10 évvel ezelőtt a magyar televíziózás történetében teljesen egyedi, példátlan fejezet kezdődött: országos babérokra törő katolikus televízió indult. A csatorna az elmúlt időszakban sokak kedvence lett, idősek és fiatalok egyaránt kapcsolnak Bonumra, hogy lelkileg töltekezhessenek a hétköznapok forgatagában. Az évforduló kapcsán a kezdetekről és a jövőről Jakab Péter alapítóval, főszerkesztővel beszélgettünk.
– Mi volt az a szikra, ami 10 évvel ezelőtt arra indított, hogy megalapítsd az első országos közösségi katolikus tévécsatornát?
Nem tudom, hogy volt-e konkrétan egy szikra, mert egy folyamat volt, szinte biztos, legfőképpen egy hosszú út, ami 2007 közepére datálható. 2009 végére eléggé konkretizálódott az elképzelés, hogy jó lenne, ha lenne katolikus televízió. Én akkor Esztergomban dolgoztam és onnan elkerülve egy picit megtorpant az ügy. Ez a gondolat viszont a továbbiakban is bennem motoszkált, mígnem egy Cursillo negyedik napján ezt vállaltam: nézzem meg, mit lehet tenni, hogy katolikus televíziós tartalmak szülessenek. Aztán, odáig jutott, hogy 2010. augusztus 15-én vasárnap, az esti órákban elindult a katolikus televízió.
– Fontosnak tartottad, hogy katolikus tartalmak jelenjenek meg a televíziós térben. Ma is így látod ezt?
Nemcsak ma, hanem már akkor is azt gondoltam, hogy óriási nagy szükség van rá. Én akkor egy országos kereskedelmi televíziónál dolgoztam. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor késő ősszel ott álltam egy gyerekvetélkedő forgatásán, egy sportcsarnok küzdőterén: körülöttem közel kétezer ember őrjöngött, próbáltam valamilyen rendet vágni, hogy tudjuk a forgatásokat meglehetősen nagy csúszással befejezni. S miközben a hangosbemondóval a kezemben körbenéztem, hát óriási fényár vett körbe. Körbefordultam, láttam, hogy mi minden zajlik körülöttem, kezemre néztem, a hangos bemondóra és egy pillanatra megálltam, s megkérdeztem magamtól: mit keresek itt? S ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy hogyan és miként indultam el. Milyen gondolatokkal és milyen hívással indultam el Gyergyószentmiklósról, teológiára… Rájöttem, hogy semmi keresnivalóm nincs ezen a küzdőtéren. Azt is láttam, hogy hogyan is gyártjuk a tartalmakat, minden felelősség, minden kötöttség nélkül, csak a pénz számított. A csatornának meg kellett csinálni a nézettséget, hogy legyen bevétel. Azt éreztem, hogy itt semmi keresnivalóm nincs. Innentől kezdve azon kattogtam, hogy hogy lehetne olyan tartalmakat előállítani a televízióba, ami az én hivatásommal azonos. Abszolút éreztem a bőrömön, hogy igenis kellenek keresztény, katolikus értékrendre építkező tartalmak, és ezt 10 év távlatában is el tudom mondani, sőt, ha lehet úgy fogalmazni, ma már piszkosul jobban, vagy még inkább.
Akkor még közelről sem láttuk, ugyan valamilyen szinten sejtettük, de egyáltalán nem láttuk, hogy milyen hamar ránk köszön a “fake news” időszaka. Ma ebben a helyzetben a legfontosabb a keresztény, katolikus értékrendben építkező gyártók tartalmainak közreadása. Hogy olyan tartalmak szülessenek a hétköznapi ember számára is, amikor nem kell az olvasónak, a fogyasztónak, a nézőnek azon gondolkodnia, hogy amit most éppen olvas az jobbra vagy balra húz, vagy valamilyen terméknek a befolyásoltsága alatt készült. Tehát a jövő szempontjából még inkább kell legyenek keresztény tartalmak. Óriási igény van az abszolút hétköznapi embereknek szánt, politikáról, gazdaságról, családról, etikáról, nevelésről szóló katolikus tartalmakra. Az élet minden területén ott kell lenni és el kell készíteni azokat a tartalmakat, amit bármelyik más kereskedelmi televízió is megcsinálna, de nem mindegy, hogy milyen kövekből építve.
– Sikerült ezeket a célokat elérni? Hol tartotok most?
