BIY HU cover 233. nap

233. nap: Ints meg Uram

A bálványok és az igaz Isten.

Halljátok a szót, Izrael háza,
amelyet az Úr hozzátok intéz.

Ezt mondja az Úr:
A nemzetek útjait el ne tanuljátok,
és ne féljetek az égi jelektől,
mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.

Valóban, csupa hiábavalóság az,
amitől a pogányok félnek;
csak fa, semmi más,
amit úgy vágtak az erdőn.
Mesterember keze faragta ki bárddal;

aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal,
Tarsisból hozott ezüstlemezzel,
Ofir aranyával.
Ács és ötvösmester kezének műve,
csak mesteremberek munkája mind.
Kék és vörös bíbor a ruhájuk;
szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket,
hogy szét ne hulljanak.

Olyanok, mint a madárijesztő
az uborkaföldön;
beszélni nem tudnak,
és vinni kell őket ide-oda,
mert járni sem tudnak.
Ne féljetek hát tőlük,
hiszen semmi bajt nem okozhatnak;
de hogy valami jót tegyenek,
arra sincs erejük.

Nincs senki, aki hozzád hasonló volna,
Uram!
Nagy vagy, és Fölséges a neved!

Ki ne félne téged, nemzetek Királya?
Egyedül téged illet a tisztelet.
Mert a nemzetek bölcsei között,
sem pedig országaiban
nincs senki, aki hozzád hasonló volna.

Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák,
s értelmetlen a tanítás is,
amit e hiábavalóságok nevében adnak.

Az Úr azonban az igaz Isten,
ő az élő Isten, az örök Király.
Haragjától megrendül a föld,
a népek nem tudják elviselni, ha felindul.

[Ezt mondjátok tehát nekik:
Azok az istenek, akik nem alkották
az eget és földet, ki fognak veszni
a földről és az ég alól.]

Az Úr hatalmával megalkotta a földet;
bölcsességével megteremtette a világot,
és okosságával kifeszítette az egeket.

Ha felhangzik mennydörgő szava,
a vizek csak úgy zúgnak az égen;
felhőket hajt a föld határáról,
villámokat támaszt a zivatarhoz,
és tárházaiból kiengedi a szelet.

Erre elámul minden ember,
mert fel nem foghatja
és minden aranyműves szégyent vall,
a bálvány miatt, amelyet csinált.
Mert öntött képei
csak hiábavalóságok,
még lélegzeni sem tudnak.

Hamis és nevetséges dolgok;
ha majd eljön bűnhődésük ideje,
egy szálig elvesznek.

Nem hasonló hozzájuk
Jákob osztályrésze:
ő a mindenség alkotója,
és Izrael törzse az öröksége.
A Seregek Ura a neve.

Jeruzsálemre rettegés vár

Szedjétek össze holmitokat,
meneküljetek e földről,
ti, az ostromlott városnak lakói!

Mert ezt mondja az Úr:
Íme, most messze elvetem
ennek az országnak lakóit;
és rájuk hozom a nyomorúságot,
hátha így majd rám találnak.

„Jaj nekem romlásom miatt;
gyógyíthatatlan az én sebem!
Azt gondoltam magamban:
Valahogy csak elviselem
nyomorúságomat.

De sátram elpusztult,
kötelei mind elszakadtak.
Fiaim elmentek, s nincsenek többé;
senki sincs, aki felállítsa sátramat,
és kifeszítse a kárpitokat.”

Bizony, esztelenek voltak a pásztorok,
nem keresték az Urat.
Ezért nem volt szerencséjük,
és egész nyájuk szerteszéledt.

Figyeljetek! Új hír érkezett!
Nagy zúgás kél észak földje felől,
hogy pusztasággá tegye Júda városait,
sakálok tanyájává.

Jeremiás imája

Uram, te jól tudod, hogy az embernek
nincs hatalmában az útja;
és nem adatott meg neki,
hogy irányt szabjon útjának,
s maga irányítsa lépteit.

Fenyíts hát meg minket, Uram,
de csak mértékkel,
nehogy haragodban megsemmisíts.

Zúdítsd haragodat a nemzetekre,
amelyek nem ismernek el,
és azokra a nemzedékekre,
amelyek nem hívják segítségül a nevedet.
Mert felfalták Jákobot s fölemésztették,
lakóhelyét pusztasággá tették.

Jeremiás és a szövetség megtartása.

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetségnek a szavaira, amelyeket atyáitoknak parancsoltam, amikor kivezettem őket a vaskohóból, Egyiptom földjéről. Ezt mondtam nekik: Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek, és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram! Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik! Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, ünnepélyesen figyelmeztettem őket; folyton-folyvást figyelmeztettem őket; mind a mai napig és mondtam: Halljátok meg a szavamat! De ők nem hallgattak rám, s nem figyeltek ide. Sőt, mindenki a saját gonosz szíve sugallatát követte. Ezért ellenük fordítom e szövetség szavait, amelyeket mind azért rendeltem, hogy megtartsák, de ők nem tartották meg.

Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között. Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Ők is idegen istenek nyomába szegődnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem. Ezért azt mondja az Úr: Íme, olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek meg; ha kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket. Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják őket megsegíteni nyomorúságuk idején.

Mert annyi a te istened, Júda,
ahány a városod;
és annyi oltárt építettél Baálnak
illatáldozatot bemutatni,
ahány utcája van Jeruzsálemnek.

Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg őket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám.

Feddő szó a templom látogatóihoz

Mit keres szerelmesem házamban?
Viselkedése csupa képmutatás!
Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús
megszabadíthatnak gonoszságodtól?
És tisztává tehetlek miattuk?

„Szép növésű, termékeny olajfa”
– így hívott az Úr.
De egy nagy vihar morajával
tűzbe borította lombját, és elégtek ágai.Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baálnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.

Jeremiást szülővárosának népe üldözi.

Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. „Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád.” Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.

De te, Seregek Ura,
igazságos ítélettel ítélsz;
te a vesék és a szívek vizsgálója vagy.
Engedd látnom,
miként állsz rajtuk bosszút,
mert terád bíztam ügyemet.Ezt mondta ki az Úr Anatot férfiaira, akik elhatározták, hogy megölnek, s így figyelmeztettek: „Ne prófétálj az Úr nevében, mert különben meghalsz a kezünk között.” Nos, így büntetem meg őket: Ifjaik kard élén hullnak el; fiaik és lányaik pedig éhen vesznek. Egy sem marad meg közülük, ha majd veszedelmet hozok Anatot férfiaira, amikor elérkezik bűnhődésük esztendeje.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna. Odavitt és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt és ott állt a kapuban. A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet! Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam neked! Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz.”

Az új templom külső fala.

És lám, a templomot fal vette körül minden oldalról. A férfi kezében egy hat könyök hosszú mérővessző volt – egy könyök itt annyi, mint egy könyök meg egy tenyér.

A keleti kapu.

Aztán ahhoz a kapuhoz ment, amely kelet felé nézett, fölment a lépcsőn, és megmérte a kapu küszöbét: egy vessző szélességű volt; aztán a fülkét: egy vessző hosszú és egy vessző széles; a távolságot a fülkék között: öt könyök; és a kapu küszöbe, a kapu előcsarnoka oldalán belülről: egy vessző. Majd megmérte a kapu előcsarnokát. A templom felől: egy vessző. Megmérte a kapu előcsarnokát: nyolc könyök és oszlopai két könyök, a kapu előcsarnoka pedig belül volt. A keleti kapu fülkéi egymással szemben voltak: három az egyik, és három a másik oldalon, mindháromnak azonos volt a mérete. Az oszlopoknak is ugyanaz volt a méretük mindkét oldalon. Ekkor megmérte a kapubejárat szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök. A fülkék előtt volt egy szegély, az egyik oldalán is, meg a másikon is egy könyök széles, a fülkék pedig hatkönyöknyiek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon. Megmérte a kaput is a fülke hátsó falától a másik falig: ajtótól ajtóig huszonöt könyök volt a szélessége. Aztán megmérte az előcsarnokot: húsz könyök; a pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől körös-körül. A kapu bejáratának homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt. A fülkéken és oszlopaikon rácsozott ablakok voltak, a kapun belül körös-körül, hasonlóképpen ablakok voltak a csarnokokon is, belül körös-körül, az oszlopokon pedig pálmafák voltak.

A külső udvar.

Aztán kivitt a külső udvarra, és lám, ott kamrák voltak és kővel kirakott padlózat körös-körül az udvarban; harminc kamra volt a padlózaton körös-körül. A kőpadló a kapuk két oldalán volt, a kapuk hosszának megfelelően, ez volt az alsó kőpadló. Aztán megmérte az udvar szélességét az alsó kapu homlokzatától egészen a belső kapu homlokzatáig: száz könyök volt kelet felé is, meg észak felé is.

