Elemzés: Mi olvasható Benedek titkárának “mindent eláruló” könyvében?

Georg Gänswein érsek 20 éven át volt XVI. Benedek pápa személyi titkára. Legújabb könyvében sokkal több van, mint pusztán az a keserűség, hogy Ferenc pápa “megfelezett prefektusnak” nevezte őt ki.

És valóban, annak ellenére, hogy a kiadványt övező felhajtás erre a konkrét helyzetre összpontosított – mármint Gänswein érseknek, a pápai háztartás prefektusának az eltávolítására -, és úgy jellemezte őt, mint aki hajlamos a feszültségek szítására és csaknem szembeálltja az egyik pontifikátust a másikkal, a könyv ennél sokkal többet nyújt.

Legértékesebb tartalmát talán azok a homíliákból vett részletek adják, amelyeket XVI. Benedek a Mater Ecclesiae kolostorban mondott, ahol élete utolsó éveit töltötte.

Valószínűleg ezek a szentbeszédek képezik a Saverio Gaeta újságíróval közösen írt könyv talán leginnovatívabb elemét. A január 12-én olasz nyelven megjelent könyv címe: “Semmi más, csak az igazság: Életem XVI. Benedek mellett“. A CNA hírügynökségnek sikerült előzetes bepillantást nyernie a könyvbe.

Amíg a hangja állapota engedte, XVI. Benedek személyesen készítette elő a szentbeszédeket. Egy jegyzetfüzetbe írt ceruzával jegyzeteket, amelyek aztán vázlatként, útmutatásul szolgáltak ahhoz, hogy mit mondjon. Egyszerű, pontos, lényegre törő homíliák voltak ezek, amelyeket a Memores Domini társulás négy tagja, a Comunione e Liberazione mozgalomhoz tartozó és XVI. Benedek családjaként szolgáló négy felszentelt világi nő rögzített és írt át.

E homíliák némelyikét csak kevesen hallhatták, mert XVI. Benedek ritkán fogadott valakit, ezért a homíliákról készült beszámoló felbecsülhetetlen kincset jelent.

Mi található még a könyvben? Először is természetesen benne van Gänswein nyílt dühe és meglepetése, amiért Ferenc pápa minden magyarázat nélkül, hirtelen felmentette őt a pápai háztartás prefektusi pozíciójából.

Más előzetes ismertetők arról szóltak, hogy XVI. Benedek nagy keserűséget érzett, amikor megismerte a Traditionis custodes-t, Ferenc pápa apostoli levelét, amellyel hatálytalanította az előző pápának a régi mise celebrálásának kiterjesztéséről szóló döntéseit.

Akármilyen “szaftosak” is ezek a részletek a média számára, minden bizonnyal nem ezek a könyv legújszerűbb elemei.

Gänswein különböző érdekes és részben eddig nyilvánosságot nem kapott helyzeteket mond el, diplomáciai szűrés nélkül, a tőle megszokott, egyenes nyelvezeten. Közöttük találjuk Robert Sarah bíboros könyvének ügyét, amely XVI. Benedeket társszerzőként nevezte meg; Gänswein kapcsolatait Jorge Bergoglio bíborossal annak pápává válása előtt és után; azt a hosszú levelet, amelyet XVI. Benedek írt Ferenc pápának a La Civiltà Cattolicá-nak adott első, 2013-as interjújához fűzött észrevételeiről, és egy új részletet arról, hogyan született Benedek döntése a pápaságról való lemondásról.

A könyv egy közvetlen szemtanú szemszögéből kínál betekintést ezekbe és további történetekbe. Megemlékezésként kell értelmezni, nem pedig vádaskodásként. Hű beszámolót nyújt a különféle helyzetekről és történetekről úgy, ahogyan azokat Gänswein átélte.

A lemondás

Néhány esetben új tényeket ismerünk meg, illetve a korábban már ismert beszámolók más megvilágítást kapnak. Ilyen például Gänswein magyarázata arra, miért helyezett palliumot XVI. Benedek a pápaságáról 1294-ben lemondott Szent V. Celesztin pápa sírjára. A sír a közép-olaszországi L’Aquilában található, ahová Benedek azért utazott 2009-ben, hogy meglátogassa a földrengés sújtotta területeket.

Benedek gesztusát a lemondásra való hajlandóság jeleként értelmezték, amely lemondás aztán néhány évvel később be is következett.