Sajnos nem sikerült ezt megvalósítani. Elindultunk ebbe az irányba, de a televízió sajnos pont egy nagyon költséges műfaj. Ilyen tartalmakat gyártani hihetetlen sok pénz, a jó szakembereket meg kell fizetni és körülbelül erre a felismerésre jutottunk. Ha szeretnénk jó tartalmakat, akkor bele kell tenni azokat az elemeket, ami nélkül nincs jó tartalom. Szeretnénk egy jó piskótát sütni? Próbálkozhatunk, hogy mindent kispóroljunk belőle, de akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az nem lesz piskóta, maximum egy pirított valami. Szeretnénk jó tartalmakat, akkor bele kell tenni, ami bele jár! Akkor működik, akkor igenis fogyasztják, elérjük a tömegeket és igen, ezzel elérjük a célunkat: az evangelizáció eszközévé válunk. 10 év lényegében a felismerés útját jelentette nekünk. Muszáj előteremtenünk a szükséges pénzeszközöket, hogy professzionális, keresztény tartalmakat gyárthassunk.
– Közösségi tévécsatornaként pozícionálja magát a BonumTV. Milyen ma Magyarországon ez a közösségi lét?
Izgalmas. Ma Magyarországon a közösségi csatornák egy-két kivételével nem igazán tudtak megjelenni a main streamben. Talán egyetlen egy csatorna van, ami most még mérhető, tehát megfelelő számú nézettséget tud hozni. Gondolom nem kell mondanom a nevét… Azt gondolom, hogy tud működni egy közösségi tévécsatorna. Biztos, hogy sajátos tematikával, de fontos lenne, hogy olyan tartalmakat csináljon, amely mindenki számára elfogadható. Fontos, hogy minőségi legyen.
– Sikerült megszólítani a nem katolikus nézőket, embereket?
Ez egy jó kérdés. Valójában a Bonum vonatkozásában ezzel mi is foglalkoztunk már, de a 10 éves felismerés útján arra is eljutottunk, hogy nem lehet mindenkire lőni. Ha azt mondjuk jó szándékkal, hogy durván 5 millió katolikus van ma Magyarországon, akkor máris jobban tudtuk pozicionálni a csatornát. Ha még inkább szűkítjük, templomba járókra és nem templomba járókra, akkor még inkább tudjuk pozicionálni a csatornát, illetve a tartalmat. Ma már nyugodtan tudom azt mondani, hogy nem szeretnénk mindenkit utolérni és mindenkihez szólni, de akikhez szólunk, azokhoz szeretnénk olyan szinten, hogy 1 perc után ne kapcsoljon el és, hogy visszajöjjön. Fel kell tudnunk venni a versenyt a többiekkel. Miért nem tudunk mi katolikusok egy professzionális esti zenés koncertet adni? Ja, mert nincs pénz.
– Milyen volt ez a 10 év?
Küzdelmes és izgalmas. Hosszú. Számomra is egy nagy időszak, én magam is emberileg sokat fejlődtem. Küzdelmes volt, de hasznos.
– Beszéltél korábban egy küzdőtérről. Ez hogy nyilvánult meg a BonumTV megjelenésével a médiatérben? Ma már ugye a katolikus médiatérben nem lehet megkerülni a BonumTV-t.
Sokan próbálják, de ami tény az tény: van egy katolikus televízió, ami több mint 3 millió háztartásban érhető el. Az EWTN világhálózat tagjaként azért mégiscsak 190 országban vagyunk jelen. Lehet, hogy itt Magyarországon ezt nem veszik tudomásul, de ennek a világhálózatnak a tagjaként a magyar nyelv a hatodik. Talán a TV-nek ez volt az egyik legnagyobb küzdelme, tudod, amikor sokan segíthettek volna egy-egy szóval, egy-egy gesztussal, akkor az sokat jelentett volna, de ez sem volt. Ez szinte minden területen. Tehát a kábelek világával, a szakmával, az egyházzal… Eltelt 10 év és ma már azt mondhatjuk szakmai területen, hogy amit letettünk az asztalra, azt sokan értékelik. A nézők is értékelik ezt a munkát, ezt a szolgálatot. Ez jó! Bennem nincs keserűség vagy fájdalom. Mi erdélyiek mindig ehhez vagyunk szokva, hogy jobbról-balról kapjuk a taslit, bármit csinálunk. Bátor Botond OSPPE mondta egyszer, hogy minél rögösebb az út, annál biztosabb lehetsz benne, hogy jó úton jársz.