Az északi kapu.

A külső udvaron levő, észak felé néző kapu hosszát és szélességét is megmérte. Fülkéi – három az egyik és három a másik oldalon –, oszlopai és előcsarnokai éppen olyan méretűek voltak, mint az első kapué: ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. Ablakai, előcsarnoka és pálmái ugyanolyan méretűek voltak, mint a keletre néző kapué, hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá, előcsarnoka befelé volt. Az a kapu is, amely az északi kapuval szemben a belső udvarra nyílt, olyan volt, mint a keleti kapu. Megmérte kaputól kapuig: száz könyök volt.

A déli kapu.

Aztán déli irányba vezetett, és ott is volt egy kapu, amely délnek nézett. Annak is megmérte a fülkéit, oszlopait és előcsarnokát: ugyanolyan méretűek voltak. Ablakai voltak körös-körül, akárcsak előcsarnokának, az előbb említett ablakokhoz hasonlóan, s ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. Hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá és előcsarnoka befelé volt. Éppenúgy voltak pálmái: az egyik az oszlopok egyik felén, a másik a másik felén. Volt a belső udvarnak is dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másikig déli irányban százkönyöknyi távolságot mért.

A belső udvar. A déli kapu.

Aztán a déli kapun át a belső udvarba vitt: megmérte a déli kaput, ugyanolyan méretű volt. Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka ugyanolyan méretű volt, ablakai is voltak körös-körül, akárcsak az előcsarnoknak: ötven könyök volt a hosszuk és huszonöt könyök a szélességük. Az előcsarnok körös-körül: huszonöt könyök hosszú és öt könyök széles volt. Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopai, pálmái voltak, és nyolc lépcsőből állt a feljárata.

A keleti kapu.

Aztán ahhoz a kapuhoz vitt, amely keletre nézett, és megmérte a kaput: ugyanolyan méretű volt. Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka is ugyanolyan méretűek voltak. Körös-körül ablakai voltak, akárcsak az előcsarnoknak. Hosszuk ötvenkönyöknyi, szélességük huszonöt könyöknyi. Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik oldalon is meg a másikon is. Nyolc lépcsőből állt a feljárata.

Az északi kapu.

Ezután az északi kapuhoz vitt, és azt is megmérte: az is ugyanolyan méretű volt. Annak is voltak fülkéi, oszlopai meg előcsarnoka, körös-körül meg ablakai, a hosszuk ötven könyök és a szélességük huszonöt könyök volt. Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik felén is, meg a másikon is, s nyolc lépcsőből állt a feljárója.

A templomhoz tartozó épületek.

Volt ott egy cella is, amelynek bejárata a kapuk előcsarnokánál volt. Ott mosták le az égőáldozatnak szánt állatokat. A kapu előcsarnokában két asztal volt, az egyik oldalon is, meg a másikon is, ezeken vágták le a véres égőáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot. A külső oldalfalnál, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, volt két asztal. A másik oldalon, a kapu előcsarnoka előtt ugyancsak két asztal volt: négy asztal az egyik és négy asztal a másik oldalon a kapu mellett, összesen nyolc asztal; ezeken ölték le az áldozati állatokat. Az égőáldozatokhoz használt négy asztal négyszögletes kövekből való volt, és másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre tették az égő- és véresáldozatok leöléséhez szükséges szerszámokat. Arasznyi perem is futott rajta körbe, amely befelé hajlott. Ezekre az asztalokra tették az áldozati húst.
Ezután a belső udvarba vitt, és lám, ott, a belső udvarban két cella volt: az egyik az északi kapu oldalfalánál, ennek az eleje délre nézett, a másik meg a déli kapu oldalfalánál, ennek az eleje északra nézett. Így szólt hozzám: Ez a cella, amelynek az eleje délre néz, azoké a papoké, akik a templomi szolgálatot látják el. A másik cella pedig, amelynek az eleje északra néz, azoké a papoké, akik az oltár szolgálatát látják el. Ezek Cádok fiai, Lévi fiai közül csak ők közelíthetnek az Úrhoz, hogy szolgáljanak neki.

A belső templomtér.

Megmérte az udvart: a hossza száz könyök volt, a szélessége is száz könyök, s négyzet alakú volt. Az oltár pedig a templom előtt állt.

A templom épülete. Az előcsarnok.

