Vinko Puljić bíboros: Szinodális út? „Az ilyen hozzáállás valójában sérti és megdöbbenti a híveinket”

Interjú Vinko Puljić bíborossal, aki Vrhbosna Egyházmegye főpásztora (Szarajevo): „Nem tudjuk megérteni azt az egyházat, amelyben az »áldozat« idegen szónak számít, s Jézus kereszt nélkül jelenik meg.“ Clara Steinbrecher riportja / Maria 1.0

Amikor a szent pápa, II. János Pál 1994. november 26-án bíborossá nevezte ki, 49 évével a bíborosi testület legfiatalabb tagja lett. Vinko Puljić bíboros ma Vrhbosna (Szarajevó) érseke. A Szarajevói Egyházmegye története a 7. századig nyúlik vissza, a város 1881 óra püspöki székhely. Az érsekség Bosznia-Hercegovina keleti részén terül el, északon Horvátországgal, keleten Szerbiával és délen Montenegróval határos. Az érsekség a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Szerb Köztársaság egyes területeit foglalja magába. Puljić érsek nemcsak egyházmegyéjének főpásztora, hanem bíborosként a Népek Evangelizációjának Kongregációjában és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsában is tag. A ma 75 esztendős főpásztor 2020 decemberében súlyos COVID-19 megbetegedésen esett át. Az interjú a „Maria 1.0“ kezdeményezés vezetője, Clara Steinbrecher kérdései alapján készült Thommy M. Schott közreműködésével, a németre fordításról Dinka Mihic gondoskodott.

Maria 1.0: Eminenciás uram, 2020 decemberében kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel. Most hogy érzi magát?

Puljić bíboros: Hálát adok Istennek, hogy időben kórházba kerültem, ahol igen elkötelezett orvosokkal és egészségügyi dolgozókkal találkozhattam. A koronavírust ugyan jól átvészeltem, de a következményei még nem múltak el. Csodáltam az egészségügyi személyzetet, amely a nagy leterheltség ellenére is mindig türelmes volt minden beteghez. Nem vagyok már ugyanaz az ember, mint a koronavírus előtt, de hálával tartozom Istennek, hogy kötelezettségeimnek rendszeresen eleget tudok tenni.

Maria 1.0: A katolikus horvátság a legkisebb az Önök hazájában élő három államalkotó népcsoport közül. Hogyan jellemezné a bosznia-hercegovinai katolikusok helyzetét negyedszázaddal a háború után?

Puljić bíboros: A daytoni békeszerződéssel a háború ugyan befejeződött, de az egyezmény nem teremtett igazságos békét, hiszen két részre osztja Bosznia-Hercegovinát. Az egyik felében, a Republika Srpska-ban (Szerb Köztársaság) legalizálták az etnikai tisztogatást, és ott jószerével nincsenek katolikus horvátok. A másik részen (a Bosznia-hercegovinai Föderációban – a szerk. megjegyzése), ahol horvátok és bosnyákok élnek, a bosnyákok többségbe kerültek a horvátokkal szemben. Az emberek bizonytalanok, frusztráltak. Most még azok is távoznak az országból, akik a háború alatt kitartottak. Sajnos nem valósult meg a három államalkotó népcsoport egyenjogúsága, és nem minden területen illetik meg őket ugyanazok a jogok.

Maria 1.0: Ha ellátogatunk Németországban egy horvát közösség szentmiséjére, szembetűnő, hogy a templomok tele vannak, és a hívők között majdnem minden generáció megtalálható. A katolikus egyház elevenebb az Ön országában, mint például Németországban?

Puljić bíboros: A történelem folyamán katolikusainknak a hit nyújtott fogódzót és erőforrást. Amikor most távoznak őseik földjéről, magukkal viszik atyáik hitét is, amelyben felnőttek és amelyért különösen a kommunista időszakban nagyon sok mindent el kellett viselniük. Az idősebb generáció továbbra is megéli majd a hitét, de a fiatalabbak gyorsan alkalmazkodni fognak új környezetükhöz, hiszen ott járnak iskolába és a közvélemény a világnézetüket is befolyásolja.

Maria 1.0: Sokan úgy tartják, hogy Szűz Mária nagy kegyelemben részesítette Boszniát a medjugorjei jelenléte által. Önnek személy szerint mit jelent ez a zarándokhely?

Puljić bíboros: Népünk a történelem során mindig különös áhítattal tekintett a Szent Szűzanyára. Szerintem nincs olyan ház, ahol a falon ne láthatnánk Szűz Mária képét. Több olyan településünk is van, amely az idők során az Istenanya szentélyévé vált. Az emberek szívesen járnak oda vezekelni, fogadalmukat beváltani. Medjugorjét akár az EU legnagyobb gyóntatószékének is nevezhetnénk, olyan sokan keresik fel, hogy imádkozzanak a Szűzanyához, meggyónjanak és személyes fogadalmat tegyenek. A hit révén vigaszra lelnek ott, és képessé válnak arra, hogy hordozzák életük keresztjét.