Ez azonban nem így volt, árulja el Gänswein. Magyarázata szerint XVI. Benedek tiszteletét nyilvánította ki elődje előtt. Ezért helyezett el egy palliumot, amelyet Piero Marini érsek, II. János Pál pápa akkori liturgikus szertartásmestere varrt. XVI. Benedek kényelmetlenül érezte magát ezzel a palliummal a vállán, és élt a lehetőséggel, hogy a tiszteletadás keretében eladományozza. A döntés sokat elárul arról is, hogyan kezelte XVI. Benedek a problémákat. Elegáns megoldásokat keresett anélkül, hogy bárkit megbántana, miközben mindenkit egyesíteni igyekezett.

A lemondással kapcsolatos döntés részletei azonban drámaiabbak. Gänswein elmondja, hogyan vonult vissza XVI. Benedek már a 2012-es kubai és mexikói út után mélyebb imádkozásba. Egyes jelek már utaltak arra, hogy a lemondást fontolgatja, amivel kapcsolatban Tarcisio Bertone bíboros, akkori államtitkár fel is tett néhány kérdést. De egy ilyen döntés elképzelhetetlen volt.

Amikor XVI. Benedek meghozta a döntését, egyszerűen nem sikerült elérni, hogy meggondolja magát – számol be Gänswein. Bertone és Gänswein csak arról tudta meggyőzni őt, hogy ne a 2012. december 21-i kúriai karácsonyi köszöntő során tegye meg a bejelentést, hanem tolja el egy kicsivel későbbre. Ha a bejelentés aznap történt volna, és a pontifikátus január 25-én véget ért volna, a karácsonyt nem ünnepelték volna meg, írja Gänswein.

XVI. Benedek

Gänswein elbeszélésében XVI. Benedek úgy jelenik meg, mint egy ironikus ember – művelt, módszeres és ragyogó elme -, aki azonban mindenekelőtt a hit embere. Ha fontos kérdésekről volt szó, a természeténél fogva introvertált XVI. Benedek visszahúzódott önmagába és a csendbe. És imádkozott. Még intenzívebben imádkozott. Erősen imádkozott. Erre késztette rendíthetetlen hite és az a szükséglete, hogy megélje és megértse az események értelmét.

II. János Pál haldoklása idején Joseph Ratzinger bíboros egyre elgondolkodóbbá vált. Végül aztán, amikor világossá vált, hogy az utódlásnál őrá gondolnak, csaknem visszavonult. Aztán az imádkozás, a döntések kiérlelése után Ratzinger derűs, meggyőződéses és határozott ember lett.

Ratzinger lojális volt, közel állt munkatársaihoz, ügyelt arra, hogy egyetlen barátjának se ártson. Kereste a harmóniát – ez a tény világosan kiderül Gänswein beszámolójából.

A Sarah-ügy

A harmóniára való törekvés jól megfigyelhető a Sarah-ügyben, amit Gänswein “Pasticciaccio Sarah”-nak (Sarah-zűrnek) nevez. Az utalás Sarah bíboros “Szívünk mélyéből” c. könyvére vonatkozik, amelyben szerepelt XVI. Benedek tanulmánya is. A tanulmány a papi cölibátus kérdésével foglalkozott, és megjelenését a Querida Amazonia kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítás megjelenését követően, 2020 februárjára várták.

Azonban korábban jelent meg, 2020. január 15-én, mivel Ferenc pápa csak 2019. december 27-én hagyta jóvá a szöveget. Ezáltal az a benyomás keletkezett, hogy a könyv a pápának az amazóniai szinódusról szóló elmélkedését szándékolta befolyásolni.

Egy ilyenfajta motiváció nem volt igaz, írja Gänswein. Az sem volt igaz, hogy XVI. Benedeket tájékoztatták volna arról, hogy társszerzőként tüntetik fel őt.

Gänswein elmagyarázza a helyzetet, és felidézi, hogy Sarah arra kérte XVI. Benedeket, hogy írjon alá egy sajtóközleményt a lépés védelmében. Gänswein ellenezte ezt; XVI. Benedek pedig időt szánt a gondolkodásra, majd megfogalmazott egy nyilatkozatot, amelyben átengedte a döntést a feletteseinek. Ferenc pápa pedig tudatta, hogy jobb, ha nem hozzák nyilvánosságra.

