ukran orosz beke Egyedi

Ukrajna: vesztettek a béketeremtők?

“A békével nem vész el semmi, a háborúval minden elvész.” Michel Cool író az Ukrajnában kitört háború kapcsán felidézi XII. Pius szavait, amelyeket a későbbi VI. Pál ihletett.

Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója sok történésznek és geopolitikusnak juttatja eszébe Hitler csehszlovákiai invázióját. A müncheni egyezmény teljes megsértésével 1939. március 15-én a náci Németország megszállta Csehszlovákiát. Hasonlóképpen a minszki megállapodások teljes felrúgásával léptek ukrán területre az orosz csapatok február 24-én. Ez az összehasonlítás azonban egy másik emléket is felidéz: “A békével semmi sem vész el, a háborúval minden elvész”. Ezt a híres idézetet XII. Pius mondta rádióüzenetében 1939. augusztus 24-én. Az utolsó esélyt jelentette ez a felszólítás, mivel Franciaország és Anglia azzal szembesült, hogy Hitler makacsul elutasítja a kivonulást Lengyelországból, s ezért 1939. szeptember 3-án hadat üzentek a náci Németországnak. Amint ma már tudjuk, ezt a megdöbbentő mondatot XII. Pius pápának szóról szóra így sugallta közeli munkatársa, Jean-Baptiste Montini, a későbbi VI. Pál pápa, akit Ferenc pápa 2018-ban a katolikus Egyház szentjévé avatott.

Montini 1943. augusztus 16-án kezdte el végképp gyűlölni a háborút: ezen a napon XII. Piusszal tartott, amikor az – kivételesen – elhagyta a Vatikánt, hogy Róma utcáin vigasztalja a szövetségesek bombázásának áldozatait. Egy kép vált halhatatlanná az emberek emlékezetében: az, amelyen Pacelli pápa vérrel szennyezett fehér ruhájában kereszt alakban az ég felé emeli karját. A fénykép egyik sarkában megjelenik Jean-Baptiste Montini sziluettje, aki félrehúzódó tanúja volt ennek a dantei jelenetnek.

pioxii bombe roma 2215639

Személyes feljegyzéseiben és vallomásaiban gyakran visszatért a végtelenül nagy emberi nyomorúságra, amelynek akkor szemtanúja volt. Ebből a tragédiából nőtt ki és erősödött meg az, ami nagy lelkének rögeszméje és pápaságának harca lett: a háborúkat el kell törölni. Hát nem törölték el a rabszolgaságot? – válaszolta a kételkedőknek és a nevetőknek. 1965. október 4-én, New Yorkban, az ENSZ szószékén elmondott történelmi jelentőségű beszédében VI. Pál bátran kiállt ezen ügy mellett. Miközben a hidegháború a terror egyensúlyát kényszerítette a világra és Vietnamban folyt a szőnyegbombázás, Montini pápa a békéért könyörgött, és magáévá tette az 1963-ban meggyilkolt amerikai elnöktől, John Kennedytől származó idézetet: “Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúnak, különben a háború vet véget az emberiségnek”.

“A békével semmi sem vész el”

Most, amikor a második világháború óta eltelt időszak legsúlyosabb óráit éljük, Montini e szavai azokhoz a vezetőkhöz, diplomatákhoz, vallási vezetőkhöz és nemzetközi nem-kormányzati szervezetekhez szólnak, akik bevetették minden meggyőző erejüket, minden tárgyalási képességüket, diplomáciai kitartásukat és bátorságukat – mert bizony bátorság kell ahhoz, hogy elkerüljék az elkerülhetetlent, és vállalják azt a kockázatot, hogy cáfolják, gúnyolják vagy elárulják őket -, hogy a végsőkig elmenve megőrizzék a békét, amennyire még lehet, még ha megőrzésének esélye szinte nulla is volt. Mert “a békével nem vész el semmi”: amíg megmarad a – bármennyire gyenge, törékeny és megjósolhatatlan kimenetelű – párbeszéd a szembenálló felek között, amíg az emberek között folyik még beszélgetés, addig van még lehetősége a szívnek és az észnek, hogy győzedelmeskedjen az erőszak és a fegyverek diktátuma felett. A békével az élet győzedelmeskedik, nem pedig a halál.

„A háborúval viszont minden elvész”: az emberek már nem tudnak szemtől szembe, egymás arcába nézve, racionális és észszerű érveket felsorakoztatva beszélni egymással, így elveszítik emberségüket, méltóságukat, arcukat, és újra farkasokká válnak, akik egymást ölik, hogy kielégítsék hatalom- és uralomvágyukat. Minden háborúban elvész az értelem, minden háború olyan pusztító őrület, amely helyrehozhatatlan áldozatokkal, kiűzetésekkel, halálesetekkel jár, és gyógyíthatatlan szenvedéseket okoz. A háborúval valóban minden elvész.

Soha ne adjuk fel

Azokat, akik a béke megőrzésén és megteremtésén fáradoznak, gyakran felhőkben járó álmodozóknak, csütörtököt mondó kontároknak látják a kortársaik, akik gyakorta azonnali ösztöneik és ösztönös ellenérzéseik rabjai. De a történelem, amely távolról tud rátekinteni az eseményekre, mindig emlékszik a béketeremtőkre. A Vlagyimir Putyin által indított háború egy csatát nyert meg a béke ellen. Bele kell törődni abba, hogy csak a fegyvereket hagyjuk beszélni? Nem. A Szent Egyed közösség keresztényeinek példájára fáradhatatlanul folytatni kell a békepártiak spirituális, karitatív, humanitárius és diplomáciai küzdelmét, hogy a lehető leghamarabb eljöjjön az az áldott nap, amelyen a béke győzedelmeskedik a háború fölött, az értelem az őrület fölött és az élet a halál fölött.

Írta: Michel Cool
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia, Famiglia Cristiana

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük