Migráció, iszlamizáció? Veszély vagy lehetőség?
Európában migrációnak is nevezett átfogó társadalmi folyamatok zajlanak. Székelyföldön a történéseknek a híradásait ismerjük. Egyelőre. Úgy látszik ugyanis, hogy olyan mértékű és létszámú népvándorlással állunk szemben, mely belátható időn belül kopogni fog ma még zártnak és biztonságosnak vélt közvetlen környezetünk portáján. Hatásukra a mi személyes és családi, kulturális és egyházi, székely és magyar, kistérségi vagy össznemzeti, egész európai életünk mindennapjai részben vagy gyökeresen meg fognak változni.
Az egyetemes Egyház képviselőinek megszólalásában egyelőre nincs pontos tudás, nincs magabiztos megoldás. Talán még a történések és az új helyzetkép pontos behatárolása, leírása sem rögzíthető. A katolikus egyház magyar képviselőinek korábbi nyilatkozatait szövegkörnyezetből kiemelve vagy más kontextusba helyezve – komoly felzúdulás követte. Ugyanakkor a hívő emberek útmutatást várnak az egyházi vezetőktől: mi történik most, miért történik, mi a feladata a keresztény embernek?
Ahhoz, hogy tudjuk, mit kell tennünk, meg kell próbálnunk először megérteni, hogy mi is történik.
Menekült vagy migráns? Migráció vagy invázió? És mindez valaminek a következménye vagy pedig valakiknek több évszázados célja? Háború elől menekülő, jobb életre vágyó jó szándékú emberek érkeznek hozzánk vagy muszlim radikalisták? Emberek, akiknek a mi segítségünkre van szükségük vagy gyorsan radikalizálódó terroristák? Válaszom: mindez mind, egyszerre és egy időben.
Ezért érthető, logikus, elfogadható és helyes az, ha Ferenc pápa megnyilatkozásaiban bátorít, hogy a háború elől menekülő emberekben lássuk meg az embert. Fogadjuk be őket és segítsünk erőink szerint embercsempészektől kifosztott embereken és családokon. Ezzel egy időben természetes az is, hogy van olyan ország, amely fizikai határzárral, jogi szabályozással és katonasággal védi önmagát, területeit és állampolgárait mondván, hogy joga van megvizsgálni, kit enged be és kit nem.
Éleslátást igénylő feladatunk most a megkülönböztetés. Az árnyalt gondolkodás.
Henri Boulad jezsuita atya (könyveit egyetemista korunkban olvastuk) az egyiptomi Alexandriában született 1931-ben Damaszkuszból kivándorolt szír-arab családban. A melkita, vagyis a mi fogalmaink szerint görög katolikus hitű családban a francia nyelvű katolikus egyházközösséghez kapcsolódott, ezért második anyanyelve a francia lett. 16 éves korában lépett a Jezsuita Rend tagjai közé. Nemrég járt Magyarországon. Budapesten a Párbeszéd Házában tartott előadást migráció témában. Szerinte kétféle iszlám létezik: van az irányítani akaró, erőszakos, valamint a nyitott, toleráns. Ez a kettősség Mohamed óta létezik, és a Koránban is jelen van, és a két irányzat között teljes az ellentmondás. Az egyik a nyitottságra, a másik a térítésre és mészárlásra fókuszál – magyarázta. Henri Boulad ugyanakkor hangsúlyozta: fontos különbséget tenni az iszlám mint vallás és a muzulmán emberek között. A muzulmánok többsége kedves, szimpatikus ember, békeszerető, együttélésre törekszik, azonban egy őket irányító kisebbség nem az. Felidézte: a történelemben sokszor próbálkoztak azzal, hogy az iszlámot toleránssá tegyék, az iszlámnak több nagyon nyitott gondolkodója is volt, aki a hitet és az értelmet akarta egyensúlyba hozni, de mindig elítélték őket. Az iszlám vallás nem képes az integrációra. Néhányan ki is mondják: nem akarunk integrálódni, hanem mi fogunk titeket integrálni, és ehhez első lépés a bevándorlás. A második a gyermekszülés – tette hozzá Boulad atya. Hozzáfűzte: néhány éven belül a demográfiai egyensúly megbillen. A harmadik lépés véleménye szerint a megtérés, mert miközben a Nyugat elvesztette vallása gyökerét és morális tartását, az iszlám – főleg a fiataloknak – igazodási ponttá vált.
Hozzáveszem: Újabban elővettem Gerhard J. Bellinger Nagy valláskalauzából az ide vonatkozó 26 oldalt. Ebből tudom többek között, hogy a muszlimok számára az a keresztény alapszabály, hogy nemes cél érdekében sem követhetnek el önmagában véve bűnös cselekedetet, nem érvényes. Adott esetben a hitetlenek becsapása, kirablása, megölése lehet akár kötelesség is (Vö. Korán 2. és 9. szúra.) Ugyanebből a műből megismerhetjük az iszlám államjog alapelvét. Eszerint a világ az emberiséggel együtt két részre oszlik: az egyik a dár al-iszlám, azaz iszlám terület (ide tartozik most 19 ország, amelyekben az iszlám államvallás), a másik a dár al-harb, azaz háborús terület. A dzsihád (erőfeszítés) arra kötelezi a muszlimokat, hogy ezeket a területeket elfoglalják és iszlám uralom alá hajtsák. (Vö. Bellinger, 214. oldal.) Nagyon fontos azt is tudnunk, hogy az iszlám (szemben például a hinduizmussal és a buddhizmussal) nem befelé forduló, individualisztikus, hanem kifelé forduló, kollektivisztikus vallás. A hitterjesztés elsősorban nem magányos misszionáriusok feladata, hanem a hívő tömegeké. Úgy gondolom, hogy aki ezeket nem ismeri, a mostani népvándorlás legmélyebb okait sem ismerheti.
Még talán megemlíthetjük az okok közt azt is, hogy egyes bevándorlók génjeikben hordják a nem pejoratív értelemben mondott nomád életmódot, a hazátlanságot, mint természetes életmódot. Biztosan szerepet játszik a szegénység is, illetve a jobb életmód utáni vágy. Erre hivatkozunk a gazdasági bevándorlók esetében. A mostani népvándorlásnak azonban nemcsak okai vannak, hanem céljai is. (Hangsúlyozom ezt annak ellenére, hogy tudom: az okokat és a célokat nem lehet élesen megkülönböztetni.) Melyek a migráció céljai? Ezek közül is többet fel lehet sorolni. Itt van például az európai (főleg német) nagyvállalkozók vágyakozása az olcsó munkaerő (modern rabszolgák) után. De megemlíthetjük egyes, Európán kívüli nagyhatalmak törekvését Európa meggyengítésére. Ezzel magyarázhatók olyan érthetetlennek tűnő dolgok, hogy az Európa iszlamizálásában érdekelt arab pénzvilág mellett amerikai bankok is támogatják a migránsokat, kiket előszeretettel csak menekülteknek hívnak. Egy kicsit talán ez az oka annak is, hogy a toleranciát fennen hirdetők segítik a toleranciát alig ismerő migránsokat. A legfőbb cél azonban a dzsihád, amely arra kötelezi a muszlim tömegeket, hogy hajtsák iszlám uralom alá a földet.
2. Tisztán látni, hogy sok-sok menekült érkezik Európába. Kedves, jó szándékú emberek. Fáradtak, betegek, munkanélküliek. Arra vágynak, hogy legyen otthonuk, munkahelyük. Hogy gyermekeik járhassanak iskolába, önfeledten játszhassanak. Hogy szegény és gazdag egymásra találjon. Emberek, akiknek elegük van a háború borzalmaiból, a vér látványából. Akik szívesen hazamennek Szíriába, Irakba, Afganisztánba vagy Líbiába, ha lesz a tiszteletnek kultúrája és a szeretetnek civilizációja ott, ahol születtek.
3. És személyes megfontolásra szánt gondolataim:
Az iszlám vallási ideológiától fűtött terroristák sokszor emlegetnek egy szót a Koránból: a hitetlenek. Ránk mondják ezt, sokszor sértő módon és csakis az ő sajátságos értelmezésük szerint. Nem lettünk hitetlenebbek, mint évtizedekkel, évszázadokkal korábban? Nem távolítottuk el Istent a kultúránkból? Vizsgáljuk meg, kis sarkítással sorolom a legkirívóbb tényeket: iskoláinkból eltávolítottuk, tantervből is kivettük a 10 parancsolatot, a keresztet, a napkezdő közös imát… a keresztény elvekre épülő moralitást, helyette jön az abortusz, az eutanázia, a gender-ideológia… melegházasságok… Charlie Hebdo-szintű folyóiratok, isten- és vallásgyalázó megnyilvánulások… kiüresedő templomokból Hotel vagy cukrászda… gazdagok elfordulása a szegényektől… testvér fordul testvér ellen… Kérdés: hívő vagy hitetlen vagyok? Mikor voltam utoljára templomban, olvastam Isten Igéjét? „Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan”. Lk 13, 5.
A kereszténység Jézus Krisztust követi. A kereszténység a tisztelet kultúrája, a szeretet civilizációja, az öröm vallása. Mivel az utóbbi évtizedekben visszaesett az Egyház missziós lendülete, mi nem mentünk, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk, Isten közbeavatkozik és készen házhoz hozza azokat, akiknek nagy szükségük van Isten tiszta, életet szolgáló és kibontakoztató szeretetét meg kell ismerniük. Szerintem –noha lesznek ennek a szolgálatnak nehézségei, sőt keresztény vértanúi is- a jövő sok muszlim hitű ember keresztény hitre térésének az ideje lesz.
Vissza tehát Jézus Krisztushoz. Örömmel, hittel, szabadon, szeretettel. Az idő betelt.
