Roma locuta….

Nemrég jelent meg a hazai sajtóban a hír (többek között egy olasz napilap közlésére hivatkozva), hogy az Európai Bizottság egyenlőségért felelős uniós biztosa irányelveket dolgozott ki a bizottság alkalmazásában lévő személyek „inkluzív kommunikációjával” kapcsolatban. A közel harminc oldalas dokumentum – egyelőre még belső anyag – többek között azt javasolta, hogy a „karácsonyi időszak” helyett használják az „ünnepi időszak” kifejezést, hiszen – nem mindenki keresztény. (Egyéb „javaslatokról” most nem teszünk említést, például arról, hogy a genderideológia jegyében nem szabad „felelőtlenül” férfinak vagy nőnek szólítani valakit, ha nem tudjuk, az illető magát milyen neműnek tartja.)

Helena Dalli biztos asszony… Nem. Újra kell kezdeni ezt a mondatot, hiszen az orwelli Newspeak liberális kiadása szerint jelen sorok írója nem tudja, az uniós biztos milyen neműként határozza meg önmagát. Szóval „újbeszélül”: az egyenlőségért felelős uniós biztos, Helena Dalli kedden közölte, az említett iránymutatást visszavonják átdolgozásra; megvizsgálják az aggodalmakat és frissítik az anyagot.

Ezt megelőzően Pietro Parolin bíboros interjút adott a Vatican News hírportálnak, s röviden véleményt mondott az említett irányelvekről. A vatikáni államtitkár többek között hangsúlyozta, hogy a különbözőségek világában itt homogenizáló törekvésről van szó, s jelen van az a szándék, hogy a keresztény gyökereket, Európa keresztény dimenzióját eltöröljék, különösen a keresztény ünnepeket. A különbözőségek és a gyökerek elpusztítása pedig az emberi személy lerombolását jelenti – tette hozzá.

Parolin bíboros szavai visszakozásra késztették az uniós biztost. Roma locuta, causa finita – tartja a mondás (Róma nyilatkozott, az ügy be van fejezve). Jelen esetben azonban csak a mondat első fele igaz, az ügy folytatódik – az irányelvek finomítása következik, még nem tudjuk, milyen eredménnyel.

Nekünk, magyaroknak, volt egy prófétai „ihlettel” megáldott nagy püspökünk. Prohászka Ottokár. 1903-ban tartott konferenciabeszédei Dominus Jesus címen jelentek meg ugyanabban az évben. Ebben a kötetben olvassuk az alábbi mondatokat:

„Krisztus Urunk Európa felé néz! Keresztje felénk volt fordítva, el Jeruzsálemtől, el az Orienstől nyugat felé, a kultúrának árka, a Földközi-tenger medencéje felé. Ő kinézte magának Európát, keresztjének árnyéka ránk esett. Ez árnyékből sötét éj lesz, ha Krisztusról megfeledkezünk! Isten ments! /…./

Kultúránknak alapjai, nagy gondolataink s eszméink mind Tőle vannak. S nemcsak a gondolatot s az eszmét vettük az Úrtól, hanem az erőt hozzá, hogy a szerint éljünk és tegyünk. A zsoltárban kimondta az Isten, hogy másé nem is lehetünk: Neked adom örökségül a nemzeteket; míg a tieid lesznek, élnek, – ha tőled elszakadnak, elvesznek. /…./

Megérti-e ezt a szót a lázban égő, a mámoros Európa, amely a kereszt nagy tradícióival szakítva új ideálokat keres? Fölébred-e kábultságából, hogy visszatérjen az élet forrásaihoz? Kiheveri-e az immoralista törekvések mocsárlázát, hogy visszatérjen a hegyekre, a nagylelkű hit s az áldozatos odaadás magaslataira, hol tiszta levegő s erőteljes élet honol? A hegyek hegye az a csúcs, melyen a kereszt áll, most éppúgy, mint 19 század előtt.”

Prohászka látleletéhez kommentár nem szükségeltetik.