Louise és egy egész ország tragédiája

Alig pár napja, február 7-én pénteken az Essonne megyei Épinay-sur-Orge városkában, Párizstól 21 kilométerre délre meggyilkoltak egy 11 éves kislányt.

Louise hatodik osztályba járt, és a tanítás végén hazaindult, de soha nem érkezett meg. Kegyetlenül összeszurkált testét az iskolától pár száz méterre, egy kis erdőben találták meg péntekről szombatra virradó éjszaka fél 3 körül.

Már aznap, szombat délután 17 óra felé 200-300 fős tömeg gyűlt össze az iskola melletti Savio Szent Domonkos kápolnában, ahol Renaud de La Soujeole atya misét mondott a kislányért.

„Szükségünk volt arra, hogy összejöjjünk, szívvel-lélekkel összefogjunk. Annyian voltunk, hogy a kápolna kapuját ki kell tárnunk, és sok szülő és gyermek odakint maradt a templomtéren, rózsával a kezében”

– mondta az atya.

„A hit nem ad magyarázatot a halálra, erre a végletes tragédiára, de megvilágítja Louise életének az értelmét. Sokan tanúskodnak arról, hogy Louise sugárzó, egyszerű lányka volt, akiért köszönetet kell mondanunk. Aminek értelme van, az az élete, nem pedig a halála” – mondta a pap a szentbeszédben. Utána a Genezáreti tavon történt halfogás történetét felidézve arra kérte a jelenlevőket, hogy Krisztus szavára támaszkodjanak, ne pedig a saját erejükre: „Milyen tanulságot vonjunk le? Azt, hogy a nehéz percekben, amikor már végképp nem bírjuk, amikor úgy érezzük, elsüllyedünk, alámerülünk, minden hiábavaló, és mindent fel kell adnunk, akkor Krisztus legyen az új kiindulópontunk. Hiszen Ő a reménységünk, Ő ad nekünk erőt, és változtatja meg életszemléletünket.”

Mai, keddi hírek szerint a több irányban indult nyomozás után végül videokamerás felvételek alapján egy 23 éves, közelben lakó fiatalembert gyanúsítanak, akit helybéli lakosok azonosítottak volna, és akinek kezén karmolások vagy vágások nyomai láthatók, Louise kezén pedig a gyanúsítottól származó DNS-mintát találtak. Egyelőre nem lehet sok mindent tudni, és jelen írásunknak nem is a nyomozás a célja.

Imádkozzunk az Úrhoz a meggyilkolt kislányért és családjáért, de imádkozzunk azokért is, akiket az egész társadalomban velük együtt marcangol a bánat, a kétségbeesés, a félelem és… a harag.

Jean-Paul Belmondo egyik filmjének a címe az volt: Félelem a város felett. Akkor egyetlen gyilkos miatt rettegett mindenki, a mostani tragédiában, amely ugyan vidéken, egy erdőben történt, a rendszer a vétkes – elemzi a Boulevard Voltaire c. napilap.

„Amikor majd a történelem pár évtized, netán évszázad múlva visszatekint a Nyugat hanyatlására, a legszigorúbb ítéletet a gyermekek magukra hagyásáról fogja kimondani. A Nyugat megmagyarázhatatlan módon elutasítja a védelmüket. A bennünket kormányzó ideológia olyan, mint egy új vallás, megvannak a maga dogmái, amelyeket nem szabad szidalmazni, megvannak a maga főpapjai, kiátkozottjai, boszorkányégetései. És éppúgy, mint az ókorban, inkább feláldozzuk a gyermekeinket, mintsem feldühítsük az ideológia istennőjét”

– írja a BV.

Az újságban leírt párhuzam Jevgenyij Svarc szovjet író Sztálin által betiltott darabját idézi, amely a mi népmesénkre is nagyon hasonlatos, arra, amelyikben a sárkány minden évben egy fiatal lányt követel magának, és a lakosság hozzá is szokik ehhez a gyakorlathoz. Aggódnak ugyan, hogy ki lesz a következő áldozat, de a végzet elkerülhetetlen csapásaként fogadják, hiszen mi mást lehetne tenni? Az emberek ugyan saját kezükbe vehetnék sorsuk alakítását, de inkább feláldozzák a lányokat a sárkánynak. Csak egy kívülről érkezett lovag vethet véget a borzalmaknak és szembesítheti az embereket szégyenükkel: hogyan engedhettétek ezt meg?

Egy általános iskola felső tagozatára olyan életkorú gyerekek járnak, akiknek már éppen elengedték a kezét az őket addig iskolába kísérő szülők. Hiszen olyan rövid az út a suliig! A szülők úgy gondolják, nincs nagy veszély. Vagy úgy gondolták.

A franciák gondolkodásmódja apránként megváltozik. Hétfőn reggel rendőrök vigyázták az iskola mellett az utat, a szülők pedig elkísérték a gyerekeket. Most meg tudták szervezni, de ha minden nap erre lesz szükség, át kell alakítsák napirendjüket. Eddig a védelem és az igazságszolgáltatás feladatát az állam látta el, s így mindenki a maga egyéb dolgaival foglalkozhatott. De hogyan tudunk az eddigi módon dolgozni, ha a túlélésünkről és családtagjaink biztonságáról nekünk kell gondoskodnunk?

A félelmen túlmenően a francia társadalomban megjelent a harag. Hétfőn, a médiában, sírva vallott megdöbbenéséről, értetlenségéről, félelméről és haragjáról egy anyuka, akinek a fia Louise osztályába jár. Így fogalmazott: „A francia állam lássa el felelősen a feladatait, hiszen az a legfontosabb feladata, hogy polgárainak biztonságot nyújtson! Márpedig az utóbbi időkben ez nem sikerül neki.”

Emmanuel Macron – írja az újság – nagyon erőteljesen reagált a 2023 júniusában a marokkói származású, 17 éves Nahel halálára, akit egy rendőr lőtt le. Most azonban semmilyen megszólalást nem lehetett hallani, noha az elnök vasárnap este szerepelt a televízióban. Louise halálát nem lehetett volna megmagyarázhatatlannak és megbocsáthatatlannak minősíteni?

Kedd reggel pedig a X közösségi médiában egy nagymama, aki egyébként csak a recepjeit szokta megosztani másokkal, ezt posztolta: „Készen állok arra, hogy az utcára menjek tüntetni, életemben először, nagymamaként, hogy hangosan kiáltsam ki haragomat és fájdalmamat mindezekért a meggyilkolt gyermekekért. Ennek véget kell vetn! Védeni akarom az öt kisunokámat.”

Lehet, hogy a sárkányt végül az anyukák és a nagymamák fogják legyőzni? – teszi fel a kérdést a Boulevard Voltaire.

Forrás: Boulevard Voltaire, Aleteia, msn