BIY HU cover 174. nap

174. nap: Ozeás próféta

Naamán meggyógyítása.

Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt. Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került. S így szólt asszonyához: „Ha uram a prófétához fordulna Szamáriában, biztosan megszabadítaná leprájától.” (Naamán) erre elment urához, és előadta: „Így és így beszélt az Izrael földjéről való lány.” Arám királya azt válaszolta: „Menj el, s adok neked egy levelet Izrael királya számára!” El is ment, s vitt magával 10 ezüsttalentumot, 6000 (sékel) aranyat és 10 ünnepi köntöst. Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: „Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!” Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és felkiáltott: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen.” Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: „Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta Izraelben.” Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” Naamán megharagudott, és azt mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek, és a lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.

Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt, és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó. Naamán ezért így szólt: „Ha nem, akkor adjatok szolgádnak egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak. Csak legyen az Úr elnéző szolgád iránt: ha uram Rimmon templomába megy, hogy ott imádkozzék, az én karomra támaszkodik, s én is leborulok Rimmon templomában, amikor ő leborul. E tekintetben legyen az Úr elnéző szolgád iránt!” (Elizeus) azt felelte neki: „Menj békével!” S Naamán elindult útjára, hazafelé.
Elizeus szolgája, Gechaszi így gondolkodott magában: Lám, ez az én uram annyira kímélte az arámi Naamánt, hogy még csak azt sem fogadta el kezéből, amit magával hozott. Úgy igaz, ahogy az Úr él: utánaszaladok – biztosan kapok tőle valamit. Gechaszi ezzel utánaeredt Naamánnak. Amikor Naamán észrevette, hogy valaki utánaszalad, kihajolt a kocsiból és megkérdezte tőle: „Rendben van (minden)?” Azt felelte: „Igen! Uram küldött utánad, azt üzeni: Nézd, éppen most érkezett hozzám két fiatalember Efraim hegyéről, prófétatanítványok. Adj nekik, kérlek, egy ezüsttalentumot!” „Ha akarsz, végy akár kettőt!” – felelte Naamán, és biztatta. Erre belekötött két talentumot két zsákba, és odaadta két szolgájának, hogy vigyék előtte. Amikor az Ofelre értek, kivette a kezükből, és elrejtette a házban, az embereket pedig visszaküldte; azok vissza is mentek.

Amikor aztán bement, és ura elé lépett, Elizeus megkérdezte tőle: „Honnan, Gechaszi?” – „Nem járt szolgád se itt, se ott” – felelte. De az így szólt hozzá: „Nem voltam-e ott lélekben, amikor valaki kihajolt hozzád kocsijából? Nos, kaptál pénzt, vehetsz rajta kertet, olajligetet és szőlőt, juhokat és barmokat, szolgákat és szolgálókat. De ellep Naamán leprája téged is, utódaidat is, örökre.” Gechaszi elment és fehér lett a leprától, mint a hó.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Címzés.

Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében.

I. OZEÁS HÁZASSÁGA; A HÁZASSÁG JELKÉPES ÉRTELME
Ozeás házassága és gyermekei.

Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat.” El is ment, feleségül vette Gómert, Diblaim lányát. Az asszony fogant, és fiuk született. Ekkor azt mondta az Úr: „Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát. Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját.” Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: „Hívd »Nincs irgalom«-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé.

[Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket].” Amikor „Nincs irgalmat” elválasztotta, fogant és fiút szült. Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.”

A jövő távlatai

Izrael fiainak száma oly nagy lesz,
mint a tenger partján a fövényé,
amelyet sem mérni, sem megszámlálni nem lehet.
Ahelyett, hogy „Nem népem” volna a nevük,
az élő Isten fiainak nevezik majd őket.

Júda fiai és Izrael fiai egybegyűlnek,
egy fejedelmet választanak,
s nem férnek el többé a földjükön,
mert nagy nap lesz Jiszreel napja.

Mondjátok testvéreteknek: „Én népem!”
és nővéreteknek: „Irgalomra leltél!”

Isten és hűtlen jegyese

Szálljatok perbe anyátokkal,
szálljatok perbe,
mert többé nem feleségem,
és én sem vagyok többé a férje.
Távolítsa el arcáról a paráznaság jelét,
mellei közül a házasságtörés jelvényeit.

Ha nem, hát feltárom meztelenségét,
olyanná teszem, mint amikor született;
pusztasággá változtatom,
aszú föld lesz belőle és szomjan hal.

Sőt gyermekeinek sem irgalmazok,
mert paráznaságban fogantattak.

Igen, anyjuk paráználkodott,
megszégyenült, aki foganta őket,
hiszen azt mondta:
„Elmegyek a szeretőim után,
akik kenyeret és vizet adnak nekem,
gyapjút és lent, italt és olajat.”

Nem ismerte el,
hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat,
én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is,
amelyből a Baálokat csinálta.

Ezért visszaveszem tőle gabonámat,
ha eljön az ideje.
s boromat is a maga idejében;
megvonom tőle gyapjúmat és lenemet,
amellyel meztelenségét takargatja.

Majd feltárom szégyenét szeretői előtt,
és senki sem szabadítja ki kezemből.

Örömünnepeit megszüntetem,
újholdját, szombatját és minden ünnepét.

Letarolom szőlejét és fügefáit,
amelyekről azt mondta: „Ez a bérem,
amelyet szeretőimtől kaptam.”
Vadonná változtatom,
a mezei vadak táplálékává.

Megtorlom rajta a Baálok napjait,
amikor illatáldozatot mutatott be nekik;
nyakékkel és függővel díszítette magát,
úgy ment szeretői után.
Rólam pedig megfeledkezett!
– mondja az Úr.
Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját;
falat emelek elé, hogy ne találja ösvényeit.
Keresi majd szeretőit, de nem leli őket,
hiába kutatja, nem találja meg soha.
Akkor így szól: „Elmegyek,
visszatérek előző férjemhez,
mert jobb volt nékem régen, mint most.”

Ezért majd magamhoz édesgetem,
kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.

Visszaadom neki szőlőskertjeit,
Ákor völgyét, mint reménye csillagát,
hogy úgy válaszoljon,
mint ifjúsága napjaiban,
mint akkor,
amikor feljött Egyiptom földjéről.

Azon a napon – mondja az Úr –
így szólít majd engem: „Férjem!”
És nem mondja nekem: „Baálom!”

Nem hagyom, hogy a Baálok nevét
ajkára vegye,
ne is emlékezzék többé a nevükre.

Azon a napon a kedvéért
szövetséget kötök a mező vadjával,
a magasban szárnyaló és a földön csúszó
állatokkal;
eltüntetem az országból
az íjat, a kardot, a háborút,
és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik.

Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek igazsággal, törvénnyel,
jósággal és szeretettel.

Eljegyezlek hűséggel,
hogy megismerd az Urat.

Azon a napon válaszolok
– mondja az Úr –,
válaszolni fogok az égnek,
és az válaszol a földnek.

A föld is válaszol a gabonának, a bornak,
az olajnak,
azok pedig válaszolnak Jiszreelnek.

Elültetem az országban,
„Nincs irgalom”-nak meg irgalmazok,
„Nem népem”-nek meg így szólok:
„Népem vagy!”
Ő meg azt mondja majd:
„Én Istenem!”

Ozeás újra magához veszi a hűtlen asszonyt.

Az Úr később így szólt hozzám: „Menj el újra és szeress egy olyan asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; úgy, ahogy az Úr szereti Izrael fiait, noha más istenekben bizakodnak, és szeretik a mazsolás kalácsot.” Meg is szereztem magamnak tizenöt ezüstért és másfél mérő árpáért. Azután így szóltam hozzá: „Nálam maradsz hosszú ideig: nem törsz házasságot, nem leszel más férfié, s én is így teszek érted.” Mert Izrael fiai is sokáig lesznek király és fejedelem nélkül, áldozat és kőoszlopok nélkül, efód és teráfok nélkül. Izrael fiai azután megtérnek. Keresni fogják az Urat, az ő Istenüket és királyukat, Dávidot. Az Úrhoz menekülnek remegve, s az ő javaihoz a végső időkben.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

KIRÁLYI FOGADALOM

(Dávid zsoltára.)
Jóságodról és igazságosságodról énekelek,
hárfán játszom előtted, Uram!

Az ártatlanság útján akarok járni,
mikor jössz már hozzám?
Tiszta szívvel akarok élni házamban,

szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne.
Gyűlölöm, aki gonoszat művel,
s nem tartok vele közösséget.

Az álnok szív maradjon távol tőlem,
nem ismerem azt, ami gonosz.

Aki titokban rágalmazza embertársát,
azt elveszítem.
A fennhéjázót és a felfuvalkodottat
nem tűröm.

Szemem megkeresi a hűségeseket
a földön,
ők laknak majd velem.
Aki egyenes úton jár,
az legyen a szolgám,

nem lakhat házamban,
aki hamisságra hajlik.
Aki hazugságot beszél,
nem áll meg színem előtt.

Reggelenként megsemmisítem
az ország bűnöseit,
száműzöm az Úr városából
a gonoszakat mind.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged, szeretünk téged és mi is megkapjuk a te szeretetedet, mert te hűséges vagy akkor is, amikor mi hűtlenek vagyunk. Te mindig akarsz minket, vágysz ránk akkor is, amikor mi kelletlenek vagyunk. Megmutatod nekünk, Uram, hogy a te szereteted megállíthatatlan és soha nem változik. Nem a szépségünk vonz téged, hanem a te szereteted vonz téged hozzánk. Kérünk, hogy továbbra is közeledj hozzánk és továbbra is vezess magadhoz, ha eltévelyedünk! Jézus nevében kérjük, ne engedd, hogy elforduljunk tőled! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A 2Királyok 5-ben Elizeus próféta és Naamán, az arám, azaz szíriai vezér történetét olvastuk. Naamán az arám király seregének a nagyrabecsült és bátor vezére. Mindene megvan, ami csak kell, tisztelet, hírnév, gazdagság és hatalom. Mégis leprás, vagyis valójában egy halott ember. Itt érdemes megállni egy kicsit és reflektálni erre. Lehet, hogy valakinek tényleg mindene megvan az életben, de ugye az óra mindannyiunk felett ketyeg. Mindannyiunk élete egy homokóra, ahol a homokszemecskék folyamatosan peregnek lefelé. Naamánnak minden alkalommal szembe kellet néznie ezzel, amikor a tükörbe nézett, mert leprás volt. Igaz, mindene megvolt, amiről csak álmodhatott – hírnév, tisztelet – és mégis megvoltak számlálva a napjai, mert nem menekülhetett el a betegsége elől. Érdemes erre rátekintenünk, mert lehet, hogy most az életünk csúcsán vagyunk, de lehetnénk a legmélyebb ponton is. Isten nélkül értelmét veszti a siker vagy a győzelem fogalma. 

Itt van Naamán, aki teljesen reményvesztett, ugyanis a gyógyíthatatlan lepra miatt semmit sem tehet. Nézzük meg, hogy mi változtatja meg Naamán életének az útját! Egy fiatal lány változtatja meg, aki Naamán házában szolgál. Egy zsidó lány. Ezt a lányt elrabolták az arámiak, és most az ottani hadsereg vezérének a házában lakik. Ő maga megy oda Naamán feleségéhez és mondja neki, hogy van egy ember Izraelben, Isten embere, akit Elizeusnak hívnak, és ő tud segíteni az urának. Itt van ez a lány, akitől mindent elvett Naamán, elrabolták, amikor a zsidók ellen támadtak. Gondoljunk csak bele, miért akarhatja, hogy az ura meggyógyuljon? Lehet, hogy csak azért, mert gazdájának nagy tekintélye volt, tényleg jó ember, és csak „véletlen” lett emberrabló?! Vagy azért akart segíteni ez a lány, mert ismerte Isten szívét. Lehet, hogy ismerte Isten szívét és azt akarta, hogy Isten gyógyító ereje áradjon ki az ellenségeire is. Azokra is, akik tönkretették a családját és az ő életét, akik elhurcolták Arámba. Ezt fontos meggondolni ebben a történetben. 

