Jól megöregedni: Tíz tanács egy boldog hatvanévestől

Lehetséges, hogy életünk második felét jobban éljük meg, mint az elsőt? Tíz értékes tanács egy boldog hatvanévestől, hogy “jól öregedjünk meg”, bármilyen korúak is legyünk.

“Voltak idők, amikor egy hatvanévest öregnek tartottak, de legalábbis a körülöttem lévők körében ez nem igazán volt így. Végül is, nem fejben dől el az életkor? Még akkor is, ha a “fontos” születésnapok kétségtelenül megjelölték az életemet” – ismeri be Robert McTeigue amerikai jezsuita atya, teológiai és filozófiai professzor, akit az Aleteia kérdezett. A szerzetes felidézte, hogy tíz évesen eldöntötte, hogy ő már nem gyermek. Ennek bizonyítására egész kisautó-gyűjteményét fiatalabb unokatestvérének adta. “Ez volt az első tapasztalatom a sztoicizmusról!”

– magyarázza.

Aztán a huszadik születésnapján úgy érezte, „becsapták”. „Épp addigra értettem meg, hogy mi is a serdülőkor, és máris véget ért… Holott még hiányos volt a felnőttek világa iránti lelkesedésem és a bizodalmam abban, hogy képes vagyok felnőttként élni.” McTeigue atya csak a harmincas éveiben fogadta el, hogy immár kétségbevonhatatlanul a felnőttek világához tartozik. A felelősség nyilvánvaló volt, és a lehetőségek végtelennek tűntek. Számára a negyvenes éveiben gyorsult fel a tempó, akkoriban az élet nagyon komolynak látszott. „Elég sokáig jártam a világot ahhoz, hogy mélyen megbánjak dolgokat és fájdalmas kudarcaim legyenek. De még van időm – mondtam magamnak -, hogy sikeres legyek az életemben.” Aztán már dörömböltek is az ötvenes évek. „Egyre jobban kezdtem bánni az elszalasztott lehetőségeket. Az idő úgy tűnt, hogy már inkább mögöttem van, mint előttem. Tagadhatatlan, hogy már túl vagyok az út felén. És felteszem magamnak a kérdést: reménykedhetem, hogy életem második felét jobban élem, minta az elsőt?”

Egy kutatásból (Ipsos, 2019. március) az derül ki, hogy a franciák 69 éves kortól tartják magukat “öregnek”. Végül is az életkor mindenekelőtt nem nézőpont kérdése? És mi van, ha életed második felét jobban tudnád megélni, mint az elsőt? Ezt ajánlja Robert McTeigue atya a tanácsaival, amelyek életkortól függetlenül mindenkire vonatkoznak.

Sorold fel naponta a kapott kegyelmeket

Azok, akik spontán kialakítják magukban a hála mindennapi gyakorlását, az örömet ápolják magukban. Mert a hálában kezet nyújtunk a másik felé. Eltereli a figyelmet saját magunkról és a körülöttünk lévőkre figyel. És ez a boldogság kulcsa. Esténként, egy erre szánt kis füzetben próbáljuk meg feljegyezni a nap folyamán kapott kegyelmeket, például egy inspiráló beszélgetést egy baráttal, a minket reggel ébresztő madárcsicsergést, avagy a főnöktől kapott gratulációt. Idővel egyre természetesebbé válik a feladat. Lesz miből ráébredjünk, hogy a boldogság végső soron a mindennapi apró örömök sorozata. Amikor „köszönöm”-öt mondasz, próbáld tényleg őszintén gondolni, és kimondásakor minden figyelmedet az átérzett hálára fordítani.

Szabadulj meg attól az illúziótól, hogy kockázatok nélkül vétkezhetsz

A bűn megszelídíthetetlen vadállat, ravasz és soha nem elégedett! Ahhoz, hogy jobban éljünk, muszáj megszabadulnunk attól az illúziótól, hogy kockázatok és következmények nélkül vétkezhetünk. Granadai Szent Lajos szerint az első orvosság az, hogy teljes szívünkből vágyjunk arra, hogy elkerüljük a bűnt, és elhatározzuk, hogy ezért mindent megteszünk. A folytatáson múlik a dolog: „Tanuljunk az asztalostól, aki, ha egy nagy szöget akar beütni, nem elégszik meg néhány ütéssel, hanem addig üti, amíg szilárdan nem áll. Utánoznunk kell őt, ha jól akarjuk rögzíteni a lelkünkben az elhatározásunkat” – tanácsolta.

