Minden tíz gyónásból nyolcban szó esik a pornográfiáról
Mit mond a katolikus pap, a gyermekgyógyász professzor és a pszichológus?
Napjainkban a pornográfia valóságos cunamiként árasztja el a képernyőket, számítógépeket, mobiltelefonokat és a fiatalok agyát. Néhány év leforgása alatt szinte mindenhol megjelent és kikerülhetetlenné vált. A fiatal korosztály könnyű zsákmánynak bizonyult. Régebben az esetek szórványosabbak voltak, a kamaszok szereztek egy-egy videokazettát vagy egy újságot, amit titokban nézegettek. Mára a pornográf tartalmak bárhol, bármikor és bármilyen eszközről elérhetők. Eredmény: ezek a képek közvetlenül befolyásolják és károsítják az emberi kapcsolatokat.
Michel Martin-Prével katolikus pap az Aleteiának adott interjúban elmondta, hogy az ő tapasztalata szerint a fiatal fiúknál tíz gyónás közül nyolcban szóba kerül a pornográfia. Sokan úgy kerülnek a bűvkörébe, hogy eleinte csak viccnek, hülyéskedésnek tartják. Meg akarják mutatni, hogy ők is vannak olyan menők, mint a többi fiú. Hiszen a többiekhez hasonulni kell… Mások a saját szégyenérzetüket, bűntudatukat akarják csökkenteni azzal, hogy társaikat is rábeszélik. Az élmény először csak izgató, de hamar kialakul a megszokás, sőt a függőség. Van, aki önmaga internetes mutogatásával tesz bizonyságot arról, hogy ő bezzeg mennyire halad a korral.
Martin-Prével atya felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi testet tárggyá alacsonyító gyakorlat traumákat és labilitást okoz, és késlelteti, illetve nagyon megnehezíti a normális felnőttkori kapcsolatokat. A szülőket arra kéri, merjenek szembeszegülni gyermekeik kíváncsiságával.
„Ha egy ötödikes gyereknek egy mobiltelefont adunk, az olyan, mintha egy hatévesnek egy bicskát adnánk a kezébe”
– hivatkozik egy katolikus egyesület elnöknőjének szavaira.
A szülőkkel folytatott párbeszéd híján a gyermek máshol fog információk után nézni. Az érzelmi nevelés nem bízható kizárólag az iskolára, amely csupán biológiai, anatómiai és „technikai” ismereteket nyújt, de szerelemről, gyengédségről nemigen szól. Nem kell attól félni, hogy mi avatjuk be őket számukra ismeretlen dolgokba: sokkal rosszabb, ha ez máskor, másképpen esik meg egy felkészületlen gyerekkel. Azt is el kell mondani nekik, hogy a képek, amelyeket látnak, hazugok és álságosak, nem a valóságot mutatják. Tudniuk kell, hogy itt egy nagyon nagy pénzeket hozó iparágról van szó, amely nőket és gyermekeket zsákmányol ki.

A gyermekek átlagban 9-11 éves korukban találkoznak először a pornográfiával, a korhatár pedig a mobiltelefon terjedésével egyre lejjebb megy – mondja Kathleen M. Berchelmann gyermekgyógyász, a St. Louis-ban működő Washington Egyetem oktatója. A „szülői ellenőrzés” funkció beállítása a készüléken ugyan segítségünkre lehet, de nem mindenható. Muszáj felkészíteni a gyermekeket arra, hogyan reagáljanak, ha pornográf tartalmakra bukkannak. Muszáj megértetni velük, hogy el kell zárniuk a képernyőt, be kell csukniuk a képes újságot, és a szüleikhez kell fordulniuk. Meg kell érteniük a káros hatásokat, és azt is, hogy igazi boldogságot csak a valódi emberek közötti, igaz szerelem adhat.