Naamán elmegy Izrael királyához, akit felzaklat, hogy miért őt kérik meg, hiszen ő nem tudja meggyógyítani a leprát. Ekkor üzen neki Elizeus, hívatja Naamánt és annyit mond, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán vizében. Naamán nem akar megfürdeni a Jordánban, de a szolgái bíztatják: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább meg kell tenned, hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel” (2Kir 5,13). Ez egy egyértelmű utalás lehet a megkeresztelkedésre. A keresztelés tesz minket Isten gyermekeivé nemcsak névleg, hanem a valóságban is. A keresztelésben megkapjuk a Szentlelket, általa kiáltjuk „Abba! Atya!”. Annyira egyszerű az egész: csak bemerítkezem vagy háromszor vizet öntenek a fejemre és azt mondják, hogy „megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”. Ennyi az egész? Ilyen egyszerű? A válasz: igen. Nekünk ez egyszerű. Természetesen Jézus fizette meg a keresztség szentségének az árát önmaga feláldozása által. 

Azonban nekünk ez a hihetetlenül könnyű dolog megváltoztatja az életünket; csak valami olyasmit kell tenni, mint Naamánnak, aki hétszer megmerítkezett a Jordánban. Ez megváltoztatta az életét. Annyira megragadó az a rész, amikor Elizeus Naamán minden ajándékát visszautasítja, mire ő ezt mondja: „Szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak” (2Kir 5,17). Vagyis mostantól csak Izrael Istenét fogja imádni. És mivel Izrael földje szent, visz belőle annyit, amennyit egy öszvér elbír és ezen fog áldozatot bemutatni… Tehát Naamán úgy gondolkodik, hogy visz Izrael földjéből a saját földjére, s otthon ezen a szent földön állva fog imádkozni. Rómában is van egy ilyen templom, a Jeruzsálemi Szent Kereszt temploma. Konstantin császár édesanyja, Heléna, elment a Szentföldre és hajókon hozatott onnan földet, majd Rómába vitette. A hagyomány szerint a bazilika egyik részét töltötték fel vele, hogy a zarándokok úgy érezzék, mintha a Szentföldön járnának. Naamánnak hasonló a története, mivel ő is visz a szent földből, és amikor azon imádkozik otthon, akkor mindig az élő, igaz Istenhez fog imádkozni, vagyis Elizeus Istenéhez – ami csodálatos dolog. 

Ozeás egy tragikus sorsú ember, aki Isten embere. Vannak próféták, akik a beszédükkel tesznek tanúságot az Úrról, és vannak próféták, akik a tetteikkel is. Ozeás a szavaival és a cselekedeteivel is tanúságot tesz. Mire hívja meg Isten Ozeást? Arra kéri, hogy házasodjon össze Gómerrel, egy prostituálttal, akiről tudja, hogy hűtlen lesz hozzá. Ozeás az életével tanúskodik, mert azt mondja neki az Úr, hogy „olyannak kell lenned, mint én vagyok, Gómer pedig olyan lesz, mint Izrael népe. Izrael népének mindent megadok, amit csak lehet, de ők más szeretőket keresnek. Ők másoknak adják a szívüket”.

Ez nagyon fontos. A 2. és 3. gyermekük neve is érdekes és lényeges, ugyanis az egyik lesz a „Nincs irgalom”, a másik pedig a „Nem népem”. Vagyis a házasságuk gyümölcsei lesznek ők, és folyamatosan elfordulnak az Úrtól. A második fejezetben Ozeás az északi királyság lakóihoz, Izrael népéhez beszél. Azt mondja nekik: „ti mindig ezt csináljátok, mindig elfordultok az Úrtól”. De ő „meztelenné teszi őt, ahogy megszületett”. Földjét pusztasággá változtatja és szomjan hal (vö. Oz 2,5). De miért? Mert akkor visszatér az Úrhoz, persze csak, ha idejében megtér, mielőtt szomjan halna…

Ha elveszek tőle mindent, akkor föleszmél és azt mondja: „várjunk csak, én az Úrhoz tartozom, szemben azzal, amit tettem”. Korábban ugyanis ezt mondta a hűtlen asszony a 7. versben: „Elmegyek a szeretőim után, akik kenyeret és vizet adnak nekem, gyapjút és lent, italt és olajat” (Oz 2,7). Mire Isten azt válaszolja: „Én adtam a kenyeret, a vizet és a gyapjút, a lent, az italt és olajat. Te azt hitted, hogy ezeket a hamis isteneid adták neked, pedig nem”. 

