában történt napra gondolunk (vö. Mt 13,53-58) – most pedig Szamáriában, majd nemsokára Jeruzsálemben utasították el. Jézus elfogadta mindezt, hiszen azért jött, hogy magára vegye a mi bűneinket.
Hasonlóképpen, semmi sem ad több bátorítást a gyermekek számára, mint látni szüleiket úgy megélni a házasságot és a családi életet, mint egy küldetést, amelyben hűséget és türelmet tanúsítanak a nehézségek, a szomorú pillanatok és a megpróbáltatások időszakai ellenére. Amivel Jézus Szamáriában találkozott, az minden keresztény hivatásban megtörténik, beleértve a családéban is. Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan pillanatok, amikor magunkra kell vennünk az emberi szívekből fakadó ellenállást, szembenállást, elutasítást és meg nem értést, hogy ezeket ellenszolgáltatás nélküli, másokat elfogadó szeretetté alakítsuk.
Lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos
Közvetlenül ezután az esemény után, amely valamiféleképpen betekintést nyújt Jézus saját „hivatásába”, az Evangélium a jeruzsálemi út során három másik elhívást mutat be Jézus három feltörekvő tanítványán keresztül. Az elsőnél elmondja, hogy Jézus követésében ne keressenek biztos otthont és biztos státuszt, hiszen a mesternek „nincs hová fejét lehajtania.” (Lk 9,58)
Jézus követése azt jelenti, hogy kitesszük magunkat egy soha véget nem érő utazásnak Vele együtt az élet eseményein keresztül. Mennyire igaz ez rátok, házastársakra! Elfogadva a házasságra és családra való elhívást, elhagyod te is a „fészket”, és egy utazásba kezdesz anélkül, hogy előzetesen tudnád, hová is vezet pontosan, és milyen új szituációk, váratlan események és néha fájdalmas meglepetések várnak esetleg rád.
Ezt jelenti az Úrral való utazás. egy lendületes, kiszámíthatatlan és csodálatos felfedezőút. Emlékezzünk arra, hogy Jézus minden tanítványa megtalálhatja minden nap a saját megnyugvását, amikor teljesíti Isten akaratát, bárhová is vezessen.
***
Kedves családok! Újból kérlek titeket, hogy ne legyenek más prioritásaitok, ne „nézzetek vissza”, ne hiányoljátok korábbi életeteket és szabadságotokat annak csalóka illúzióival együtt. Az élet akkor válik „megkövesedetté”, amikor nem vagyunk nyitottak az isten hívásából adódó újdonságra és a múlt iránt sóvárgunk. Hiányzik a múlt és nem vagyunk nyitottak azokra az újdonságokra, amiket Isten küld, hanem mindig „megkövesedünk”; ez megkeményít minket és emberileg nem fejlődünk tovább. Amikor Jézus meghív – ebben az esetben a házasságra és a családi életre -, arra kér minket, hogy nézzünk előre, és Ő mindig előttünk jár ezen az úton. Ő szeretetével és szolgálatával mindig elénk jön. És azok, akik követik Őt, azok sohasem lesznek elkeseredve.
Ez nem egy könnyű út
Kedves testvérek! Gondviselésszerű, hogy a mai liturgikus olvasmányok a hivatásról szólnak, hiszen ennek a 10. Családok Világtalálkozójának a témája is ez: „Családi szeretet: hivatás és út az életszentséghez.”
Az élet ezen szavai által megerősödve arra bátorítalak titeket, hogy újult meggyőződéssel induljatok el a családi szeretet útján és családotok minden tagjával osszátok meg ennek az elhívásnak az örömét. Ez nem egy könnyű út: Lesznek sötét pillanatok, nehézségekkel teli pillanatok, melyek során úgy fogjuk gondolni, hogy mindennek vége. A szeretet – melyet megosztotok másokkal – mindig legyen nyitott, kifelé irányuljon, képes legyen „megérinteni” a gyengéket és a sebzetteket, a testben és lélekben törékenyeket és mindazokat, akikkel az út során találkozol. Mert a szeretet, ezen belül a családi szeretet, mindig is megtisztul és megerősödik, amikor másokkal megosztják.
Legyetek bátrak!
Bátor dolog a családszeretetre letenni a voksot: Bátorság kell a házassághoz. Sok fiatalt láthatunk, akiknek nincs bátorságuk megházasodni és az anyák sokszor mondják nekem: „Tegyél valamit, beszélj a fiammal, nem fog megnősülni, már 37 éves!” – „De asszonyom, ne vasalja ki az ingeit és kezdje el apránként ide-oda küldözgetni őt, hogy így majd kirepüljön a fészekből.”
A családi szeretet szárnyalásra készteti a gyermekeket, megtanítja őket rá és ösztönzi őket arra, hogy szárnyaljanak. Nem lehet birtokló: mindig a szabadságról szól. A nehézségek és a krízisek pillanataiban – mert minden családban vannak ilyenek – kérlek titeket, ne válasszátok a könnyű utat: „Hazamegyek a mamámhoz!” Nehogy, ezzel a bátor elhatározással haladjatok előre. Lesznek nehéz és kemény pillanatok, ám mindig előre kell menni. Házastársadban megvan a szeretetnek az a szikrája, amit már az elején is éreztél: szabadítsd ki a bensőjéből és fedezzétek fel újra a szeretetet. Ez fog a kritikus pillanatokban segíteni.
Az Egyház veletek van; az Egyház valójában bennetek van! Az Egyház egy családból született, a názáreti Szent Családból és leginkább családokból áll. Az Úr segítsen meg titeket minden nap, hogy kitartsatok egységben, békében és örömben, a nehéz pillanatokban pedig abban az odaadó állhatatosságban, mely jobbá tesz életünket, valamint megmutatja mindenkinek, hogy Isten szeretet és életközösség.
Írta: Kathleen N. Hattrup
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia
