Milyen szomorú, amikor keresztény népek ellenségnek tekintik egymást – Ferenc pápa Úrangyala imája

Az évközi hetedik vasárnap délben Ferenc pápa az ellenségszeretetről szóló evangéliumi szakaszt elemezve arra szólított fel, hogy a Szentlélektől kapott szeretet erejével győzzük le a haragot szívünkben, jóval válaszolva az ellenünk elkövetett rosszra.

Szomorúan utalt azokra a személyekre és népekre, akik büszkén vallják kereszténynek magukat, mégis ellenségnek tekintik egymást és egymás elleni háborúzásra gondolnak. Tanításában Jézus példáját idézve Ferenc pápa elmagyarázta, hogy miért nem lehetetlen és miért nem igazságtalan az ellenség szeretete.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus néhány alapvető, életre szóló útmutatást ad tanítványainak – kezdte beszédét Ferenc pápa. Az Úr a legnehezebb helyzetekre utal, azokra, amelyek számunkra fontos próbatételt jelentenek, amelyek azok elé állítanak bennünket, akik ellenségesek velünk szemben és akik mindig arra törekszenek, hogy ártsanak nekünk. Ezekben az esetekben Jézus tanítványa arra hivatott, hogy ne engedjen az ösztönöknek és a gyűlöletnek, hanem jusson jóval túl rajtuk. Túllépni az ösztönökön, túllépni a gyűlöleten – hangsúlyozta a pápa, majd idézte Jézus szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal”. Hozzátette, hogy Jézus még konkrétabb, amikor azt mondja: „Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is”. Amikor ezt halljuk, úgy tűnik, mintha az Úr a lehetetlent kérné. És különben is, miért szeressük ellenségeinket? Ha nem reagálunk az erőszakosokra, akkor minden visszaélésnek szabad utat engedünk és ez nem igazságos. De valóban így van ez? Az Úr valóban a lehetetlent, sőt, az igazságtalanságot kéri tőlünk? – tette fel a kérdést a pápa.

Ezután először annak az igazságtalanságnak az értelmét elemezte, amelyet a „tarts oda (arcod) másik felét is” éleszt bennünk. Utalt Jézus kínszenvedésére, arra a jelenetre, amikor az igazságtalan per idején, a főpap előtt egy bizonyos ponton az egyik őr arcul üti őt. És Jézus hogyan viselkedik? Nem sértegeti az őrt, hanem ezt mondja neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” (Jn 18,23) – olvassuk János evangéliumában. Az Úr számot kér a rosszról. Arcunk másik felét odatartani nem azt jelenti, hogy csendben tűrünk, hogy engedünk az igazságtalanságnak – fejtette ki Ferenc pápa. Jézus kérdésével elítéli azt, ami igazságtalan. De harag nélkül, erőszak nélkül, sőt kedvesen csinálja. Nem akar vitát indítani, hanem fel kívánja számolni a sértődöttséget és ez nagyon fontos: közösen kell véget vetni a gyűlöletnek és az igazságtalanságnak, törekedni kell a bűnös testvér helyes útra térítésére. Ez nem könnyű, de Jézus megtette és azt mondja, hogy mi is tegyük meg. Ezt jelenti az, hogy arcunk másik felét is odatartjuk: Jézus szelídsége a legerősebb válasz a kapott ütésre. Arcunk másik felének odatartása nem a vesztes meghátrálása, hanem annak a cselekedete, aki nagyobb belső erővel rendelkezik. Arcunk másik felének odatartása azt jelenti, hogy a rosszat jóval győzzük le, amely rést nyit az ellenség szívében, leleplezi gyűlöletének abszurd mivoltát. És ezt a magatartást, ezt az arcunk másik felének az odatartását nem a számítás vagy a gyűlölet diktálja, hanem a szeretet. Az ingyenes és meg nem érdemelt szeretet, amelyet Jézustól kapunk, az éleszti fel a szívben az ő hozzá hasonló cselekvési módot, amely visszautasít mindenféle haragot. Mi hozzá vagyunk szokva a bosszúálláshoz: „Te ezt tetted velem, én azt fogom veled tenni” – vagy haragot őrzünk a szívünkben – mutatott rá a pápa, megállapítva, hogy a harag tönkreteszi a személyt.

A pápa ezután a másik ellenvetést vizsgálta meg: lehetséges, hogy valaki eljusson ellenségei szeretetére? Ha csak rajtunk múlna, lehetetlen volna. De emlékezzünk rá, hogy amikor az Úr kér valamit, azt nekünk akarja adni. Az Úr soha nem kér tőlünk olyant, amit meg nem ad előzőleg. Amikor azt mondja, hogy „szeresd az ellenségedet”, akkor erre képesnek akar tenni. Enélkül a képesség nélkül nem tehetnénk meg, de az Úr azt mondja, hogy „szeresd ellenségedet” és megadja ennek a képességét. Ferenc pápa ekkor idézte Szent Ágostont, aki így imádkozott: „Add meg Uram, amit parancsolsz s követelj tőlem, amit csak akarsz!” (Vallomások, Tizedik Könyv, XXIX. fejezet). Mi mit kérjünk Istentől, mi az, amit örömmel ad nekünk? – kérdezte a pápa és így válaszolt: „Erőt, hogy szeressünk, ami nem egy dolog, hanem a Szentlélek”. A szeretet ereje a Szentlélek, és Jézus Lelkével tudunk jóval válaszolni a rosszra, tudjuk szeretni azt, aki árt nekünk. Így tesznek a keresztények. A pápa az ellenségszeretetről szóló evangéliumi szakaszt elemezve ekkor szomorúságának adott hangot: „Milyen szomorú, amikor személyek és népek, akik büszkék rá, hogy keresztények, a többieket ellenségnek tekintik és egymás elleni háborúzásra gondolnak. Nagyon szomorú” – állapította meg Ferenc pápa.

Ezután arra szólított fel, hogy vizsgáljuk meg, megpróbálunk Jézus hívásai szerint élni? Gondoljunk valakire, aki bántott minket. Mindenki gondoljon egy ilyen személyre. Mindenkivel előfordult, hogy valakitől kárt szenvedtünk, gondoljunk arra a személyre. Talán van bennünk harag. Akkor e mellé a harag mellé állítsuk Jézus képét, aki szelíd a per idején, az arculütés után. És utána kérjük a Szentlelket, hogy működjön szívünkben. Végül imádkozzunk azért a személyért: imádkozzunk azért, aki bántott minket (vö. Lk 6,28). Mi, amikor valaki valami rosszat tett nekünk, rögtön elmeséljük másoknak és áldozatnak érezzük magunkat. Álljunk meg és imádkozzunk az Úrhoz azért a személyért, hogy segítse őt és így elmúlik a haragnak ez az érzése. A pápa hangsúlyozta az ima elsődleges szerepét: Imádkozzunk azokért, akik rosszul bántak velünk – ez az első dolog, hogy a rosszat jóvá alakítsuk át”. Végül a Szűzanyához fohászkodott az Úrangyala imádság előtt mondott beszédében:

„Szűz Mária segítsen bennünket, hogy a béke munkásai legyünk mindenkivel szemben, főleg azokkal szemben, akik ellenségesek velünk és akiket nem szeretünk.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa közelségét fejezte ki az elmúlt napokban természeti katasztrófák által sújtott lakosságoknak. Elsőnek Madagaszkár délkeleti részét említette meg, ahol ciklonok sorozata pusztított, majd a brazíliai Petropolis területét, ahol árvizek és földcsuszamlások okoztak súlyos károkat. Azért fohászkodott az Úrhoz, hogy fogadja be békéjébe az áldozatokat, nyújtson vigaszt hozzátartozóiknak és támogassa a segítséget nyújtókat.

Az olaszországi egészségügyi nap alkalmából a pápa elismeréssel szólt az orvosokról, ápolónőkről és ápolókról, önkéntesekről, akik közel állnak a betegekhez, kezelik, ápolják, segítik őket. Ismét utalt a Rai olasz közszolgálati televízió egyes csatornájának „Az Ő képmására” c. műsorára, amelynek címe: „Senki sem üdvözül egyedül”. A betegségben szükségünk van valakire, aki megment bennünket, aki segít nekünk. Tolmácsolta egy orvos szavait, aki vasárnap reggel beszélte el neki, hogy a Covid idején egy haldokló így szólt hozzá: „Fogja meg a kezemet, mert haldoklok és szükségem van az Ön kezére”. A hősies egészségügyi személyzet megmutatta a Covid idején ezt a hősiességét, de a hősiesség minden nap megmarad – mondta a pápa, majd így szólt a hívekhez: „Taps és nagy köszönet orvosainknak, ápolónőinknek, ápolóinknak, önkénteseinknek!

Végül szokásához híven Ferenc pápa köszöntötte a rómaiakat, az itáliai és a különböző országokból érkezett zarándokokat, megemlítve a sok spanyol hívőt, majd bátorító szavakkal fordult a hajléktalanokat segítő „Bárka Projekt” csoportjához, akik ezekben a napokban kezdték meg szociális tevékenységüket Rómában.

Forrás: Vatican News