Súlyos dolog-e Istenben kételkedni?

A kétely az évszázad betegsége, a hitetleneké, az ateistáké, azoké, akik nem hajlandók hinni. De kételkedhet-e a hívő? Van-e joga Isten létezésében kételkedni? Hatalmas kérdés…

A kételyek mindenekelőtt a jó egészség jelei, mivel ezek nem Istenben magában való kételyek, hanem azok a kételyek, hogy képesek vagyunk-e megismerni őt és válaszolnunk a szeretetére.

Kételkedsz, vagy kételyeid vannak? Vigyázat: ez nem ugyanaz! Ha kételkedsz, az súlyos dolog. A kétely az évszázad betegsége, a hitetleneké, az ateistáké, azoké, akik nem hajlandóak hinni, akik tagadják Isten létezését, vagy visszautasítanak vele minden kapcsolatot. A meghatározás szerint a hívő nem kételkedik, de néha kételyei vannak, ami egészen más. A hívő a hit mellett döntött, bizakodó és hűséges, de ezer kérdést tesz fel magának Istenről, hitről, Egyházról.

Kételyek – a jó egészség jelei

„Ezer nehézség sem ér fel egyetlen kétellyel” mondta Newman bíboros. De még tízezer sem, mert míg a kétség, a kételkedés szellemi ellenállást jelent, a kételyek egy másik kategóriába tartoznak: végül is, „csak” az intelligencia, az értelem töprengését, kérdésfelvetéseit jelentik.

Ki az a Szentlélek? A szentek közössége valóság? A gyermekek, telibe találó kérdéseikkel a műfaj bajnokai. És Jézusnak van őrangyala? És miért teremtette Isten a tetveket? Mit fogunk csinálni az Égben? Bevallom, mindezek megválaszolása okozott nekem némi álmatlanságot.

Ezek a kérdések mindenekelőtt a jó egészség jelei, mivel ezek nem Istennel magával kapcsolatos kételyek, hanem az Ő megismerésére és a szeretetére adott válaszainkra való képességeinkre vonatkozó kétségek.   Végül is önmagunkban kételkedünk, nem Őbenne.

A keresztény nem egy ostoba lény, hanem egy olyan ember, akiben megvan az értelem arra, hogy kérdezzen, megismerjen, gondolkodjon, tanuljon, valamint az akarat is, hogy döntsön, válasszon és cselekedjen. Az bizonyos, hogy a hite Isten ajándékán nyugszik, de ez a hit egyben az értelem cselekedete és az akarat választása is. A kegyelem munkája együttműködik az értelemével, fokozatosan megvilágosítva bennünket. Így volt ez a tanítványokkal is: Jézus hagyta őket gondolkodni, hagyta őket, hogy maguktól ismerjék fel a dolgokat, és csak fokozatosan, az ő tempójukban nyilatkoztatta ki magát nekik.

Négy módszer a kételyeinkkel való szembenézésre

Először is, nyugodtan kell szembenézni a kételyekkel. A nehézség nem egy tragédia.

Másodszor, bátran kell szembesülni velük. Óvakodj attól, aki átadja magát a lustaságnak (nem akarom megérteni a dolgokat, fáraszt a keresgélése…) vagy az elbátortalanodásnak, (túl sok ez nekem…) ahelyett, hogy Isten kegyelmében bízna! És mivel a kegyelem nem működik magától, ezért munkához kell látni! Ásni, keresni, tanácsot kérni hozzáértő emberektől, elmélyülni, képezni magunkat.

Harmadszor: alázatosan nézz szembe velük. Az Egyház azért van, hogy vezessen és irányítson bennünket, de vajon tudunk-e bízni benne, vagy jobban tudjuk, mint ő? Képesek vagyunk-e befogadni azt, ami meghalad bennünket, vagy inkább eljelentéktelenítjük a rejtélyt, és úgy fogadjuk be? A gőg azt suttogja a fülünkbe, hogy a hithez abszolút mindent meg kell érteni, holott ennek az ellenkezője az igaz !  A hit nyitja meg az elmét: „Hiszek, hogy megértsem” – mondta Szent Ágoston (láthatólag nála ez elég jól működött).

Negyedszer – ha ugyan nem ez az első – Isten színe előtt kell szembenézni velük. Kérjük a Szentlelket, hogy világosítson meg minket, segítsen megnyitni a szívünket és elménket. A hit némely valósága végtelenül túlmutathat rajtunk, ássunk mélyebbre, próbáljuk megragadni, amit csak tudunk… és fogadjuk el, hogy bizonyos dolgok meghaladnak bennünket. Ez nem akadályoz meg minket abban, hogy alázatosan, de teljes szívvel kimondjuk a sötétséget eloszlató kis szót, a hit utolsó tökéletes megnyilvánulását: Ámen!

Uram, add meg azoknak, akik keresnek Téged, hogy reád találjanak, és azoknak, akik már megtaláltak, hogy még tovább keressenek Téged.”

Írta: Juliette Levivier 
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: famillechretienne.fr