Szent Ignac gondolatai Egyedi

Szent Ignác gondolatai a pszichológiáról… bőven a pszichológia feltalálása előtt

Négy tanácsa segítségével könnyebben megértheted érzéseidet.

Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című könyvében olyan pontos és általános érvényű tanácsokat fogalmaz meg, amelyek sokféle élethelyzethez remekül illenek. A jezsuita rend alapítója jóval azelőtt volt a lélek kutatója, hogy a pszichológiát mint tudományt megalkották volna, sőt, magát a kifejezést is csak két évszázaddal később találták ki.

A könyv gyakorlatias tanácsokat tartalmaz az – akár pozitív, akár negatív – érzéseink megismerésével kapcsolatban, és ezeket négy pontban foglalja össze:

Azonosítás

A jezsuiták alapítójának könyve az érzelmek számtalan vizuális leírását tartalmazza. Például ezt írja Szent Ignác:

„(…) Vigasznak nevezem azt, amikor a lélekben valamilyen benső megmozdulás támad, aminek következtében a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtője és Ura iránt…” „Vigasztalanságnak nevezem a (…) lélek elsötétülését, zavarát, az alacsony és földi dolgok felé való vonzódását, a különféle zaklatásokból és kísértésekből származó nyugtalanságot.”

Sokszor nem könnyű beazonosítani érzelmeinket. Napjainkban a pszichológiában gyakran felmerül, hogy kapcsolódnunk kell az érzéseinkhez. Ez pedig sokszor nem egyszerű, különösen akkor nem, ha kiskorunktól kezdve azt halljuk, hogy nem fontos, mit akarunk és mit érzünk. Ilyen helyzetekben a gyermek a túlélésre fog összpontosítani, és mélyen eltemeti érzéseit. Ha később mégis barátságos lelkekre talál, gyakran nehezére fog esni igazi érzéseinek kimutatása. Hasonló nehézségek adódhatnak traumatikus élmények átélésének hatására is.

Azonban olykor mindannyian élhetünk „tagadásban” saját érzéseinkkel kapcsolatban, vagy kicsit vakon: ez történik akkor, ha túlságosan arra koncentrálunk, hogy mit kellene éreznünk, vagy mit érezhetnek mások.

Elfogadás

Hadd idézzek egy közhelyet: az érzések se nem jók, se nem rosszak. Minden érzés – még a harag vagy a féltékenység is – csak információ. Ezek után pedig miénk a választás, hogy jobb vagy rosszabb döntéseket hozzunk.

Ezzel Szent Ignác is tisztában volt. A Lelkigyakorlatokban sem ítélte el, nézte le vagy helytelenítette a negatív érzéseket, ahogy a vigaszokat sem értékelte túl. Megfigyelései alapján a lelki útja elején járó embernek az erényesség még csodás, egyszerű és örömmel teli, azonban ha Istennel való kapcsolata intimebb szintre lép, erőt vesz rajta a szomorúság és elbátortalanodhat. Egyiket sem helyezi a másik felé, mindkét utat természetesnek veszi.

Megértés

Szent Ignác megtérése abból a ráébredésből fakadt, hogy a lovagokról és hódításokról olvasva először örömöt és izgatottságot érzett, azonban később ezt felváltotta a szomorúság és csalódottság érzése. Azt is észrevette, hogy ha szentek életéről olvasott, pontosan a fentiek ellenkezője következett be.

Az érzések nem egyszerűek. Például egy alkoholista is gondolhatja magát otthonszeretőnek, azonban a valóságban az, hogy szeret otthon lenni, abból ered, hogy anélkül szeretne inni, hogy mások megítélnék vagy megállítanák. Ha meg akarjuk érteni, hogy valami miért tetszik nekünk, vagy miért taszít minket, sokszor mélyebbre kell ásnunk.

Szent Ignác sokat ír a szorongásról, vagy ahogy ő nevezi, a vigasztalanságról. Ezzel kapcsolatban is pontos és gyakorlatias tanácsokat fogalmaz meg. Szerinte nyugtalanság vagy szorongás esetén nem szabad fontos döntéseket hozni, hiszen ilyenkor nem gondolkodunk tisztán; meg kell találni a nyugalmat, amely a szorongás vezérelte döntés helyett egy objektívebbet eredményez.

Cselekvés

Az érzések fontosak, ugyanakkor mégis csak érzések. Fontos információk forrásai, de természetszerűleg ideiglenesek, könnyen változnak és fizikai állapotunktól is függenek, ezért sem szabad vakon bízni bennük. A konstruktív és negatív érzések megkülönböztetésének képessége az általános emberi érettség része. Ha egy érzés hasznos, és elveinknek megfelelve segít elérni céljainkat, érdemes „meglovagolni a hullámot”, és hasznunkra fordítani a dolgot; de ha az érzéseink rossz irányba vezetnek minket, úrrá kell lennünk rajtuk, de legalábbis ki kell várnunk kicsit. Ha a kevésbé konstruktív érzések okát kutatjuk (önzés, félelem stb.), sokszor mélyebb problémákat azonosíthatunk, amelyeken „dolgozhatunk”, és így előnyünkre fordíthatjuk azokat.

Szent Ignác érdekes tanácsot ad az érzések szeszélyességére vonatkozóan is. Arra tanít bennünket, hogy a bajban is emlékezzünk a vigasz pillanataira, és a kényelemben se feledkezzünk el arról, hogy valamikor újra nehézségekkel kell majd szembenéznünk. Az első egyértelműnek tűnhet — a kihívásokkal teli pillanatokban gondolhatunk arra, hogy „ez is elmúlik majd” vagy „vihar után is kisüt a nap”, és emlékeztethetjük magunkat arra, hogy minden szituációra igaz: „ minden rosszban van valami jó”.

Azonban a második részt akár egy lelketlen sztoikus is mondhatta volna. Mégis van ebben valami mély bölcsesség. Ahogy a szomorúságnak sem szabad megadnunk magunkat, realistának kell lennünk a pozitív érzéseinkkel kapcsolatban is, hogy a nehezebb idők se érjenek felkészületlenül minket.

Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük