Miért kér pénzt az Egyház?

A Katolikus Egyház pénzzel való kapcsolata évszázadok óta bonyolult kérdés. Pénzügyi visszaélések és botrányok sújtották az egyházat a modern időkben, de a középkori Európában és az egyház létezésének más korszakaiban is.

Mindez felveti az alapvető kérdést: „Miért kér pénzt az egyház?”

A pénz Jézus szolgálata alatt

Jézusnak a 12 apostollal végzett szolgálatának része volt, hogy pénzre volt szüksége az alapvető kiadások finanszírozására

A Catholic Encyclopedia szerint „Azt mondják nekünk, hogy Krisztusnak és apostolainak közös pénztárcája volt költségeik fedezésére. Az, hogy ez az információ csak véletlenül jut el hozzánk egy olyan esemény elbeszélésén keresztül, amely nem is áll közvetlen kapcsolatban vele, azt mutatja, hogy az evangélista azt feltételezi, hogy az olvasó magától értetődőnek tartja, hogy Krisztusnak és tanítványainak közös pénztárcája volt költségeik fedezésére.”

Itt János evangéliumának következő szakaszára utalunk:

„Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.”

Jn 13,29

Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.

Ez az egy igeszakasz kiemeli az egyházi pénz két elsődleges célját:

1. A papság alapvető emberi szükségleteinek kielégítése („Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz”)
2. A szegények támogatása („adjon valamit a szegényeknek”)

Az apostolok pénzkezelése

Jézus mennybemenetele után az apostolok folytatták ezt a fajta pénzkezelést.

Sok korai keresztény még az otthonát is eladta, hogy a pénzt az apostoloknak adhassa. Ez azonban nem az apostoloknak, hanem a közösség számára jelentett sokat.

„Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.”

ApCsel 4, 34-35

Ugyanekkor Szent Pál emlékeztette a korai keresztényeket, hogy a papoknak igenis szükségük van alapvető emberi létük fenntartására.

„Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak. Nincs jogunk az evéshez és iváshoz?”

1Kor 9, 3-4

Szent Pál ugyanakkor többször megismétli írásaiban, hogyan bánjunk nagylelkűen a pénzünkkel, támogatva az özvegyeket és az árvákat.

A Római Birodalomtól napjainkig

Az egyház pénzkezelésének kérdése csak bonyolultabbá vált, midőn az egyházat befogadták a Római Birodalomba. Ez sok kísértéshez vezetett az egyházi tisztviselők számára, és az évszázadok során szentek sora szólalt fel a mindenféle előforduló visszaélések ellen.

Ez az egyik oka annak, hogy Assisi Szent Ferenc radikális szegénysége ekkora forradalmat jelentett a szerzetesrendekben, és máig ható erőteljes példát állított fel.

Az, hogy az egyház hogyan tudja egyensúlyba hozni az alapvető szükségletek kielégítését és a szegények támogatását, továbbra is bonyolult kérdés, amely valószínűleg a mi életünkben már nem fog megoldódni.

Fordította: Petrus Gabriella
Forrás: Aleteia