Napi ráhangoló: Semmi sem tántoríthat el Krisztus szeretetétől
Évközi 18. vasárnap
Iz 55,1-3; Róm 8,35.37-39; Mt 14,13-21
„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”
Megszoktuk, hogy a betevő falatért meg kell dolgozni, s ez rendjén is van. Maga a Szentírás tanít rá, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék. A mai Olvasmány azonban úgy mutatja be Istent, mint aki egészen ingyen, nem fáradozásunk béreként, hanem érdemünk nélkül kínálja ajándékait. Ez a bőkezűség zavarba ejt. Kényelmetlenül érezzük magunkat, szeretnénk felmutatni valamit, amivel megszolgálhatnánk ezt a jóságot, a rólunk való gondoskodást, és nincs semmink, amit cserébe adhatnánk. Esetleg az a gyanú is felébred bennünk, hogy a gyomrunkon keresztül Isten talán le akar kötelezni, magához akar láncolni bennünket. Bizonyos értelemben igaz is: valóban „csalétek” ez, amely a mulandókon keresztül az örökké megmaradókra irányítja a figyelmünket, a szellemi kenyérre, borra és tejre.
A kenyérszaporításról szóló evangéliumi elbeszélésben azt látjuk, hogy a lelki éhség a testinél is erősebb. Eszükbe sem jut a Jézushoz indulóknak, hogy későre jár, és enniük kellene. Jézus pedig maga gondoskodik számukra eledelről, ezzel is igazolva, hogy aki mindenekfelett Isten országát és annak igazságát keresi, annak minden megadatik, amire csak szüksége van. Szent Pálnál viszont már arról olvasunk, hogy Krisztus szeretetének ereje még a földi szükségletekben való hiányt, szenvedést is legyőzi. Már nem csupán arról van szó, hogy megfeledkezzünk az éhségről, hanem hogy a kifejezett éhezés sem tántoríthat el Krisztus szeretetétől. Többé már nem földi jólétünk lesz Isten szeretetének jele és fokmérője, hanem a mi megpróbáltatásunk közepette tanúsított hűségünk.
Imádság
Urunk Jézus, örök életünk táplálója, hálát adunk Neked gondoskodó, ingyenes szeretetedért. Add meg, kérünk, hogy a kötelességszerű vallásosságot túlhaladva többé ne az erényes élet megjutalmazójának, földi gondjaink megoldójának tekintsünk csupán, hanem magának a jutalomnak és az egyetlen fontosnak. Segíts kegyelmesen, hogy értünk hozott áldozatodtól megrendülve és abból erőt merítve belépjünk a nagylelkű ingyenesség világába, ahol már mi sem valamit adunk, hanem önmagunkat – egészen és feltétel nélkül.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
FONTOS mindkettö. Egy. Itt hogy sùt a nap, Meg esik. AZ essö. Terem a bogyo, a gabna, zõldség gyùmölcs. Àllatlegelö. Meg a halak a vizbe. EZ Mind ingyenes Istenajàndéka. Ehez csak picit kell hozzàtenni. Jo gazdaként arcverejtékkel müvelni a földet, vagy sikeresen måst IS lehet dolgozni. dolgozni. Abbol a nejemet Meg gyermekàldàsait tàplàlni. Egyhàzamat Meg betegeit öregjeit tàmogatni. Cél. Én tàmogassak 18 ëves kortol (sajàt) csalàdot, ne vàrjak tàmogatåst ha egészséges vagyok. Jò példa Volt erre Esze Örs szomszëdom. Aki Màrokpapibol nösült Apàtiba a tòfelvidékre. A Husz kilométerre levö bànyàba bitte a busz reggelenként ötkor dolgozni. Hogy a többi falvakbòl IS felvett emeberekkel hatra kezdödjön a müszak. Csak hogy a busz a hazàtol a 3 km-re levö kökàpolnàtol indult télen nyàron huszonnyolc éven àt. Õ Oda gyalog ment. Ahogyan a kökàpolnàba IS Minden vasàrnap. Negyven ëvesen gondolt egy nagyot. Munkahelyen maradt még Husz évig. Mellëkesen eladta Apàti hàzàt. A toparton vett üres telket åràbòl. A domoldalon. Munkaja mellett szölövel betelepitette. Kis pincét épitett preeshàzzal. A turistaknak eladta boràt. Àrànak tizedét eladta adomanynak a kökàplna pajànak. Majd ketszintes õt egységes appartmannhàzat épitett. Jomodu turistaknak kiadta. Azt IS tizedbe fizette AZ katholikus egyhàzànak. Sokat sikeresen dolgozott. Egy 3 m széles futoszalagon àllva ugràlva Kellett a bànya termékböl a vodor mëretü köveket kidobàlnia, negyogy a daraaloba hullva azt a kövek megrongåljàk. Idöben le Kellett ugrania IS negyogy viszont öt magàt dibja a szakag a bånyatermejdaràloba. Normàl esetében a földon àllva egy Nagy gereblyëvel Kellett a szalagrol a kõveket leràntani. Felugrani nyolcvan centi magasra csak akkor kellett a szalagra….bàr tilos Volt… ha a gereblye nem tudta a nagyobb köveket leràntani ròla. Mesélte hogy egyik kollegåja egyszer késön ugrott le. Beoottyant a daràlòba soha Sem leltek hullàjåra. Viccesnek talàltam amit egyszer mondott. —tudja Jòska- mondta–nagyon örültem annak, amikor a nyugdijazàsom elöt két ëvvel a vàllalati busz a håom kilométerre fekvö megàlloja mellett uj megàllot kapot. AZ én hàzamtol 1 km-re IS. Egyszer panaszkodott IS. 88 éves koràba. Azt mondta…ugy fàj a gyomrom! Miota Esze bàcsi? Kérdeztem töle…Megvan AZ mår 58 ëve IS…mondta Esze bàcsi…Mindig elégedett szorgalmas ember Volt…Este nénivel 57 évig voltak szövetségi szent hàzasok. Akkor halt Meg. Nagyon jò szomszëdom Volt. Két fia temette…Osli mosolygos Madonna könyõrõgj ërettünk. Osli mosolygos Madonna könyörõgj érettünk.