Ilyen az igazi keresztény zarándoklat
Amikor Ferenc pápa a Compostela felé tartó olasz zarándokokat fogadta december 19-én, megfogalmazta, hogy szerinte mi is egy igazi keresztény zarándoklat.
“Vajon azok, akik Szent Jakab útját járják, igazi zarándoklatot tesznek?” Ezt a kérdést tette fel Ferenc pápa 2024. december 19-én, amikor olasz zarándokokat fogadott az ősi compostelai útról, amely Európát szeli át a Jakab apostolnak tulajdonított sírhoz, Spanyolországban. A zarándokokat, akiket Ferenc pápa a Szent Péter bazilikában fogadott, a híres sírhoz zarándoklatokat szervező Don Guanella és Santiago de Compostella érseke, Mgr Francisco Prieto Fernández kísérte el.
Ferenc pápa örömét fejezte a Szent Jakab útját választó zarándokok számának növekedését látva. Ezek a zarándoklatok az elmúlt évtizedekben nagyon sikeresek voltak. II. János Pál pápa kétszer, 1982-ben és 1989-ben– az Ifjúsági Világtalálkozón –, XVI. Benedek pápa pedig 2010-ben járt ott.
A csend helye
„Nagyon pozitív” ez a számszerű növekedés, de felvet egy “komoly kérdést”, mondta Ferenc pápa. És feltette a kérdést: “Vajon akik végigjárják Szent Jakab útját, igazi zarándoklatot tesznek? […] Vagy ez valami más?” A Szent Jakab utat hirdető egyesületek szerint nem hívők is gyakran megteszik az utat, különböző motivációkkal, például keresik életük értelmét, sportos kihívásnak tekintik, vagy szeretnének kiszakadni az élet zajából.
“Nyilvánvaló, hogy különbözőek a tapasztalatok, de a kérdés gondolkodásra késztet”, szögezte le az argentin egyházfő. Ezután felsorolta a keresztény zarándoklat három ismertetőjegyét, melyek közül a csend áll az első helyen. A csend az, ami lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a “szív által keresett válaszokat” – hangsúlyozta.
Legyen egy zsebevangéliumod
Másodszor a pápa azt javasolta, hogy a zarándokok vigyenek magukkal egy zsebevangéliumot, és olvassanak el belőle mindennap egy részt. “Ez nem kerül semmibe, de ha valaki nem tudja kifizetni, én adok neki, kérjen csak tőlem”, javasolta, és spontán válasza nevetést váltott ki.
Végül a harmadik ismertetőjegy: Ferenc pápa azt tanácsolta, hogy “tegyünk jót” a “legkisebbekkel, a leghátrányosabb helyzetű emberekkel”. Arra szólította fel a zarándokokat és a gyaloglókat, hogy az úton, amely köztudottan a találkozások helye, “figyeljenek másokra, különösen azokra, akik a legtöbbet küzdenek, az elesettekre, a szükséget szenvedőkre”.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
INRI,
a zarándok. Az uton van. Mi itt mindnyájan uton vagyunk. A megkérdezésünk nélkül hivtak ide mineket és jöttünk és anélkül is megyünk el innen. Milyen jo itt lenni…Az emberek 99,99%- védelmezi az életét (remélhetöleg majd a másokét is Jézusossan). Minenkiere esik esö, süt a nap, kék az ég, zöldek a mezök és a fák, a vizek zöldek de Duna meg kék ahogyan a Johann Strauss Kékduna-keringö is eldalolja. Jó itt lenni mert édesanyám mindig nagyon szeretett. Apám küzdött a nejéért és családjááert. 