Prágai mozaik az első napokról

A Prágában február 5-én kezdődött kontinentális gyűlést, melyről itt írtunk, az Europai Püspöki Konferenciák Tanácsa, a Cseh Püspöki Konferencia és a prágai Érsekség koordinálja. A gyűlés egyike annak a hét kontinentális gyűlésnek, amelyekre a Szinodalitásról szóló Szinódus jelen szakaszában Európában, Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Óceániában, Észak-Amerikában és  Közel-Keleten kerül sor.

Az egyes kontinentális gyűlések végén egy záródokumentum készül, amelynek tükröznie kell Isten népének hangját a világ adott régiójából. A 7 kontinentális dokumentumot ezután elküldik a Szinódusi Főtitkárságának, és ezek képezik majd a következő munkadokumentum, az Instrumentum Laboris alapját az első szakaszban 2023. októberére, majd a következő évre tervezett közgyűléshez, ahogyan azt Ferenc pápa az elmúlt hónapokban meghatározta.

A 200 személyesen jelen lévő küldött és a 390 online delegátus munkájának célja a kontinentális szintű párbeszéd előmozdítása a kontinentális szakasz dokumentumának szövegéről, „a nyitott kérdések pontosabb megfogalmazása, a helyi egyházakból beérkezett meglátások jobb alátámasztása és elmélyítése, most már kontinentális perspektívában”.

Vasárnap este Jan Graubner prágai érsek a nyitó istentiszteleten tartott prédikációjában felhívta a figyelmet, hogy „még az egyházban aktívan tevékenykedő emberek között is sokan vannak, akik nem ismerik a Bibliát vagy az egyház tanításait”. Arra buzdította a résztvevőket, hogy ne világi kategóriákban gondolkodjanak, hanem fogadják el Isten gondolkodásmódját. A kereszthez kell igazodnunk – mondta. – “A kereszt nélkül az egyház nem létezhet és nem újulhat meg. Legyünk irgalommal azok iránt az emberek iránt, akiknek soha nem mutatták meg, hogyan kell szeretni a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Csak akkor ragyog fel ránk a fény, csak így ragyog fel bennünk Krisztus, és csak így vonzza magához a fiatalabb generációt és az embereket.”

A hétfő reggeli szentmisét Jean-Claude Hollerich bíboros, a kedd reggelit Marc Ouellet bíboros celebrálta. Hétfőn a nyitóülés üdvözlőbeszédét követően plenáris ülés zajlott, amelyen 13 ország nemzeti delegációja kapott szót. Délután tizennégy munkacsoport dolgozott egyenként 13-13 résztvevővel. Késő délután a munkacsoportok beszámoltak eredményeikről az összes résztvevőnek. Kedden hasonló módszerrel dolgoztak, azzal a különbséggel, hogy kétszer is volt olyan szakasz, amelyben 13-13 nemzeti delegációt szólalhatott fel.

Hétfőn Albánia után másodikként az osztrák küldöttség szólalt fel. Franz Lackner érsek kijelentette, hogy a részegyházaknak és az egyetemes egyháznak szükségük van egymásra. A részegyházak számára fontos, hogy mindig szem előtt tartsák az egyetemes egyházzal való kapcsolatot, ugyanakkor remélhető, hogy a világegyház továbbra is képes lesz arra, hogy a részegyházak kiegészítsék.

Az osztrák felszólalás megállapította, hogy “egyértelmű kontinentális és regionális különbségek vannak, különösen a nyugat- és kelet-európai helyi egyházak között“. A “befogadó” egyház iránti vágy feszültségben áll az egyházi struktúrák és tanok változatlanul tartásának vágyával. Az “idők jeleit” eltérően, heterogén módon értelmezik. Néhányan aggodalmukat fejezik ki a “korszellemhez” való alkalmazkodással kapcsolatban, míg mások számára a frissülés túl lassan halad. Ez a feszültség odafigyelést és kezelést igényel.

A tapintható feszültséget érzékeli Beate Gilles, a német püspöki konferencia főtitkára is. Erről beszélt a katholisch.de számára adott interjúban. A főtitkár asszony szavai szerint „Valójában van egy világméretű alapdokumentumunk, amely mindenki számára ugyanaz. És mégis vannak nagyon különböző felfogások, ami egészen figyelemre méltó! Ma a kiscsoportokban a feszültség témáját vitattuk meg, és az én kiscsoportomban a kelet-európaiak gyorsan megjegyezték: “Kelet és Nyugat között feszültség van. Egy kelet-európai résztvevő azt mondta: Igen, a Nyugat már előrébb van a fejlődésben!”

„A nők részvételével kapcsolatban például azt veszem észre, hogy mi egészen másképp érezzük ezt, mint egyes kelet-európai nők. És ezek a nagy különbségek alig tükröződtek az alapdokumentumban. Mi mindig azt mondjuk: el kell érnünk azokat, akik távol vannak az egyháztól. De aztán itt észreveszem, hogy az európai egyházon belül néha távolabb vagyunk egymástól, mint az egyházon kívüliektől. Ez nem kellemes élmény” – mondta Beate Gilles.

Az osztrák felszólalás is kitért a nők szerepére és jogaira az egyházban. Elsősorban a diakonátus lehetősége került szóba a bekapcsolódásra. A német álláspontot támogató osztrák egyház azt is meg kívánja vitatni, hogyan valósítható meg egy “befogadó” egyház, “amely nyitott a szegények és a marginalizáltak, az azonos neműek párkapcsolatai és az LMBTQI személyek felé”. A gyermekek és fiatalok aggodalmaira, perspektíváira és aktív részvételére az egyházban szintén nagyobb figyelmet kell fordítani.

Az ír küldöttség felszólalása azt hangsúlyozta, hogy az egyházi visszaélési botrányok mély sebeket téptek fel és sok ember hitét rombolták le, ezért radikális következményekkel kellene járniuk.

A kedd reggeli szentmisén Marc Ouellet bíboros, a vatikáni püspöki kar leköszönő prefektusa a férfiról és a nőről szóló bibliai tanítást hangsúlyozta. Homíliájában a bibliai teremtéstörténetre utalva azt mondta: “Isten képmása az emberben magában foglalja a párt és annak termékenységét”. Az embert Isten férfinak és nőnek teremtette, “hogy a férfi és a nő között lelki és testi szerelmi kapcsolat jöhessen létre”. Az emberpárok részvétele Isten szeretetében “megtisztítja és megszenteli az emberi szeretetet, és megsokszorozza a boldogságra való esélyt” – mondta Ouellet. Sajnos “a bűnös ember gyakran elutasítja ezt a kegyelmet, és inkább a saját döntéseit részesíti előnyben, amelyek eltávolítják őt Isten útjaitól”.

Az események nagy része a Szinódus honlapján élőben követhető.