Sabine Duflo pszichológus szerint a jelenségnek már rövidtávon is katasztrofálisak a következményei. Egyre több, a pornográfiával fiatalon találkozó gyermek szerez tartós sérüléseket, uralkodik el rajta a szorongás, lesz depressziós, deviáns vagy válik agresszívvá. Hosszú távon pedig képtelenek lesznek a valódi szerelmi, érzelmi kapcsolatra. A képernyőkön megismert ábrázolás teljesen embertelen, robotszerű, a nőket lealacsonyítja, és az erőszakos szexualitást mutatja. A lányoknál még az öngyilkossági hajlam is megerősödik.
Hogyan védjük meg gyermekeinket?
A katolikus atyához és a gyermekorvoshoz hasonlóan a pszichológus is a szülők által kezdeményezett beszélgetést javasolja. A gyermek nagyon ritkán kezd el erről spontán módon maga beszélni. Szégyelli és bűnösnek érzi magát. A szavakat azonban nagyon jól kell megválogatnunk, hiszen még éretlen, a téma pedig kényes. Használjunk egyszerű szavakat: „Ha egy napon sokkoló, szokatlan, durva, erőszakos képeket találsz az interneten – és ez bármikor előfordulhat -, ne érezd magad felelősnek vagy bűnösnek. Ez egy erős iparág, amely a serdülőket célozza meg, hogy hatalmas hasznot hajtson. Amit látsz, azt igazából csak eljátsszák, hamis képet hitetnek el veled arról, milyen a testi szerelem. Mondd el nekem, ha ilyenre bukkantál, beszéljük meg, és kapcsold ki a készüléket. Ne nézd ezeket a képeket, mert tönkreteszik az álmodat. Egy napon, amikor megnősz, majd szerelmes leszel, ami gyönyörűséges dolog, de ha ezeket a képeket nézed, akkor nem fogod tudni átélni.”
Martin-Prével atya interjúja végén elismeri, hogy az Egyház kebelében is előfordultak szexuális visszaélések, de azt mondja, nincs miért szégyenkeznie, hiszen
„az Egyháznak sugárzóan fényes üzenete van a világ számára. A szexualitás, ahogyan azt például II. János Pál pápa műve, A test teológiája bemutatja, és ahogyan azt az Isteni terv elgondolta, hatalmas kincs! És ha ezt a kincset az Egyház nem adja át, nem mondja el a fiataloknak, akkor ki fogja ezt megtenni?”
Roska Péter, a Budapest-Újpesti Szent József Plébánia plébánosa így ír szexualitásunk teológiai jelentéséről:
„Megválasztása után nem sokkal II. János Pál pápa szerdai audienciáiban egy beszédsorozatot indított, és 1979 szeptemberétől kezdve öt éven keresztül minden alkalommal a test teológiájáról beszélt. Vajon miért találta Ő ilyen jelentősnek ezt a témát?
A szeretet teljessége élet-egységre hív: önmagammal ajándékozom meg a páromat. A férfi és a nő szexuális valóságába bele van írva ez az önátadás: amikor a kettő egy test lesz: saját magukat adják oda, önmagukkal ajándékozzák meg egymást. … Az önátadás logikája gyökeresen más, mint az önmegvalósítás logikája. … Ha úgy egyesül a két test, hogy a két ember egész emberi mivoltával nem akarja magát egymásnak adni, akkor súlyos, életveszélyes hazugságról van szó.
II. János Pál pápa az élet kultúrájának nevezi azt a társadalmat, amely az életet a legnagyobb ajándékként vigyázza, és minden embernek felbecsülhetetlen értéket és méltóságot tulajdonít. A halál kultúrája pedig az a társadalom, amely emberi személyeket eszközként kezel, sőt semmibe vesz és elpusztít. Tartozunk tehát a reánk bízott ifjúságnak, a társadalomnak és Istennek azzal, hogy hitelesen és értelmesen átadjuk számukra az Egyház által őrzött és gondozott tiszta jézusi tanítást. Milyen fontos, hogy atyák, hitoktatók és szülők vegyük komolyan az Egyház tanítását a szexualitás kényes, de életbevágóan fontos területén is.”