Egy kedves háziállat elvesztése mélyen elszomoríthat minket. Jó alkalom arra, hogy Istenhez forduljunk.
Fogadjuk el azt az érzést, hogy igenis szenvedünk a kutyánk, cicánk, papagájunk vagy bármilyen háziállatkánk elvesztése miatt. Szomorúságunk felajánlása Istennek önmagában is egy őszinte ima, amely eléri a mennyet.
Szólhatunk az Atyához a Bibliából származó szavakkal is, például a 104. zsoltár imádságával: „Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.” (Zsolt 104, 24)
Nyilván nem fogunk temetési imát mondani, kérve kedvencünk örök üdvösségét, hiszen bármennyire nagyon is szeretjük állattársainkat, mégsem emberek. A teológusok vitatkoznak arról, hogy házi kedvenceinkkel együtt lehetünk-e a mennyben vagy sem (feltételezve persze, hogy mi magunk is odakerülünk!). Akárhogy is, adjunk hálát Istennek, hogy velünk volt, és kérjük, segítsen bennünket veszteségünk feldolgozásában.
Imádkozzunk Istenhez, és adjunk hálát neki kedvenceinkért
Ez az imádság segíthet megtalálni a szavakat Urunkhoz:
Én Uram, Istenem, köszönöm Neked, hogy (kedvencünk neve) velem lehetett.
Szent Ferenccel együtt mondom:
Áldott legyen az Úr, minden teremtményéért!
„Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. (Bölcs 11, 24)
Minden teremtmény a Te gyengéd szereteted tárgya, Atyám, és Te mindegyiknek elgondoltad a helyét a világban. Még a legkisebb lények röpke élete is szereteted tárgya, és rövid létezési idejük alatt is beborítod őket szereteteddel.
(Háziállatunk neve) iránti ragaszkodásunk is így Téged juttat eszünkbe.
Köszönjük az időt, amíg velünk lehetett.
Köszönjük, hogy gazdái lehettünk //// gondozhattuk őt az életében.
Köszönjük mindazt az örömöt, amit életünkbe hozott.
Minden teremtmény vezessen minket mindig arra, hogy Téged, Istenünk minél jobban szeressünk, és Neked hálát adjunk! Ámen.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
