„A testi és lelki cselekedeteket ezért soha sem szabad szétválasztani. És valóban, a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezen az úton járva a „gőgősök”, a „hatalmasok”, és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani.”
(Ferenc pápa 2016. nagyböjti üzenetéből).
Jézus újra megszólalva csak egyetlen szót mond: „Szomjazom.” (Jn 19,28-30). Emberileg tökéletesen érthető, hogy Jézus szomjazik. Azt mondják, hogy a háborúban megsebesülteknek a legrettenetesebb kínja a szomjúság. A nagy vérveszteség és a sebláz miatt. Talán mindennél nagyobb kín a szomjúság. Tapasztaljuk mindannyian mennyire kellemetlen, amikor nem jutunk hirtelen vízhez, amikor szomjasok vagyunk, kiszárad a szánk. Teljesen érhető, hogy ott a kereszten vérző Krisztus szomjazott. Annyira érthető ez a kiáltás emberi szempontból.
De ennek a szónak sokkal több mondanivalója van, mint amit egy testi ember kiálthat azok felé, akik körülötte vannak. Jó volna most megértenünk, hogy mi hát a mondanivalója ennek az egyetlen szónak, amit most hallhatunk Jézus szájából. Vajon az Isten felé hangzott el ez a szó, vagy az emberek felé?
Az emberek meghallottak és válaszoltak az Úr kiáltására, hiszen valaki belemártotta a szivacsot ecetbe és felnyújtotta, hogy megitassa Jézust. De Jézus Isten-ember volt. Tökéletes ember, és tökéletes Isten. Tehát mind a kettő benne lehetett ebben a kiáltásban.
Mit jelent ez a szó, az ember Krisztus Jézus szájából – szomjazom. Úgy gondolom, hogy benne kiált az egész szomjas világ. Maga Jézus mondta:
„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék” (Jn 7,37).
Most ugyanez a Jézus mondja, hogy: Szomjazom! Ugyanaz a száj, aki azt mondta: jöjjön hozzám és igyék, most ugyanarról a szájról hangzik el ez a kiáltás, hogy szomjazom. Hát hogy tud embereket itatni, aki maga is szomjas?
Mi az a nagy szomjúság, ami a világban van és ami bennünk is van? Azért olvasod el az elmélkedéseket, mert szomjazol. Nem a kíváncsiságod hozott ide, nem is az érdeklődés A szíved szomjúsága hozott ide, mert mérhetetlenül szomjasok vagyunk.
Egyetlen szóval meg tudom mondani, mire vagy szomjas: szeretetre, ahogy Ferenc pápa írja az idézett levelében. Érhetetlen szomjúságunk szeretet-szomjúság. Ezt nem tagadhatod le:
„csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra”.
Mindannyiunk szívében ott rejtőzik az élő vizek forrása, csak ásnunk kell, hogy ugyanarra az érre találjunk, amely Jézustól ered. Nem kell szűkölködni a vízzel, nem apad el, minél többet használjuk, annál nagyobb erővel tör fel. Bőséggel itathatjuk a ránk bízottakat!
Fékezzétek bosszútokat, enyhítsétek dühötöket!
Emberek, szelídítsen meg titeket a könyörület,
szíveteket töltse el a megértés!
Jézus felkiáltott: Szomjúhozom!
Epével vegyített bort nyújtanak neki,
hogy szomját enyhítsék.
Meddig tart még a kegyetlenség?
Nem bírja már tovább az áldozatával járó kínt.
Ó, epét adnak neki, amikor a vég előtt szomjúhozik!
Hayden: Jézus hét szava a kereszten – részlet