Ezen a ponton Sarah bíborostól olyan tweet üzenetek érkeztek, amelyek azt állították, hogy XVI. Benedek elolvasta és jóváhagyta a tervezeteket. Drámai konfrontáció is bekövetkezett Gänswein és a bíboros között, amely során ez utóbbi a vele több könyvet is közösen író, és „a munka irányítójaként” jellemzett Nicolas Diat újságírót hibáztatta.

Gänswein beszámolójából kiderül, milyen sok volt a neheztelés emiatt a helyzet miatt. De szerepel benne szinte teljes terjedelmében egy hosszú levél is, amelyet XVI. Benedek maga küldött Ferenc pápának, hogy elmagyarázza álláspontját és szerepét az ügyben, és tisztázza a közte és Ferenc pápa között esetlegesen felmerülhető bármiféle ellentét gondolatát.

Benedek, a La Civiltà Cattolica interjú és a jezsuiták

XVI. Benedek Ferenc pápának írt levele a könyvnek nem az egyetlen, eddig publikálatlan anyaga az emeritus pápától. Ferenc pápa 2013-ban a La Civiltà Cattolica című jezsuita folyóiratnak adott interjút, és az ehhez használt jegyzetfüzetet elküldte XVI. Benedeknek, hogy észrevételeit kérje. Benedek egy hosszú, 2013. szeptember 27-én kelt levélben küldte meg észrevételeit a pápának. Ebben két szemponthoz ragaszkodott: ahhoz, hogy harcolni kell “az élő Isten konkrét és gyakorlati megtagadása” ellen, ami az abortuszban és az eutanáziában valósul meg, illetve hogy tudatában kell lenni a manipulációként definiált gender ideológiának.

De XVI. Benedek és Ferenc között máskor is előfordultak súrlódások. Benedek pápaságának kezdetén voltak viták a Jézus Társaságánál előforduló bizonyos helyzetek kapcsán, sőt, még az is szóba került, hogy egy biztost nevezzenek ki. Bergoglio bíboros azzal érvelt, hogy nincs szükség biztosra, és ígéretet kapott arra nézve, hogy erre a rendelkezésre soha nem kerül sor.

Gänswein

Összességében Gänswein nyíltan beszél a könyvében a kritikus helyzetekről. Nem retten vissza attól, hogy elismerje tévedéseit bizonyos esetekben, de a pápáról és munkatársairól szóló hamisan rekonstruált magyarázatok leleplezése és elítélése sem okoz neki gondot.

Az egyes szám első személyben írt könyv elbeszéléséből egy olyan magántitkárt ismerünk meg, aki még mindig a felettesének dolgozik. Minden, a sajtó által ellentmondásosnak tartott vagy rosszul megítélt helyzetet részletesen újramagyaráz.

Gänswein szinte apaként tekint XVI. Benedekre, naivitásnak tűnő kedvességgel, és egy olyan ember csodálatával, aki tudja, hogy XVI. Benedek tökéletesen alkalmas a munkája folytatására, mert jól tudja és tanulmányozta azt, és elkötelezte magát.

Az ő szerepe az, hogy “üveg” legyen – azaz átlátható, tiszta és őszinte -, de ugyanakkor ő legyen a kapuőr is azok számára, akik közelebb akarnak kerülni a pápához. Mindig ezt cselekedte, és ebben a könyvben is erre törekszik.

Hosszasan lehetne vitatkozni arról, vajon okos dolog volt-e közvetlenül az emeritus pápa halála után kiadni a könyvet. A könyv üzenete azonban nem az, hogy Gänswein vitákba kívánna bocsátkozni. Hanem elmeséli a XVI. Benedek mellett eltöltött éveit: még kivesz néhány kavicsot a cipőjéből, de anélkül, hogy vitatkozó hangnemet ütne meg akárkivel szemben.

Valószínű, hogy a kiadvány egyelőre többet ártott, mint használt Gänsweinnek, mert lehetővé tette, hogy kampány induljon ellene, következésképpen XVI. Benedek pontifikátusa ellen is. Pedig az elhunyt emeritus pápa személyi titkára által írt oldalak őszintének tűnnek, a könyv tele van kiadatlan művekkel és eddig ismeretlen történetekkel. Ezek az oldalak egy hűséges szolgálótól, egy olyan embertől származnak, aki XVI. Benedek iskolájában nevelkedett; azaz hozzászokott ahhoz, hogy mindennek a középpontjába Istent állítsa.

Írta: Andrea Gagliarducci, a Catholic News Agency olasz újságírója és az ACI Stampa Vatikán-elemzője
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: CNA