7 évesen májusi elsöáldozásomkor az indigokék szoknyás fejkendös magas-eröstestalkatú sváb 82 éves Riebereger néni füldöntuli mosollyal fözte az üstben az elsöáldozás után a Sarkányölö Szentgyörgy-plebánia-kertben a forro kakaót. Világító kék szemei ránk nevettek: “itt a finom kakaó- igyatok csak kis menyasszonyok és völegények”- mondta (fehérkoszorus 7-8 éves kislányok öltönyös nyakkendös legények voltunk ott a csala´djainkkal nagyszülök anyukák apukák (unoka)tesók, bácsikák, néneikék). A májusi orgona bodító illata lengte be a kertet. Azt hittem ez már a Mennyország….Mindenki nagyon boldog volt. Utánna otthon pedig ünnepi lakoma a rokonsággal…Következö zanrándoklatom-at 13 évesen a bérmálaskor ehez hasonlóan szintén “a mennyekben ünnepeltünk együtt”…Domonkos lett az uj (bérma)nevem. A Szetn györgy napi bucvsikat soha-soha nem fogom elfelejteni. Mindenkinek orási ünnep volt ez a bucsui mise (még a kommunistáknak is a a bucsui forgatagban, mise után-mert oda nem jöhettek be mert elveik miatt önként kinnmaradtak! Aki akarja ehez is joga van, de nem lesz ettöl boldogabb söt inkább szomorúbb). A zarándoklat öröme amikor megérezzük, hogy valaki nagyjókedvében itt mindefele joval elhalmoz minket. Söt még azt is megtanitja, hogy hogyan kell ehez “a magunk kenyerén” munkával, tanulással, misével, szeretettel, szentáldozassal, családdal ahoz a mi részünket hozzáadnunk…Vagyis a semmiböl egy uj szép világot megteremtenünk…ahogyan ebben leutnázohatjuk a Jóteremtö nagy tetteit…Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános rendszeres zarándoklatvezetö volt.
Uton vagyok azóta is. Imre atya igy ir azarándokaltról 2018-ban:
“Engem csak egy érdekel: úgy látom, tapasztalom és érzem, hogy ez a hely kegyelmek forrása. Nem tudom, miért, de hatása alá kerül az ember. Olyan áhítattal jönnek oda a hívek, úgy imádkoznak és oly boldogan távoznak, hogy csak csodálni lehet. És visszahívja őket valami titokzatos erő. Ez az, ami lelki csoda.
Én is 44 hívemmel voltam ott október 12-ről 13-ra virradó éjszaka. Este 8 órától reggel 6-ig imádkoztunk. Biztos, hogy kedves az Úr Jézus és a Szűzanya számára.
10 óra! Mit csinálunk ennyi idő alatt? Természetesen szentmisével kezdtük. Kisfalusi János görög katolikus atyával együtt miséztünk, aki gyakran vendége Fallóskútnak. Az Evangélium után arról beszéltem, hogy itt minden adva van ahhoz, hogy sok kegyelmet kapjunk. Mise után szentségi körmenetet tartottunk. Ez is csodálatos volt éjjel, a Mátra közepén. A hívek – nemcsak mi voltunk, hanem jöttek több helyről, még Szlovákiából is – ezután elimádkozták a rózsafüzért. Éjfél felé János atya beszélt gyönyörűen a könnyező Mária-képekről, (Megjegyzés: magam a mosolygos kegyképet jobban szeretem…). 2 óra felé a keresztutat végeztük. Azután élveztük a palóc népi ájtatosságok legszebb virágait, énekeit, imáit.
Közben kimentünk kis időre a kápolna elé, bemutatták nekünk a látnivalókat, többek között egy hatalmas keresztet a domboldalon. Azután felnéztem az égre és ott is maradt a figyelmem, mert ilyen szépnek még sohasem láttam a csillagokat, szinte élesen szikrázott mindegyik. Fél 5 körül szépen, nyugodtan, igazán élvezettel, hiszen benne voltam az imádságban, miséztem búcsúzóul.
Mielőtt lementünk volna az autóbuszhoz, elköszöntünk az „öreg remetétől”, aki oly szeretettel, harangszóval és szép szavakkal fogadja az idezarándoklókat, és gondját viseli ennek a különleges helynek.
Hazafelé a Jóisten még külön ajándékot adott nekünk: a Mátra szépségét a felkelő Napnál. Teli lélekkel érkeztünk haza, de már menet közben azt tárgyalták a zarándoklat résztvevői, hogy mikor virrasztunk újból?
Nem akarok propagandát csinálni Fallóskútnak, hiszen annyian járnak oda, hogy nem is férnek, csak azt írtam le, ami az igazság.
*
Mária, Anyja a szeretetnek, a fájdalomnak és az irgalmasságnak, könyörögj érettünk. Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekszünk!
Osli Mosolygos Madonna könyörögj érettünk.