Maria 1.0: A nyugat-európai katolikus egyház nagy válságban van. Némely szentséggel, például a bűnbocsánat szentségével szinte már egyáltalán nem élnek. Különösen Németországban nagy a szembenállás az úgynevezett reformerek és a tanítóhivatalhoz hű katolikusok között. A világegyház bíborosaként hogyan ítéli meg a jelenlegi történéseket?

Puljić bíboros: Hitünk központja a feltámadott Krisztus. Szent Pál arra szólított fel bennünket, hogy váljunk Krisztushoz hasonlóvá. A szekularizált szellemiség sajnos kifordította a dolgokat: mi várjuk el Krisztustól, hogy hozzánk hasonuljon. Van nekünk egy közmondásunk, miszerint ha nem azt cselekszed, amit gondolsz, akkor idővel úgy fogsz gondolkodni, ahogy cselekszel. Pontosan ez történik a relativizmus és szekularizmus szellemében. Még nagyon jól emlékszünk arra, amikor a kommunisták azt követelték, hogy szakadjunk le az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházról. Boldog Alojzije Stepinac érsek nagy árat fizetett azért, hogy hű maradt az Egyházzal való egységhez.

Maria 1.0: A németországi „Szinodális út” olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a nők pappá szentelése vagy a kötelező cölibátus eltörlése. A szarajevói katolikusokat is foglalkoztatják e témák?

Puljić bíboros: Egy olyan egyházban, amely túlélte a kommunizmus jelentette kihívásokat, nem születnek ilyen szélsőséges ötletek. Az ilyen hozzáállás valójában sérti és megdöbbenti a híveinket. Nem tudjuk megérteni azt az egyházat, amelyben az „áldozat” idegen szónak számít, s Jézus a kereszt nélkül jelenik meg. Bármilyen témáról lehet vitatkozni, de csak az evangélium alapján, s nem a szekularizmus és relativizmus talaján állva. A vallásos tetszőlegesség befészkelte magát az egyház életébe, de vissza kell térnünk az eredeti evangéliumhoz.

Maria 1.0: A tanítás megfogalmazásáról szóló, a német helyi egyházak és a Vatikán között folyó vitát a nyilvánosság viszályként érzékeli. Sok katolikus hívő tart az esetleges egyházszakadástól. Korábban Ön is szolgált már hazája püspöki konferenciájának elnökeként. Mit ajánlana német püspöktársainak?

Puljić bíboros: Csak a Szentlélekhez fohászkodhatom, hogy világosítson meg külön-külön személyesen és együttesen is mindenkit, főként azokat, akik a németországi egyházat vezetik. Isten dolgai álljanak számukra az első helyen. Nem tekinteném magam bírónak, de az ilyen nézeteket nem tudom elfogadni.

Maria 1.0: Vajon Ferenc pápa egy napon majd személyesen is képet alkot magának a németországi egyházról?

Puljić bíboros: Sem megjósolni, sem befolyásolni nem tudom, hogy a pápa miként fog cselekedni. Ha esetleg kikérné a véleményemet, akkor egyértelműen a szenvedő egyház meglátásait fogom elé tárni.

Maria 1.0: Eminenciás uram, Ön a Népek Evangelizációjának Kongregációjában is tag. Európát újra kell evangelizálni, vagy már régóta misszióra volna inkább szükség az egyre terjedő ateizmusra tekintettel?

Puljić bíboros: Egészségi állapotom miatt már nem veszek részt a kongregáció munkájában. A helyi egyháznak, valamint Bosznia-Hercegovina egyházának szentelem magam. Hivatali időm lassan a vége felé közeledik, és remélem, hogy hű maradok az igaz hithez, amelyet immár több mint 75 éve élek.

Maria 1.0: A Szentatya meghirdette a Szent József-évet. Önnek mit jelent Szent József?

Puljić bíboros: Most, amikor a család, s különösen is az apaság válságát éljük, a Szent József-év csodálatos meghívás az apaság méltóságának helyreállítására a családban és a társadalomban egyaránt. Különösképpen törekedjen mindkét szülő arra, hogy földi zarándokútját járva méltónak bizonyuljon az Istentől kapott bizalomra.

Maria 1.0: Köszönöm szépen a beszélgetést!

Puljić bíboros: Nagyon köszönöm a bizalmát.

Fordította: Vágyi Vata Mihály
Forrás: kath.net