Imádkozz mindennap

Minden nap imádkozni azt jelenti, hogy megtanuljuk meghallani Isten hangját és megérezzük az Ő jelenlétét. Ha olvassuk a szavát, az jó mód arra, hogy kapcsolatba léphessünk Vele. Olyan, mintha Felé futnál, és hagynád, hogy karjaiba vegyen. „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód.” (Iz 43, 1-3) Ez mindent elmond.

Járulj gyakran szentgyónáshoz

Miért kell gyónni? A gyónás ugyan nagy misztérium marad, az Istennel való legbensőségesebb találkozás mindenki számára, de az arsi plébános véleménye szerint lehetővé teszi, hogy örömet érezzünk és megtaláljuk „gyermeki lelkületünket”: „Isten irgalma kiárad, és elsöpör mindent, ami az útjába kerül”. A gyakori gyónás azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy Istennek ez a hatalmas szeretete magával ragadjon.

Légy közel mindig Máriához

Amikor Szent II. János Pál pápa számtalan elmélkedését, homíliáját és beszédét olvassuk, arra jövünk rá, hogy szinte minden megszólalását Jézus édesanyjához fűzött imával, üdvözléssel zárja le. Ő, akit különös kapcsolat fűzött Máriához, mindig hangsúlyozta, hogy Isten és az emberek között az egyetlen közvetítő Krisztus, és Krisztus felé a Szűzanya a legjobb út.

Szent Ignáccal gyakorold a megkülönböztetést

Akár hívő vagy, akár nem, Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai lehetővé teszik, hogy szembenézz hibáiddal és kijavítsd viselkedésedet. Ilyen például a “különleges mindennapi vizsgálat”, ami arra szolgál, hogy megvizsgáld lelked. Mindennapi megismétlésének a célja az, hogy a lelket elfordítsa a bűntől és Isten szeretetére emelje. Reggel, délben és este, három alkalomból áll, benne a napi két lelkiismereti vizsgálattal. A lehető leggyakrabban kell gyakorolnod!

Légy kész arra, hogy megbocsáss!

Anélkül, hogy megfeledkeznénk a bocsánatkérés erkölcsi dimenziójáról, annak jótékony hatásait pszichológiai és fiziológiai tanulmányok is bizonyítják. Habár ezt a folyamatot nem lehet erőltetni (különösen a sérelem utáni első napokban), mégis, a jobb élet érdekében, próbálj meg ráhangolódni a megbocsátásra, jussanak eszedbe a megbocsátó személy mentális egészségére gyakorolt közvetlen előnyei. Megbocsátani annyi, mint a megnyugvás útjára lépni.

Soha ne neheztelj másokra

A neheztelés halálos méreg a lélek számára. Még ha nagyon nehéz is megtenni az első lépést, hogy helyreállítsd a kapcsolatot azzal a személlyel, aki szenvedést okozott, mondogasd magadnak, hogy a haragtól való szabadulás a saját nyugalmadat szolgálja. Ahhoz, hogy jobban élj, elengedhetetlen, hogy senkire se neheztelj és ne légy haragtartó.

Élj jó megértésben mindenkivel

Szent Josemaría Escriva számára a jobb élet kulcsát az jelenti, hogy “mindenkivel jó kapcsolatban” élünk úgy, hogy megértést tanúsítunk mindenki iránt: „Testvéreidnek, az embereknek a testvére kell legyél, Keresztes Szent János mondása szerint szeretetet kell vigyél oda, ahol nincs szeretet, azért, hogy szeretetet arassunk” – mondogatta.

Keresd a helyes mértéket!

Az élet nagyon gyakran úgy néz ki, mint amiben túl sok a veszélyhelyzet, a felesleges vagy a felületes dolog. Fennáll annak a veszélye, hogy szem elől tévesztjük a lényeget: „létezésünk hiányát”. Szent Benedek a következő, meghökkentően egyszerű tanácsot adta, hogy mindig a lényegre törekedjünk: „Az embernek szüksége van mértékre. Folyamatosan meg kell találnia az egyensúlyt a túlzások és a hiány között”. A Regula szerzője szerint kísértésbe esünk, hogy csak egyetlen irányban vigyük végbe a dolgokat, miközben az élet megköveteli, hogy folyamatosan egyensúlyban tartsuk erőfeszítéseinket és tevékenységeinket. Paradox módon az eltúlzás a túl sok imára, a túl sok böjtre, a túl sok helyreigazításra és a túl sok erőpazarlásra is vonatkozhat…

Írta: Robert McTeigue atya, SJ
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia