Életünk minden szakaszában más módon reménykedünk

2025-ben, a jubileumi év keretében a keresztények felhívást kaptak a reményre. Az alábbiakban tanácsokat adunk, hogyan éljük meg a reményt életünk minden szakaszában.

A remény életünk egyik leglényegesebb része. Egy kicsiny, de nagy hatású fény, amely előre visz, még a legnehezebb helyzetekben is. Nem lényegtelen, hogy Ferenc pápa ezt választotta a 2025. jubileumi év témájának. „A keresztény remény Isten ajándéka, ami életünket örömmel tölti el” – nyilatkozta ki imaszándékában 2024 decemberére, amikor felhívta a híveket, hogy imádkozzanak, hogy „a megnyitásra váró Jubileum megerősítsen minket a hitben, és a keresztény reménység zarándokaivá váljunk”. De hát hogyan váljunk a reménység zarándokaivá, amikor néha felfoghatatlan, hogy van még reménység? Az élet különböző megpróbáltatásai elgyengíthetik a reményt. Ezért adunk közre néhány gyakorlati módszert a remény újraélesztésére, az élet minden szakaszában.

Fiatal korunkban: A remény a lehetőségek felcsillanása

Fiatalnak lenni olyan, mintha egy hegy lábánál lennénk, amelynek felvezető ösvénye olyan meredek, hogy a megmászás lehetetlennek tűnik. A társadalmi nyomások, a tanulási stressz és a szűnni nem akaró hírözön mellett, ami minden csak nem bátorító, nem csoda, ha annyi fiatal nehezen talál rá az optimizmus érzésére. Sorban cikáznak a jövő kérdései: „Mit fogok kezdeni az életemmel?” „Tehetek valamit is, hogy megváltoztassam a világot?” Ezek a kérdések félelmet ébreszthetnek.

Pedig a fiatalság az az életszakasz, ahol minden lehetséges. Ez az a pillanat, amikor megalapozzuk álmainkat, és azok valami igen széppé változhatnak. A legkisebb előre vivő lépések is, mint például fontos barátságok kötése vagy valamiféle szenvedély felfedezése, magjai a reménynek. Ez a remény virágba szökken, amint feladatunkká tesszük, hogy apránként növekedjünk. Elég, ha kis győzelmekre összpontosítunk (egy lépéssel közelebb kerülünk egy személyes célhoz vagy egy jó érdemjegyhez). Ha határozott elképzelésünk van a jövőnkről, az szintén ébren tartja a reményt. Ne féljünk tehát nagyot álmodni. Gondoljunk el fényes jövőt, akkor is, ha nem tudjuk elképzelni, hogyan jutunk odáig. Élő vagy már elhunyt személyek, mint a szentek, egyébként példaképként szolgálhatnak életünkhöz és segíthetnek megérteni, hogy egy kis akarattal minden lehetséges.

Életünk középső szakaszában: stabilizáló erő a remény

Az életünk érett, középső szakaszában gyakran „szendvicsként” beszorítva érezzünk magunkat: egyik oldalról gyermekeink sorsa nyom, másik oldalról pedig az idősödő szülők gondja. Sőt, ott vannak még a hivatalos, szakmai kötelezettségek is. Ilyen helyzetben néha nehéz helyt adni a reménynek, főleg ha még ráadásul azt is meg kell állapítanunk, hogy életünk nem olyan, mint amit megálmodtunk. Pedig a negyvenes évek nem jelentik az út végét, ellenkezőleg, fel lehet fogni fordulatként, újrakezdésként. Alkalom ez a szakasz a sikerek felmérésére, új érdeklődési területek felfedezésére, a kapcsolatok elmélyítésére.

Ezek az új terveknek, amelyek új reményt keltenek, nem kell szükségszerűen nagy, szemkápráztató eredményekbe torkollaniuk. Néha olyan egyszerű, hogy örömet találunk az élet mindennapi történéseiben, és más szemmel nézzük az életünket. Az élet ritkán alakul korábbi elképzeléseink szerint, de váratlan fordulatok olyan széppé tehetik, amilyenekről sohasem tudtunk álmodni sem. Kicsiny áldások rejtőznek szinte mindenhol, és ha jól keressük őket, rájuk találunk. Ha megosztjuk nehézségeinket és terveinket másokkal, az segíthet abban, hogy ne érezzük magunkat magányosan. Az ima ideje szintén értékes. Öt perc elcsendesedés is segíthet újra rátalálni arra, ami igazán számít.

Idős korban: a reménység örökség formájában átadható

Az idősek számára az egészségi problémák, a magány, vagy a céltalan rágódások hatására távolodik a remény. A világ egyre gyorsuló változásai zavarba ejtik az embert, és könnyen feltesszük a kérdést: „Jut-e még nekem szerep ebben?” Holott az élet minden szakaszának megvan a maga célja. Az idős emberek felbecsülhetetlen bölcsességgel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Ha megosztjuk történeteinket, az inspiráló hatású lehet a fiatalokra, és eszükbe juttathatja, hogy az élet nehézségeit érdemes leküzdeni. Ez nagyszerű ajándék, amelyet átadhatunk nekik. Akár unokáink körében, akár a szomszédok vagy plébániánk tagjai előtt, a bátorítás szavai megvilágíthatják mások útját. A derű és a remény az egyszerű örömökben is megtalálható: egy jó könyv, egy napsütéses nap vagy a hozzátartozóinkkal eltöltött idő szintén jó forrás. Ne felejtsük el, hogy a remény a hálából születik meg. Ha elgondolkodunk azokon az áldásokon, amikben részesültünk, jó úton haladunk a remény elérésére.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia