Rábízná-e Ön gyermekei védelmét pedofíliával gyanúsítható szexuálpedagógusokra?
Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Szülők Egyesülete nyílt levélben fordult a Német Püspöki Konferenciához. A NPK állásfoglalása „gyakorlatilag éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit eredetileg célzott, hiszen a kecskére bízta a káposztát.”
A Német Püspöki Konferencia dokumentumot adott ki “Állásfoglalás a kiskorúak, valamint a védelemre és segítségre szoruló felnőttek szexuális neveléséről és a sérelmükre elkövetett szexuális erőszak megelőzéséről” címmel, amelyet az Észak-Rajna-Vesztfáliai Szülők Egyesülete élesen bírált. „Tulajdonképpen dicséretre méltó a Katolikus Egyház állásfoglalása, amelyben kifejti, hogy az egyházi intézményekben, az ifjúsági csoportokban és a katolikus iskolákban és óvodákban folytatott munka során a védelemre szoruló gyermekek sérelmére elkövetett visszaéléseket preventív módon kell megakadályozni. Ugyanakkor döbbenetünket vagyunk kénytelenek kifejezni, hogy a projekt gyakorlatilag éppen az ellenkezőjét érte el, mint ami az eredeti célja lett volna, hiszen a kecskére bízza a káposztát” – írja Andrea Heck, az egyesület elnöke az NPK tagjainak küldött nyílt levelében.
„A szülők képviselőiként felfoghatatlan számunkra, hogy a teljes dokumentum, amely nemcsak az erőszak megelőzése érdekében született, hanem a szexuális nevelés koncepciójaként is szolgálna, a pedofil hajlamáról ismert bűnöző, Helmut Kentler elméletei jegyében született. A szöveg kifejezetten hivatkozik Prof. Uwe Sielert-re, aki Kentler-t atyai barátjának nevezi, és a professzor munkatársaira is, akik többek között kifejezetten ajánlják, hogy amennyiben meg akarjuk szüntetni a gyermekek szüleikhez való ragaszkodását, a gyermekekkel egy, lehetőség szerint a teljes felügyeletet nélkülöző intimkapcsolatot kell kiépíteni (a forrást lásd az eredeti levélben ). Egy további ajánlásuk szerint a gyerekeknek már nulla-négy éves korukban meg kell tanulniuk az önkielégítést.
Az állásfoglalásban a francia filozófus, Michel Foucault nézetei szintén hivatkozási alapként szerepelnek, holott Foucault-t éppen mostanában illették súlyos vádakkal amiatt, hogy a ’60-as években Tunéziában visszaéléseket követett el gyermekkorúak ellen. És ő volt az, aki Franciaországban 1977-ben nagy hangon tiltakozott a 15 év alatti gyermekekkel folytatott szexuális kapcsolatot büntető törvény ellen, mondván, hogy véleménye szerint az ilyen szexuális kapcsolat tiltásának nincs oka, ha az a gyermek beleegyezésével történik. Idézet Foucault-tól: „A törvényben rögzített korhatárnak semmi értelme nincsen. Megismétlem: a gyermekre bízhatjuk, hogy maga mondja el, hogy történt-e erőszak vagy sem.”
Számunkra felfoghatatlan, hogy a Katolikus Egyház az ilyen „szakértőkre” hivatkozási alapként tekint. A szülők képviseletében kijelenthetjük, hogy számunkra teljesen érthetetlen és mélységesen aggályos az a tény, hogy az Egyház a gyermekek és felnőttek millióit érintő dokumentuma alapján a szexuális nevelést ilyen pedofil jellegű alapokra kívánja építeni.
Továbbá az is teljesen érthetetlen számunkra, hogy ebben a megelőzésről és szexuális nevelésről szóló „katolikus” állásfoglalásban a házasság, család vagy a szerelem szó még csak elő sem fordul.” – áll a levélben.
Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Szülők Egyesülete kéri a Német Püspöki Konferenciát, hogy első számú felelősként dolgozza át ezt a legalább is szokatlan állásfoglalást. „A jelenlegi kidolgozott koncepció nem védelmet jelent a visszaélések ellen, hanem éppen az odavezető utat egyengeti” – mondta az egyesület vezetője. Arra kérik a német püspököket, hogy a katolikus intézményekben a gyermekek fejlődését és a szeméremérzetük határait is teljes mértékben figyelembe vevő pedagógiai munka mellett foglaljanak állást. „Mert ez lenne az Egyház feladata.”
Fordította: Frick József
Forrás: kath.net
