Ezek a fogadalmak nem csupán az áldozat vállalását jelentik, hanem az Istennek szentelt élet teljes elfogadását.
Amikor a férfiak és nők felvételt nyernek egy vallási közösségbe, jellemzően három alapvető fogadalmat tesznek: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmát (ezeket másképpen “evangéliumi tanácsoknak” is nevezik).
Miért van ez így?
Ezeknek a fogadalmaknak az elsődleges hirdetője Assisi Szent Ferenc volt, aki ezt írta Regulájában: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.”
Azóta sok más vallási közösség is követte ezt az utat, és hasonló fogadalmat tesz.
A fogadalmakra tökéletes magyarázatot kínál Szent II. János Pál pápa Vita Consecrata című apostoli buzdítása, amelynek részleteit dr. Diós István fordításában közöljük.
„(16.) A három elragadtatott tanítványhoz szól az Atya fölszólítása, hogy Krisztust hallgassák, belé vessék minden bizalmukat, s Őt tegyék életük középpontjává. Az égből jövő szóban új mélységet nyer az a meghívás, mellyel nyilvános működésének kezdetén maga Jézus hívta őket a követésre azáltal, hogy kiszakította a mindennapi életből, és maga mellé vette őket. A belső elkötelezettség e különös kegyelméből bontakozik ki az Istennek szentelt életben az evangéliumi tanácsok vállalásával a teljes önátadás lehetősége és igénye. Ez nem pusztán lemondás, hanem elsősorban a Krisztus-misztérium Egyházban megélt különleges elfogadása. […] Az Istennek szentelt személy ugyanis az evangéliumi tanácsok vállalásával nemcsak élete értelmét találja meg Krisztusban, hanem lehetőségei szerint azért is fáradozik, hogy kövesse „azt az életformát, melyet Isten Fia vállalt magára, amikor a világba lépett.
Szegénység
Az Istennek szentelt személy Krisztus szegénységének követésével megvallja Őt, mint Fiút, aki mindent az Atyától kap és a szeretetben mindent visszaad neki (vö. Jn 17,7.10);
Szüzesség
A szüzesség vállalásával magáévá teszi Krisztus szűzi szeretetét, és megvallja őt a világ előtt, mint az egyszülött Fiút, aki egy az Atyával (vö.Jn 10,30; 14,11);
Engedelmesség
A Fiú gyermeki engedelmességének misztériuma iránti elkötelezettséggel föláldozva a saját szabadságát, megvallja Őt mint a végtelenül szeretettet és szeretőt, azt, aki egyedül az Atya akaratának teljesítésében lelte kedvét (vö. Jn 4,34),kivel tökéletes egységben van, s kitől mindenben függ.”
Ez a három tanács gyakorlatilag bizonyos szabadságot ad a szerzetesnek vagy szerzetesnőnek, hogy kövesse és hirdesse Krisztust a világnak. Ha nincs semmiféle vagyona, akkor egy szegény szerzetes szabadon járhat bármerre a világban, elszakadhat minden világi vágytól, és a saját életével hirdetheti az evangéliumot.
A szüzességi fogadalom megtételével a szerzetes teljes figyelmét Istennek, az igazi “házastársnak” szentelheti. Ilyenformán előrevetíti a Mennyországot, ahol már nincs házasság, hanem mélységes egyesülés történik Istennel és egymással (vö. Mt 22, 30).
Az engedelmesség fogadalmát tevő az elöljáró cselekedeteiben Isten akaratát látja. Az elöljáró arra hivatott, hogy az isteni gondviselés eszköze legyen.
Az evangéliumi tanácsok gyönyörű ajándékot jelentenek a szerzetesek számára. Ennek az ajándéknak az a célja, hogy közelebb vigye őket Istenhez, és segítse őket abban, hogy hiteles tanúi legyenek az evangéliumnak.
Fordította: Solymosi Judit
Források: Aleteia, Kisebb Testvérek Regulája, Magyar Katolikus Egyház | VITA CONSECRATA