– Ha már szóba kerültek a nézők, vannak-e számodra kedvenc vagy említésre méltó visszajelzések, amik erőt adtak ebben az időszakban?
Azt tudom mondani, hogy az elmúlt 10 év egyben a gondviselés útját jelentette számunkra. Amikor az ember ezt megtapasztalja, akkor hihetetlen nagy erőt tud meríteni ebből. Ezt persze nem úgy fogod megtapasztalni, hogy az Isten föntről lenyúl és rendezi a dolgodat. Lényegében igen, de mindig embereket használ. Amikor még én vettem fel a közönségszolgálati telefont, és érleltem magamban egy-egy döntést, hogy mi lenne a jó, hogy legyen, és megszólal a telefon, ott állok mellette, és pont ezzel kapcsolatosan van egy nézői visszajelzés. Volt, hogy meg akartam szüntetni egy tartalmat, és akkor azt mondta egy néző, hogy ez neki mennyire jó. Ha ez egy embernek segít, közelebb visz az üdvösséghez, akkor ez jó. Mindig erre tanított Angelica anya bennünket. Az Isteni gondviselés mellé hozzuk mindig a pénzügyi kérdéseket is, mert enélkül nem fog működni a rendszer. Ha nem tudjuk kifizetni az áram számlát, mondhatunk itt minden jót. Több mint három éven keresztül, minden egyes hónapban jöttek az áramszolgáltatótól, hogy kapcsolják ki az áramot. Szóltak a kollégák, már mosolyogtak az áramszolgáltató kollégái, mert lényegében két csapat járt ki és ismerték a helyzetet. Mondták, hogy ha ki tudjuk fizetni a számlát, akkor nem kapcsolják ki. És mindig volt akkor annyi a számlán, hogy ki tudjuk fizetni az áramot, így sose kapcsolták ki az áramszolgáltatást, míg meg nem értettem azt, hogy mikor merem magam teljesen rábízni az Úr gondviselésére.
Hihetetlenül ideges voltam éveken keresztül, álmatlan éjszakák után, már gyomorgörcsöm volt, amikor jött a tizedike és béreket kellett fizetni. És mindig ki tudtuk fizetni. Amikor az ember elindul ezen az úton, könnyebb és könnyebb lesz járni rajta. Emlékszem, amikor jött a kivitelező, hogy fizessem ki a munkát, mondtam rendben, menjünk föl. S gondoltam majd személyesen leülünk, és megmondom neki, hogy nem tudunk fizetni, egy fillérem sincsen. És addig még sosem jött be senki adománnyal a tévébe, de akkor becsengetett valaki, hoz egy borítékot és lényegében pont annyi volt, amennyit ki kellett fizetni a kivitelezőnek. A szoba egyik oldalán átvettem a borítékot, a másik oldalán meg odaadtam. Nem tudtam mennyi van benne, de úgy voltam, hogy valamennyi van, biztosan nincs annyi, amennyi kell, de akkor majd kimagyarázom. Odaadtam, megszámolta és azt mondta rendben. Ez volt egy hihetetlen pont az életemben, amikor azt mondtam, hogy Péter, merj már lépni. Nem baj, ha nem látod, hogy mikor ér véget az út, merj elindulni!
Aztán amikor Angelica anyát is megismertem évekkel később, ő is ugyanezt mondta: Merj elindulni! Ne gondolkodj, merj elindulni! Bízd magad az Istenre, nem engedi, hogy csődbe menj. 10 év után ez egy óriási érték, nyugalom. Ha végezzük a dolgunkat, Isten tervében járunk és cselekedünk, akkor jó. Ha van tévé van, ha nincs nincs. Az a lényeg, hogy éljünk és dolgozzunk úgy, ahogy Istennek jó.
– Ezek szerint nem ismerted Angelica anya példáját, amikor elindult a BonumTV.
