Az új év beköszöntével szinte mindannyiunkban megfogalmazódik az újrakezdés gondolata. Sokan ilyenkor fogadalmakat teszünk, terveket készítünk, és felvázoljuk, hogyan szeretnénk megvalósítani a céljainkat. Ám miközben ebben a lelkesedésben élünk, érdemes megállnunk egy pillanatra, és megkérdeznünk magunktól: valóban Krisztusnak adom át a jövőm kulcsait? Vagy próbálom egymagam cipelni az élet összes terhét?
A mindennapi forgatagban gyakran megfeledkezünk arról, hogy mi emberek korlátozottak vagyunk. Egy-egy nehézség, megpróbáltatás könnyen kedvünket szegheti, mert úgy érezzük, nem vagyunk rá felkészülve. Az év eleje azonban különösen is alkalmas arra, hogy visszatérjünk hitünk forrásához, és emlékeztessük magunkat:
Krisztus soha nem hagy el minket, Ő mindig kéznél van, amikor hittel és szeretettel fordulunk felé.
Az új kezdetben nemcsak a hibáink, mulasztásaink feletti bánkódás kap helyet – bár a bűnbánat és a megbocsátás kiemelkedően fontos –, hanem a remény is, hogy Isten minden pillanatban dolgozik életünkben. Az a szeretet, amellyel Isten megajándékoz bennünket, arra hív, hogy bátran bízzuk rá a jövőnket is. Ahogy Szent Pál írja:
„Mindenre képes vagyok abban, aki erőt ad nekem.” (Fil 4,13)
Nincs csodarecept, amely varázsütésre megszabadít minden terhünktől vagy kétségünktől. Ám aki nap mint nap Krisztus mellett dönt, és Rá hagyatkozik, az megtapasztalja a kegyelem erejét. Ezt az erőt érezzük, amikor a legnehezebb helyzetekben is békét és bizalmat találunk, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
„A remény zarándokai”
mottóval meghirdetett jubileumi szentév mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum. A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusok, szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
Az új évben ezért arra buzdítalak: tegyél meg minden tőled telhetőt, légy szorgalmas, tervezz, törekedj a fejlődésre – de mindezt Krisztussal közösségben tedd. Tárd ki előtte a szíved, ajánld fel neki a terveidet, a vágyaidat és a félelmeidet is, mert Ő az, aki a legjobban ismer téged, és aki soha nem hagy magadra.
Legyen ez az év a megújulás, a bűnbánatból fakadó szabadulás és a Krisztusba vetett feltétlen bizalom ideje. Bízd rá életedet újra és újra, hogy tapasztalhasd:
„Az Úr jó, örökké tart szeretete!” (Zsolt 100,5)
– és ez az ígéret a te életedre is igaz.
Boldog Új Évet!
Josefayerbrider
2025. január 2. at 11:28
INRI,
Bízzuk-Ujra-Életünket-Krisztusra=BUÈK 2025.
Osli Mosolygos Madonna Könyörögj Érettünk. OMM