Pio atya szerint ezt a bűnt nehéz megbocsátani – bár Isten tud várni

Minél inkább megköszönjük Istennek, amit értünk tett, annál inkább megteremtjük a további áldások feltételeit.

[Adolfo Affatato Pio atya egyik utolsó élő lelki fia, aki 82 évesen is folytatja szolgálatát, beszél és ír Pio atyáról. Az alábbiakat a Pio atya és én című könyvéből vettük át.]

A hála fontos volt Pio atya számára, és gyakran beszélt is róla.

Egy este Adolfo megkérdezte Pio atyát, hogy Isten minden bűnt megbocsát-e.

Ő így válaszolt: „Fiam, Isten jó Atya, és mindenkinek megbocsát. Van azonban egy bűn, amelyet nehezen bocsát meg: az ember hálátlansága.” Majd hozzátette: „De Ő tud várni.”

Itt nyilvánul meg az egyik küldetés, amelyet Isten Pio atyára bízott: visszavezetni az elveszett juhot a nyájba.

Egy nap megkérték Adolfót, hogy kísérjen el egy politikust, aki meg akarta látogatni Pio atyát. A foggiai vasútállomáson találkoztak.

Ebéd közben új barátja olyan hangot ütött meg, amit Adolfo önteltnek tartott. Olyan ember benyomását keltette, mint aki úgy érzi, bármit megtehet, amit csak akar. Elmondta, hogy életében háromszor tett fogadalmat, de mindannyiszor elbukott. Most, hogy hallott Pio atyáról, kijelentette, hogy szeretne találkozni a kapucinus szenttel, és az ő irányítása alá helyezni magát.

Amikor megérkeztek a San Giovanni Rotondóban lévő kolostorba, Adolfo és a politikus felment az emeletre, hogy ott várja meg, amíg az atya kijön a cellájából. Amikor Pio atya kijött a cellájából, hogy lemenjen és meghallgassa a férfiak gyónását, szokása szerint azt mondta a szerzeteseknek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

Adolfóhoz fordulva így szólt: „Ki ő, akit ma hozol?”

Adolfo így válaszolt: „Atyám, ez az úr szeretné az Ön áldását kérni.”

Pio atya azonban ezt mondta: „Mondhatom, szép dolgot hoztál ma ide nekem. Mondd meg neki, hogy háromszor tett fogadalmat, és háromszor bukott el. Ez az utolsó esély, amit Isten ad neki. Menjen az Oltáriszentség elé, és kérjen bocsánatot a bűneiért”. Majd anélkül, hogy üdvözölte volna a politikust, lement a lépcsőn gyóntatni.

Adolfo meghökkent. Ez egy újabb alkalom volt, egy a sok közül, amelyben közvetlenül tapasztalta meg Pio atya természetfeletti adottságait.

Bár Adolfo általában Pio atya szeretetreméltó, atyai oldalát tapasztalta meg, itt most a másik oldala nyilvánult meg – a könyörtelen szerzetes, aki szigorú volt azokkal szemben, akik vétkeztek Isten ellen, és elhanyagolták keresztényi kötelességeiket. Pio atya számára hatalmas szenvedést okoztak a hálátlanság ilyen megnyilvánulásai.

Magán a politikuson és Pio atyán kívül senki sem tudta pontosan, hogy milyen bűnökben volt bűnös, és milyen fogadalmakat szegett meg. A lelkekben olvasás adományával rendelkező Pio atya képes volt látni azt, amire mások nem voltak képesek.

Adolfo megérezte a jeges ürességet, amely abban a pillanatban eluralkodott a politikuson. Látta, ahogy könnyekben tört ki, a megváltás katarzisában.

Onorato testvér később elmondta Adolfónak, hogy aznap este megkérdezte Pio atyát, nem volt-e túl szigorú azzal a politikussal.

Pio atya habozás nélkül így válaszolt: „Ha képes lennél belelátni a lelkekbe, akkor annak az embernek a szívében nem csak hét halálos bűnt, hanem hetvenet láttál volna.”

Az éjjeliszekrényén álló pohár vízre mutatva így folytatta: „Látod azt a vízzel teli poharat? Ha nem üríted ki belőle a szennyet, és nem töltöd meg Isten szeretetével, akkor soha nem lesz béke”.

Adolfo később hallotta, hogy a találkozás után a politikus gyökeresen megváltoztatta az életét. Isten ereje Pio atyán keresztül felnyitotta a büszkeség és a birtoklás által elzárt szívének ajtaját, és könyörületes szeretettel töltötte meg azt.

Elérkezett az idő. Ahogy Pio atya mondta: „Isten tud várni.”

Pio atya révén Adolfo megértette, hogy a hála örök erény. Minél többször köszönjük meg Istennek azt, amit értünk tett, annál inkább megteremtjük a további áldások feltételeit. Isten semmi mást nem kíván, mi pedig cserébe olyanokká válunk, mint a rászorulókon segíteni kész angyalok.

(Adolfo könyve, Pio atya és én, kapható az Amazonon. A jogdíjak 100%-át a San Giovanni Rotondo szerzeteseinek adományozzák).

Írta Bret Thoman, OFS
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia