Lehet-e áldozni, ha késve érkezünk a misére?

Talán már meg is történt velünk, de megtörténhet, vagy meg fog történni, hogy elfogadható vagy el nem fogadható okokból késve érkezünk misére. De van-e valami „szabály”, ha minden áron szeretnénk áldozni?

Egyesek közülünk megtanulták azt a szabályt: ha áldozni akarunk a misén, meg kell érkeznünk a felajánlás előtt. Valóban érthető, hogy minimális előkészület szükséges, megköszönjük az Úrnak a létét, részt veszünk halálában és feltámadásában az átváltoztatáskor, hogy táplálkozni tudjunk a nekünk adott testével. Ez a szabály, amelyik korábban létezett, nem szerepel az 1983-as, jelenleg hatályos kánoni jogszabályok között. Pedig Szent X. Pius pápa a XX. század elején végzett pasztorális tevékenysége óta a hívek nagyon gyakran áldoznak. Korábban sűrűn jártak misére, de ritkán áldoztak, azóta ez gyakran fordítva történik.

Hogy az áldozásra bátorítsanak, ami nagy kegyelmek forrása a hívek keresztény életviteléhez, a szabályokon folyamatosan könnyítettek az elmúlt század során. Fennáll annak kockázata, hogy cselekvésünk banálissá válik, „fogyasztói” leszünk Istennek, hogy ő fogadjon be minket. Előnye, hogy Isten ajándékát közelebb hozza hozzánk és hatékonyabbá teszi. Vannak azonban erkölcsi követelmények ahhoz, hogy a szentáldozáshoz járuljunk. Először is az Egyház parancsa, hogy évente legalább egyszer, Húsvét ünnepe keretében áldozni kell. Avval a megkötéssel, hogy előkészületként egyszer egy évben kötelező a szentgyónás. A keresztény élet tanítja nekünk ezt a szabályt, ami szükséges, hogy a kegyelem forrásából meríthessünk, az élet kenyeréből táplálkozhassunk. Ez megváltoztatja szívünket, buzgóvá teszi azt a jó cselekedetek gyakorlására.

Helyet készíteni a Megváltónknak

Ha jobban akarjuk végezni a szentáldozást, elő kell rá készülni, amint ezt az egyházjog kifejti, legalább egy órával a szentáldozás előtt böjtöt kell tartani, sem inni, sem enni nem szabad, csak vizet és gyógyszereket. Még a kávé vagy tea is a böjt megszegésének számít. A böjt időtartamát már erősen megrövidítették az elmúlt száz év során, mivel az több órás volt, ami gyakran a korai reggeli mise látogatását tette szükségessé. Hogy méltón fogadhassuk Megváltónkat, helyet kell biztosítanunk számára, még anyagi értelemben is – hiszen ő ténylegesen test –, és ugyanúgy szellemileg is! Helyet kell készíteni számára szellemileg, lelkileg készen kell lenni Jézus befogadására, erre hívja fel figyelmünket egy további követelmény: lelkiismeretünket ne terhelje halálos bűn, vagyis semmi olyan bűn, ami elzárja az utat Isten kegyelme elől. Kegyelemtől elzárt állapot és szentáldozás: ez két ellenkező fogalom, amin a bűnbánat szentségével kell segíteni. Ekkor lesz kész a hely Jézus számára.

Most felhívtuk a figyelmet ezekre a szabályokra, de a késedelem okának megítélését a hívőkre bízzuk. A miséző pap természetesen nem tudhatja, mikor érkezett az, aki előtte megjelenik. Ezzel szemben mi magunk meg tudjuk ítélni, mi a mi felelősségünk a késésben. Esetleg hanyagság áll a háttérben, vagy az a szándékunk, hogy lemondjunk az áldozásról, mert tisztábban akarjuk megélni Isten utáni vágyunkat; vagy éppen ellenkezőleg: lelkünk jó állapota.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia