Szombathely vagy Pannonhalma? Hol született valójában Szent Márton?
Egyik legnépszerűbb szentünkről, Szent Mártonról nemcsak a novemberi libasült-lakomázás kapcsán lehet gyakran hallani, hanem életéről is viszonylag sokan és sokat tudnak. Márton születési helyét illetően mindenesetre már a 19. század óta visszatérően felmerül a kérdés: vajon melyik pannóniai városban látta meg valójában a napvilágot?
Márton 316–317 környékén született a Római Birodalom Pannónia tartományában, egy római katonatiszt fiaként. Nem sok ideig élt itt, hiszen a család hamarosan Itáliába költözött. Szülei pogányok, atyja a császári hadsereg tribunusa volt. Márton a család akarata ellenére fordult a kereszténység felé. Tizenöt évesen besorozták a császári seregbe és lovas testőrtisztként Galliában szolgált. A 330-as évek közepén Amiens-ben télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak. Később álmában látta, hogy Krisztus viseli a kapott köpenydarabot; ez a történet lett a szent irgalmasságának legismertebb szimbóluma. 339-ben megkeresztelkedett, elhagyta a hadsereget, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hiláriuszhoz csatlakozott.
Nem sokkal ezután Márton hazalátogatott Pannóniába, az újból ott élő szüleihez, és édesanyját sikerült is megtérítenie. Az ariánusok azonban elkergették Saváriából. Útját Itália felé vette, ahol először Milánó, majd Genova közelében remete lett, később pedig visszatért Hiláriusz püspök mellé. A városon kívül épített magának egy remetelakot, hogy magányban lehessen, de hamarosan sok tanítvány gyűlt köré. 371-ben, amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind Mártont kívánták püspöknek.
A Magyar Katolikus Lexikonból megtudhatjuk, mi is fűzi Szent Mártont a ludakhoz. Egy hagyomány szerint „a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor gallok a várost éjnek idején el akarták foglalni. Innen a lúd avis Martis („Mars madarai”) neve, amelyből könnyen formálódott az avis Martini (Márton madarai). Ehhez utólagos legendás magyarázat is született: Márton püspök alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban zajgásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.”
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Felszentelése napjától kezdve Márton jó pásztorként látogatta nyáját, úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, térített, templomokat építtetett, segített és békességet teremtett mindenütt. A nép atyjaként szerette őt, mindenki gyógyításairól, ördögűzéseiről és arról beszélt, hogy halottakat is feltámasztott. 372-ben Tours közelében megalapította a marmoutier-i apátságot, amely egészen a francia forradalom alatti lerombolásáig, 1799-ig működött. Márton 397-ben halt meg, ő lett az első nem mártír szent, akit a hívők halála után ugyanazzal a tisztelettel öveztek, mint korábban a vértanúkat. Életének további részleteiről itt olvashatunk.
A Szent Márton szülőhelye körüli vita
A 19. század óta visszatérően felmerül a kérdés, vajon melyik pannóniai városban született Szent Márton. Pannonhalma és Szombathely ugyanis egyaránt a saját szülöttének tartja vagy szeretné tudni őt. A származás körüli vita már régóta zajlik, bár a legtöbb történész ezt a kérdést lezártnak tekinti: a mai kutatások szerint a válasz egyértelműen Szombathely, az ókori Savaria.
Szombathely és Pannonhalma azért „vetélkedik” Szent Mártonért, mert mindkettő identitása erősen kapcsolódik a szenthez: Szombathely a szülőhelye, Pannonhalma pedig évszázadok óta a tiszteletének egyik legfontosabb magyar központja.
A legerősebb érv amellett, hogy Márton Szombathelyen született, az, hogy a legkorábbi életrajzíró, a Mártonnal személyesen is találkozó kortárs Sulpicius Severus így ír: „Martinus Sabaria Pannoniarum oppido oriundus fuit”, azaz „Márton a pannóniaiak Sabaria városából származott.” Ez a megfogalmazás konkrétan megjelöli az ismert római várost.
A pannonhalmi monostor 1001-es keltezésű oklevelében „István, a magasságbeli Gondviselő kegyelméből a magyarok királya” kiváltságokat juttatott „Szent Mártonnak a Pannónia feletti hegyen levő monostorának, amit még atyánk kezdett el, s amit Isten segítségével mi fejeztünk be lelki üdvünk és királyságunk megszilárdítása érdekében. (…) Igyekeztem ugyanis az utódok emlékezetének megörökíteni azt a különleges támogatást, amit Boldog Márton érdemei révén gyermekkoromban tapasztaltam.” Géza fejedelem és Szent István Szent Márton tiszteletére alapította a monostort. A „szentmártonhegyi apátságként” is emlegetett monostor évszázadokon át védőszentje kultuszának egyik legfontosabb magyar központja volt, ezért Pannonhalma számára Márton nem pusztán történelmi személy, hanem a hely szellemi örökségének része.
Más adatokból egyes szerzők arra következtettek, hogy Pannóniában annak idején két Savaria is létezett. A felvetést egy 860-ból fennmaradt oklevélre alapozták, amely megemlít Pannonhalma közelében egy Sabaria Sicca (Száraz Savaria) nevű helyet. A középkori létezést bizonyító iratból azonban nem lehet arra következtetni, hogy a település már Márton korában is létezett volna. A rómaiak nem is tudtak a régi Szombathelyen kívül másik Savariáról.
A „vetélkedés” tehát arról szól, melyik hely birtokolhatja legitim módon a szent emlékét. Szombathely számára Szent Márton a város történeti identitásának alapja: a szülőváros, amelyhez helyi kultusz, a Márton-napi hagyomány és turisztikai vonzerő is kapcsolódik. A városban a Szent Márton templom mellett Szent Márton temető, Szent Márton patika, Szent Márton Látogatóközpont, Szent Márton kút és szobor, különféle rendezvények (például kórustalálkozó vagy szimpóziumok), illetve tér- és utcanév őrzi a szent emlékét.
Pannonhalma számára a szent a bencés apátság lelki örökségének központi alakja, amelyet évszázadok óta őriz és továbbad. A jelenlegi tudományos álláspont szerint tehát a születési hely Szombathely, míg Pannonhalma a szent tiszteletének egyik legfontosabb magyar központja marad.
Az egyházat a szentek szülőhelye nemigen foglalkoztatta, a tisztelet sokkal inkább a halál helyét, a sírt illette meg. Így Szent Márton hivatalos egyházi kultusza Tours-ban, és az ereklyéinél, Galliában alakult ki. Szombathelyi tisztelete tehát nem szakrális, továbbélése a helyi hagyománynak köszönhető.
A Szent Márton születési helye körüli vita jól mutatja, hogy egy szent emléke nemcsak vallási, hanem városi és nemzeti identitást is formálhat. Szombathely a történeti érvekkel, Pannonhalma pedig a hosszú egyházi hagyománnyal képviseli a saját igényét — és mindkettő hozzájárul ahhoz, hogy Szent Márton ma is élő alak maradjon a magyar kultúrában.
Kiemelt kép: „Tours-i Szent Márton” – a candes-i társaskáptalani templom, Candes-Saint-Martin, Franciaország. Francisco Lecaros / Catholic Magazine