Nem. Úgy volt, hogy összeszedtem kilencvenvalahány katolikus, keresztény televíziós csatornát. Ebből kiválogattam 5-öt, ami úgy látszatra tetszett és ezek között ott volt az EWTN is. Egyáltalán nem ismertem. Emlékszem az akkori európai képviselővel való találkozásra, aki felhívott, hogy Prágából átrepül és találkozzunk. Akkor nem igazán értettem, hogy ő kicsoda, micsoda. Nem is igazán vettem komolyan. Aztán tényleg eljött. Kint voltam egy kereskedelmi televízió stúdiójában, és mondták, hogy itt van és vár a Hősök terén. Budapesten, a forgalmi csúcson átmenni körülbelül két óra volt. S szegény pedig ott állt és várt. Hihetetlen meleg volt. Megérkeztem, leültünk, elnézést kértem. Örült, hogy találkoztunk. Elkezdte mondani, s amikor kivette a mappáját, látom, hogy EWTN és nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert úgy voltam vele évek óta, hogy felvesszük velük a kapcsolatot, és akkor én így találkozok vele most. Ő azért jött, hogy átvegyünk tőlük egy órányi műsort, végül pedig a beszélgetés végén megállapodtunk, hogy átveszünk tőlük 24 óra tartalmat. Tehát heti 168 órát. Ez volt 2010-ben. Ez volt az a találkozás, ami arra bátorított bennünket, hogy kezdjük el. Végül el is indultunk 2011. április 30-án este 8 órakor. A Cirkus Maxiusból volt egy rózsafüzér és szentmise közvetítés, II. János Pál pápának a boldoggá avatásának előestéjén, ezzel kezdtünk az EWTN jóvoltából. Természetesen szinkrontolmácsolással, utána heti fél óra magyar adás volt, aztán fölvettük az EWTN nevét. Sokan nem tudják, hogy EWTN-ként indultunk, csak aztán fölvettük a BonumTV nevet, mert az EWTN mozaikszó név az nem volt elfogadható sokak számára, mert a magyarok nem szeretik a mozaik szavakat. Ma már könnyebb, mert benne van 10 év.
– Ezzel visszatértünk a kezdetekhez, de rövidesen elbúcsúzunk a BonumTV névtől, és újra EWTN-ként lesz látható a csatorna. Hogy állsz az elkövetkezendő 10 évhez?
Úgy is mondhatnám, hogy Mór elvégezte a feladatát, Mór elmehet. Nekem körülbelül 10 év volt, amit bele kellett tennem. Most már egyértelműen látom, hogy közel sem állunk ott, ahol szerettünk volna. Persze a rendszerek állnak, működnek. Rengeteg technikai fejlesztést hajtottunk végre. Két éven belül a televízió eléri a 8%-os ismertséget. Olyan műsorokat kell tudnunk gyártani, amelyek kedveltek és nézettek lesznek a lehető legszélesebb publikum számára. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a következő 5 évnek a kihívása lesz az, hogy a lehető legjobb szakmai gárdával bírjon a televízió. A következő 10 évben a legprofibb, legelhivatottabb stábot kell összerakni, hogy a tartalmak olyan minőségűek legyenek, amelyek nemcsak, hogy lekötik a figyelmet, hanem az evangelizáció eszközévé tudnak válni. Most ősszel indul az Én papom magazinműsor. Már a forgatások elkezdődtek. Ezt pont 10 éve tervezzük. Nagyon izgalmas és érdekfeszítő lesz. Angelica anya műsorait sugározzuk magyarul. Közben minden este fél nyolckor Hírnökkel jelentkezünk, katolikus híradóval, ami ugyan fejlesztésre szorul, de már most szeretik a nézők. Azt lehet mondani, hogy a lehetőségek tárháza nagyon széles. Be tudunk jelentkezni Washingtonból, Rómából, onnan ide, innen oda. Tudunk a magyarokról is anyagokat készíteni a világ számára. Nagyon izgalmas évek előtt állunk. Eddig azért küzdöttünk, hogy a lehető legtöbb háztartást elérjük, most azért fogunk küzdeni, hogy izgalmasabb, színesebb tartalmakat gyártsunk. Az egyik vasárnap pont arról prédikált az egyik atya, hogy nem mindegy, mivel tápláljuk a lelkünket. Én azt mondom, nem mindegy, hogy milyen televíziós tartalmakat nézünk. Lehet ezt is, lehet azt is, nem kell csak szentmiséket. De akkor nekünk, médiamissziósoknak kutya kötelességünk olyan tartalmakat gyártani, amelyek az emberek testi és lelki épülését szolgálják.
A Katolikus.ma szerkesztősége sok sikert kíván Isten áldásával a BonumTV, azaz mostmár EWTN Katolikus Televízió stábjának! Veletek vagyunk!
