Jó okok, hogy elutazzunk egy hétvégére a gyerekek nélkül

A járvány enyhülésével és az összezártság lassú lazulásával érdemes megfontolni Sonnet atya alábbi írását.

Számos szülő álma, hogy néhány napra édes kettesben maradjon. Ám nem mindenki tesz lépéseket ezért, mivel bűntudata van. Azonban időt szánni kizárólagosan a házastársunkra nem csak ajánlott, hanem nélkülözhetetlen is.

Azt hiszed, lehetetlen néhány napra otthagyni a gyerekeidet? Talán rosszul szólok, mikor erről beszélek, de nem vagyok ebben annyira biztos. Persze azt fogod mondani: a szüleink tőlünk messze élnek, így nem tudjuk, kire is bízhatnánk a gyerekeinket. Jó, igazad van, de azért kérlek, válaszolj erre a kérdésre: Te visszautasítanád, hogy két napig vigyázz két gyerekre, hogy a barátnőd föllélegezzen kicsit és feltöltődjön? Biztos, hogy nem! Olyannyira, hogy én el is csodálkozom rajta: készek vagyunk spontán, nagylelkűen szolgálatot tenni, de nem merjük ugyanezt a szívességet kérni másoktól, akik pedig ugyanígy megtennék ezt, higgyük el, spontán, nagylelkűen! Mi lennénk a kedvesség és nagylelkűség egyedüli letéteményesei? Mért nem vagyunk hát olyan jók, hogy megengedjük másoknak, hogy jót tegyenek velünk? Miért nem adunk nekik lehetőséget, hogy ennek az ügynek szentelhessék magukat?

És ha ez az utazás örömet okozna a gyerekeidnek?

Még valami: kik lesznek ennek az utazásnak a haszonélvezői? Pontosan a gyerekek, akik kipihentebb, ráadásul egymást jobban szerető szülőket fognak visszakapni. A legnagyobb ajándék, amit szülők adhatnak a gyereküknek, az egymás iránti szeretetük. Hogy jó anyák legyünk, ahhoz először is jó feleségnek kell lenni. Ugyanez igaz az apákra, férjekre is! És a gyerekek, főleg a mai gyerekek annyival nyugodtabbak, ha a szülők közti harmonikus légkörben nőhetnek föl….. Olyannyira, hogy ezt a néhány napot úgy kell tekinteni, hogy nem a gyerekek ellen, hanem értük vannak. Egyszerűen mondd meg a gyerekeknek, amikor elindultok, hogy 2-3 napról van csak szó (ami nem egy örökkévalóság!), ennyi időre tűntök csak el, hogy megtanuljátok egymást még jobban szeretni. Erre a nagyobbacskák azt felelik: „Induljatok azonnal!”

Elgondolkozhatunk azon is: valóban az a problémánk, hogy másra bízzuk a gyerekeinket? Ez nem inkább egy (amúgy meglehetősen erős) ürügy, hogy hárítsuk a nem túl kecsegtető lehetőséget? Ez esetben meg kell keresni magunkban, hol bújnak meg az ellenérzéseink az utazással kapcsolatban, aminek pedig inkább lelkesítenie kéne minket. Tényleg attól tartunk, hogy sokkoljuk a gyerekeinket? Nem lehet, hogy valamiféle hamis bűntudatról van szó: gondolni merünk magunkra, időt merünk szánni magunkra, a kikapcsolódásunkra, miközben a gyerekek ebből kimaradnak? Esetleg valami miatt tartunk attól, hogy kettesben maradjunk? Tudatos vagy nem tudatos okokkal tele a padlás… Nem árt ezeket kibontogatni, mert igazán kár, hogy a házaspárok még mindig nem látják át, hogy ezeknek a szerelmes kiruccanásoknak mekkora pozitív hozadéka van.

A páros kimenő jótékony hatásai

Minden párra ráfér a változatosság. És gyerek nélkül elutazni ennek az egyik formája. Lehetővé teszi egyrészről, hogy nyugodtan asztalhoz ülhessünk (a fürdetés és vacsoráztatás gondja nélkül), de leginkább alkalmunk nyílik újra felfedezni egymást. A mindennapok rutinjában félő, hogy a másikat egy berendezési tárgynak nézzük, azaz valami szükséges dolognak, amit különben észre sem veszünk. A Szentírásban, annak is egy apokrif változatában olvashatjuk az alábbi meghökkentő szakaszt: amikor Ábrahám útnak indult Egyiptomba feleségével, Sárával, észrevette, hogy más férfiak csodálattal méregetik a feleségét. Ekkor, így mondja a szöveg: „Ábrahám végignézett a feleségén, és meglátta, mennyire szép”. Jó hosszú ideje tehát rá sem nézett! Lefordítva: egy új közegben a másikat újra észrevesszük.

Az elutazás azt is lehetővé teszi, hogy a házaspár beszélgethessen: amikor sok a gyerek, olyankor betöltik a teret…. És akkora zajt csapnak, hogy a házasfelek nem hallják meg a csöndet, amely alattomosan közéjük férkőzik. A házaspár a kellemes hangulatban újra rátalálhat a kedves, becéző szavakra, melyek a hétköznapi kerékvágásban elsikkadnak. Lehetőségük adódik végignézni a kapcsolatukon: mindenki elmondhatja, mi bántja… és fel is tud szabadulni ennek a súlya alól. Végre nyugodt körülmények között fontos döntések is megszülethetnek. Ezért hát igen, jogotok van magatokra gondolni, és lassítani! Hát nem maga az Úristen is megpihent a hetedik napon?

Írta: Denis Sonnet atya

Fordította: Sáriné Horváth Mónika

Forrás: Aleteia