Ezek történnek a mi életünkben is, a saját bálványainkkal a szívünkben… A nyolcadik versben – ami az értelem szerinti sorrendváltoztatás miatt a 9. verssel együtt a 15. vers utánra került –, nagyon szépen leírja, mit tesz ilyenkor Isten: „Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hogy ne találja ösvényeit. Keresi majd szeretőit, de nem leli őket, hiába kutatja, nem találja meg soha” (Oz 2,8).

Nem tudom, hogy történt-e már olyan veletek, hogy bűn elkövetésére készültetek, de Isten megállított. Egyszer csak meggondoltad magad. Először elvakultan azt mondod, hogy „most csak azért is ezt fogom tenni és tudom, hogy így eltávolodok az Úrtól”. De Isten egyszer csak elzárja azt az utat tövisekkel, falat épít eléd, mert nem akarja, hogy elhagyd. Nem akarja, hogy elszökjünk tőle, és ezért néha akadályokat tesz az utunkba. A szövegben a 15. vers után ugyanezt a változást látjuk a hűtlen asszony esetében, aki elhatározza, hogy: „Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most.” Mire Isten ezt mondja: „Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek” (Oz 2,16). Nagyon szeretem ezt a mondatot. Isten olykor kivezet minket is a hétköznapok dzsungeléből a pusztába, ahol nincs semmi zavaró körülmény, nyüzsgés, zaj, hogy meghallhassuk az ő szívünkre beszélő hangját. Ilyen egy lelkigyakorlat, vagy a mindennapos elcsendesedés, személyes ima ideje.

Emlékeztek, Józsue könyvének hetedik fejezetében, amikor megérkeznek az ígéret földjéhez, Ai ostroma után Áchán ellopott pár dolgot a zsákmányból, amelyet az Úr lefoglalt magának. Áchor völgyében, a borzalmak völgyében történt meg Áchán megkövezése. Itt, Ozeás könyvének a második fejezetében erről beszél Isten: „Visszaadom neki szőlőskertjeit, Ákor völgyét, mint reménye csillagát” (Oz 2,17). Vagyis „Áchor völgyét a remény kapujává változtatom, a szégyen völgyét a győzelem helyévé teszem, egy olyan hellyé, ahol megtudod, mennyire őszintén és mélyen szeretlek”.

És ez a mai nap üzenete: szeretve vagy. Az Úristen akkor is szeret, amikor elfutunk előle – mert olykor ezt tesszük. Amikor elfutunk tőle, ő továbbra is utánunk jön. És gyakran kivisz minket a pusztába, hogy ott világosan tudjon szólni hozzánk.

Ha most sivatagban vagy pusztaságban vagy, ha valódi veszteségeket élsz meg, akkor Isten talán ezt szeretné ezeken keresztül üzenni neked: „Csak próbálom felkelteni a figyelmedet. Mert a szívedet odaadtad. Az életedet odaadtad. Önmagadat odaadtad valaminek vagy valakinek, aki nem én vagyok. Pedig én vagyok az életed forrása, a te forrásod, az öröm és a szeretet forrása. Ezért gyere vissza, gyere vissza!”

Ez tehát az üzenet: szeretve vagy. Olyan Isten szeret, aki annyira szeret téged, hogy nem fog elhagyni. Sőt, keményen harcolni fog érted. Még az is lehet, hogy ellened harcol – érted. Mert gyakran olyan dolgokat választunk, amelyek nem jók nekünk, és ilyenkor harcolni kell értünk. Értünk kell harcolni, és olykor ellenünk is kell harcolni, mert Isten mindenek fölött szeret téged.

Ezért fordulj vissza hozzá most, ahogy én is visszafordulok hozzá. Imádkozzunk egymásért, mert Isten kegyelme nélkül elakadunk. Teljesen tehetetlenek vagyunk nélküle.

Ezért én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem és imádkozzunk egymásért, ezért a fantasztikus bibliaolvasó közösségért! Tudjátok, hányan olvassuk most közösen Isten igéjét? Most, az első évadban – mert, hogy a következő években is meg szeretnénk hívni sokakat a közös olvasásra – több mint 62 ezren vagyunk. Ez csodálatos! Dicsőség Istennek!

Szóval imádkozzunk továbbra is egymásért, és azokért, akik később, vagy éppen ma kapcsolódnak hozzánk!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.