Megáldható-e minden és bármi?

Az áldás az Egyház életének része, Isten jótéteményeire történő egyfajta emlékeztetés. Megáldani egy teremtményt, egy dolgot vagy egy tevékenységet annyit tesz, mint Isten kegyelmébe helyezni vagy visszahelyezni azt. A papok személyeket, helyeket, tárgyakat áldanak meg. A szülők szívesen áldják meg a gyermekeiket. Az alábbiakban áttekintjük a betartandó szabályokat.

Talán még Ön is hordja azt a medált, amit a keresztelője napján megáldottak. Vagy van egy rózsafüzére, amit egy zarándoklat során szenteltek meg… Vagy talán még ház- és autószentelésben is volt része. De mit is jelent ez valójában?

A megáldás emlékezetünkbe idézi Isten jótéteményeit

A francia nyelvben a ’megáldani’ szó (’bénir’) a latin bene dicere, «jót mondani» kifejezésből származik. Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy a teremtés első napjaiban, amikor «Isten látta, hogy ez jó», Isten jót mond a teremtéséről, így hát megáldja azt. Az Ószövetségben Isten megáldja Ábrahámot, Melkizedek közreműködésével (Ter 14, 19-20). Az áldás nem csak a papok kiváltsága: ilyenformán Izsák is adja az atyai áldását (Ter 27, 27). Az Evangéliumokban Jézus is áldást mond az étkezések előtt, a zsidó hagyomány szerint (Mt 14, 19, Mt 26, 26, Lk 9, 16).

Ezt az áldást nem vette el Isten az embertől még az eredeti bűn után sem. Jézus Krisztus a halálával és feltámadásával megtörte az átkot, amit az ember saját hibájából az Édenkertben magára vont. Kiterjesztette ránk áldását, ami megszentel minket. Így kezdődött a «megigazulásunk»: Krisztusnak hála, szentekké válhatunk.

Ám szentté válásunk folyamatának még nem értünk a végére: a Szentlélek működik bennünk, hogy egyre inkább szentté tegyen minket. Ezt a szentségek, de úgyszintén a szentelmények segítségével teszi. «Szent jelek ezek, melyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jeleznek és azokat az Egyház közbenjárására meg is szerzik. Fölkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle körülményeit.» (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1667.). Az áldások ezeknek a szentelményeknek a körébe tartoznak. Az áldás konkrétan Isten jótéteményeire történő egyfajta emlékeztetés, ezért mindig megvan benne «az Isten dicsérete a műveiért és adományaiért, és az Egyház közbenjárása azért, hogy az emberek élni tudjanak az Istentől kapott ajándékokkal az Evangélium szellemében».

Mit lehet megáldani?

Az Egyház megáldhat személyeket (családokat, betegeket, misszionáriusokat, hitoktatókat, egyesületeket, zarándokokat…), állatokat, helyeket (munkahelyeket, földeket, egyesületek helyiségeit, szemináriumokat …) és tárgyakat (munkaeszközöket, járműveket, műszaki létesítményeket, kegytárgyakat…). Vigyázat, ezeknek a megáldásoknak a célja a felhasználó személyek megszentelése! Ilyen módon nem lehet megáldani olyan tárgyat, amelynek célja, hogy megszegje Isten parancsait (például lőfegyvert, vagy annak töltényeit).

A keresztény hagyományban az asztali áldás annyit jelent, mint Isten áldását kérni étkezés előtti imádsággal, mielőtt asztalhoz ülünk, és hálát adni, köszönetet mondani neki. Asztali áldást mondani a köszönet kifejezésének egy módja azok felé, akik az ételt készítették és lehetővé tették, hogy összegyűljünk az asztal körül, hogy közösen étkezhessünk. Ez a hála jele: «Ezzel a gesztussal kimutatjuk, hogy tudatában vagyunk, hogy mindez nem jár nekünk», magyarázza Éric Millot atya a dijoni egyházmegyéből.

«Az étkezés elkezdése előtt kérjük először is Isten áldását imádsággal vagy énekkel. Aztán az étkezés befejezése után hálát adunk az Úrnak, hogy megköszönjük mindazt, amit kaptunk». Ez lehet egy ének, egy liturgikus imádság, vagy egy szentírási szakasz felolvasása.

Franciaországban, de hazánkban is sok helyen minden évben az új tanév indításakor sor kerül az iskolatáskák megáldására a plébániákon vagy az iskolákban. Ez egy szép módja, hogy a tanévet elkezdjük, és a gyermekek előmenetelét Isten védelme alá helyezzük.

Ki adhat áldást?

Az áldás a megkeresztelt hívek közös papsága körébe tartozik: ez azt jelenti, hogy pap hiányában bizonyos áldásokat (amelyek nem érintik sem az egyházmegyét, sem a plébániát, sem a közösséget, sem a tárgyakat) a világiak is megadhatnak. De amennyiben pap is jelen van, neki kell levezetnie a szertartást. Ebben az esetben csak ő kap felhatalmazást arra, hogy a tárgyak vagy személyek fölött keresztet vessen, rátegye a kezét, és kiterjessze karjait az imádság alatt. Ha világi ember vezeti a szertartást, végig összekulcsolva tartja a kezét.

Kivel?

Mivel az áldás liturgikus cselekmény, jobb, ha közösségi keretek között zajlik: bizonyos esetekben ez követelmény is. Az Egyház előírja, hogy legalább egy hívő jelenlétében történjen.

Mi a menete?

Egy áldás hagyományosan Isten igéjének felolvasásával kezdődik. Ezt dicsőítő ima, és közbenjárás kérése követi. Mindegyik áldási szertartásnak van egy rövid és egy hosszabb változata, ezek közül lehet választani attól függően, mennyire ünnepélyes formában szeretnénk bemutatni a ceremóniát.