Ekkor a templom előcsarnokába vitt, és megmérte az előcsarnok oszlopait: öt könyök az egyik és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig: három könyök az egyik, három a másik oldalon. Az előcsarnok hossza húszkönyöknyi volt, szélessége pedig tizenkét könyöknyi, és tíz lépcsőn lehetett feljutni hozzá. Az oszlopok mellett pillérek is voltak: az egyik az egyik oldalon, a másik a másikon.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A bolond megveti apjának intését,
de okos lesz, aki figyel a feddésre.

Az igaz házában gyarapszik a készlet,
a gonosz jövedelme egyre csökken.

A bölcsek ajkai őrzik a tudományt,
a balgák szívében nincsen állandóság.

A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak,
de az igazak imája tetszik neki.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy elhoztál minket erre az új napra. Köszönjük, hogy ezen a napon is olvashatjuk a te igédet, még akkor is, ha ez szenvedésekkel jár. Köszönjük, hogy folyamatosan hívsz minket, hogy folytatod a bűnbánatra való meghívásunkat. Köszönjük, hogy még akkor is velünk maradsz, amikor nem értjük a szavadat, vagy nem reagálunk rá őszinte szívvel. Jézus nevében kérünk, segíts bennünket, hogy megbánjuk bűneinket és visszatérjünk hozzád, téged dicsőítsünk, önmagunkat pedig a megszentelődés útjára vezessük. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Jeremiás mai két fejezete nagyban különbözik egymástól. A 10. a bálványimádásról szól, valamint arról, hogy az miként rombolja Izraelt. Kézművesekről olvasunk, olyan emberekről, akik tehetségesen munkálják meg a fát, az aranyat és más anyagokat. Azonban hamis isteneket gyártanak. Teljesen erőtlen bálványokat. Nem csak haszontalanok, de még készítőik is ostobának tűnnek miattuk. A Jeremiás 10,14 ezt mondja: „…minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.” Értéktelenek; téveszmék eredményei. Amikor pedig odaadjuk magunkat ezeknek a bálványoknak, mi magunk is „őrültekké” válunk. Amikor gondolatainkat és szívünket valami olyannak adjuk, ami nem az Úr, az őrültség… Nem arról van szó, hogy más is érdekel minket Istenen kívül, hanem arról, amikor a szívünket adjuk oda másnak. Amikor életünk középpontja valami más lesz, akkor az igaz Istent valamilyen hamis istenre cseréljük.

Az elmúlt napokban sokat volt szó a bálványimádásról. „Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit” (Jer 10,23). Emlékezhetünk, hogy a napokban is szó volt a bűnbánat kettős irányáról. Magammal szemben bizalmatlanná válok, az Úrban pedig megbízom. Ebben az igében Jeremiás is erről beszél. Az ember nem képes teljesen jól irányítani a sorsát, nincs hatalma a körülményei fölött sem. Tehát nem magamban bízom, hogy irányítsam a lépéseimet. Ezért folytatja így: „Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts” (Jer 10,24). Érdekes, ahogy Jeremiás kéri az Urat, hogy javítsa ki, de csak mértékkel… Ez olyan kedves… Ne haragjában fenyítse Isten. Hasonló ez a mi imáinkhoz. „Vezess kérlek, Uram, de kérlek legyél kedves velem!” Mindig figyelmesnek kell lennünk Isten hangjára és indításaira, amennyire csak lehet, de tudjuk azt is, hogy Istennek néha fel kell emelnie a hangját.

A Jeremiás 11-ben a próféta nem csak Izrael és Júda ellen prédikál, amiért megszegték a szövetséget, de azt is látja, hogy vannak emberek, akik összeesküdnek a személye ellen. Vannak zsidók Jeruzsálemben, akik nem szeretik Jeremiás prédikációját. Később látni fogjuk, hogy megpróbálják megölni. Beledobják egy ciszternába. „Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat. (…) Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; (…) terveket koholnak ellenem, mondván: »Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé«” (Jer 11,18-19).

Ebből látszik, hogy milyen nehéz élete volt Jeremiásnak. Soha nincs pihenője. Most előre lelőjük a történet végét, de amikor a jeruzsálemiek Egyiptomba menekülnek, őt is magukkal hurcolják akarata ellenére. Végül száműzetésben hal meg ott. Úgy hal meg, hogy az teljes kudarcnak tűnik. Prédikál 40-50 évet, mégis, mintha senki sem hallgatna rá. Sőt, még összeesküvést is szőnek ellene. Emlékezhetünk, hogy Jeremiást a síró prófétának hívjuk. Nemcsak Isten nevéért vagy az ő dicsőségéért sír, hanem a népért is, amelynek meg kell tapasztalnia az igazság érvényesülését, a büntetést. Jeremiás ezt nem akarja. Mégis, azok az emberek, akiknek sorsáért sír, megpróbálják megölni, mert nem bíznak benne. Nem könnyű az élete, nekünk azonban figyelnünk kell rá, hiszen annyira erőteljes előképe ő Jézus Krisztusnak. Olyan ember, akit gyűlölnek az igazságért. Akit gyűlölnek a szeretetért.

Ősi keresztény módja az Ószövetség olvasásának, hogy keressük benne az Újszövetségre mutató jeleket és szimbólumokat. Szent Ágoston fogalmazta ezt meg úgy, hogy „az Ószövetség feltárul az Újszövetségben, az Újszövetség pedig el van rejtve az Ószövetségben”. Kicsit olyan ez, mint amikor az aranyásók átszitálják a folyó hordalékát, és fennakad néhány aranyrögöcske. Ezért érdemes szitálni naphosszat, illetve nekünk pedig olvasni az Ószövetséget.

Az Ezekiel 40-ben a templom leírását olvastuk. Rengeteg szent bibliamagyarázó mélyült el ezekben a szimbólumokban. Újszövetségi lencsén keresztül tekintettek Ezekiel ószövetségi látomására a templomról. Az Ezekiel 40,23-ban a kaputól a belső udvarig meglévő távolságról olvasunk. Négy bejárat van, az északi, a keleti, a nyugati és a déli oldalon egy-egy. Következzen egy bővebb idézet, amely megmutatja, hogyan olvasta a korai Egyház az Ószövetséget az Újszövetség fényében. Nagy Szent Gergely pápa prédikáció-sorozatot készített Ezekielről. Ezt írta a kapukról: „Meg kell azonban figyelnünk, hogy a lelki épületben az egyik bejárat kelet felé, a másik észak felé, a harmadik pedig dél felé nyílik. Mert amint az észak hidege a bűnösöket jelképezi, úgy a déli út a lélekben buzgókat, akiket a Szentlélek tüze lángra gyújtott, s akik a déli világosságban mintegy növekednek az erényekben. Nyitva legyen tehát a keleti kapu, hogy azok, akik a hit szentségeit jól kezdték el, és később sem merültek el a bűnök mélységében, eljussanak a belső örömökig. Nyitva legyen az északi kapu is, hogy azok, akik a kezdeti melegség és világosság után bűneik hidegébe és sötétségébe zuhantak, a bűnbánat szívbéli töredelme által visszatérjenek a bocsánathoz, és megismerjék, mi a belső jutalom igazi öröme. Nyitva legyen végül a déli kapu, hogy azok, akik szent vágyaktól hevülve növekednek az erényekben, a lelki értelem által napról napra egyre mélyebben hatoljanak be a belső öröm titkaiba.” (Nagy Szent Gergely, Homiliae in Hiezechihelem Prophetam II, homilia VII, §13 (PL 76, 1011–1012)).

Mi valószínűleg nem is gondolunk ilyen értelmezésekre, amikor olvassuk. Nagy Szent Gergely rámutat a hideg, a bűnök, illetve a napkelte szimbolikájára. Napkeltekor az ember megtapasztalja a meleget, azonban később visszacsúszik a bűnök hidegségébe.

Ez arra tanít minket, hogy az Ószövetséget mindig az Újszövetség fényében olvassuk. A következő fejezetekben láthatjuk majd, hogy mindig van egy lelki olvasata is a leírásoknak. Lehet, hogy sokszor úgy tűnik, hogy nincs értelme, de mindig Jézus fényében nézzük, és úgy feltárul!

Szóval, ma elérkeztünk a 233. naphoz. Közösségként folytatjuk utunkat, és arra kérjük az Urat, hogy ne csupán önmagához vonjon bennünket közelebb, hanem lelki és valóságos értelemben egymáshoz is.

Valahányszor imádkozunk egymásért, egyre szorosabban összekapcsolódunk. Valahányszor meghallgatunk egy-egy epizódot, egyre inkább egységbe kerülünk.

Ezért köszönöm, hogy meghallgattad ezt az adást. Nagyon köszönöm, hogy imádkozol. Kérlek, imádkozz értem is! Én is imádkozom érted.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.