„A szentmise csodájára, az Eucharisztiára fel kell hívni erősen a katolikusok figyelmét – ezért kellenek az eucharisztikus kongresszusok. Olyan ez tehát, mint egy nagy felkiáltójel mindenki számára, így azok számára is, akiknek az életéből hiányzik ez a heti egyszeri ünnep” – szögezi le Varga Péter atya, a Zürichi Magyar Katolikus Misszió plébánosa a lelkészség honlapján. Az elmúlt hónapokban az ő hívekkel való kapcsolattartása is többnyire az online térre összpontosult, és Péter atya nem is hagyta kihasználatlanul ezt a kommunikációs csatornát: időről időre újabb és újabb ismertető, tanító és buzdító tartalmakat tett közzé e felületen, többek között az Eucharisztiáról és az Eucharisztikus Kongresszusról is. Mindezekből világosan kirajzolódik, hogy a diaszpórai szolgálatra, konkrétan az Augsburgi Magyar Katolikus Misszió vezetésére öt évvel ezelőtt a Váci Egyházmegyéből érkező, onnan pedig három éve Zürichbe elhívott Varga Péter atya példás elkötelezettséggel csatlakozott a katolikus világeseményre való előkészülethez, a jövő év szeptemberéig hátralévő időszakot Svájc legnagyobb városában is ennek akarja szentelni ott élő magyar hívei körében. Péter atya iránymutatását és tanítását érdemes megismerni.
„Az Eucharisztia az egyház középpontja, mert Jézust jelenti, amire épül egyházunk és hitünk” – kezdte Úrnapi videóüzenetét Varga Péter atya. A Zürichi Magyar Katolikus Misszió vezetője minden tőle telhető módon igyekszik bekapcsolódni az Eucharisztikus Kongresszus előkészületeibe. A közösség év elején a NEK által kidolgozott, tizenkét találkozási alkalmat jelentő, előadásokra-videóvetítésekre, beszélgetésekre és imádságra épített imakurzust is megkezdte, és ezt a járványhelyzet megszakította ugyan, de reményeik szerint szeptembertől folytathatják majd. Péter atya a misszió honlapján a számos információközlés és olvasmányajánlás mellett online magyar szentmiseközvetítéseket és a világ legkülönbözőbb pontjairól online szentségimádási alkalmakat is összegyűjtött és ajánlott híveinek. „Egy információkkal gazdagon ellátott honlapot kísérhetünk figyelemmel a kongresszusra” szavakkal a NEK weboldalára és az ott több nyelven elérhető imádságra is felhívta hívei figyelmét, nem utolsósorban a Kongresszuson való részvételhez szükséges regisztráció elvégzését is felkínálta számukra. „A kongresszus szó helyett használhatjuk akár a népünnepély szót is” – állapítja meg Varga Péter atya, és az Eucharisztikus Kongresszusról hangsúlyozza: az keresztény népünk minden tagjának a hitét és közösségi hovatartozását szeretné megerősíteni. „Mai korunkban egyre nagyobb szükségünk van legnagyobb kincsünk, Jézus jelenlétének, az Eucharisztiának (Oltáriszentségnek) a megünneplésére, a róla és vele való kapcsolatunk átgondolására. A szentmise csodájára, az Eucharisztiára fel kell hívni erősen a figyelmet, ez katolikus voltunk és önazonosságunk központi témája” – fogalmaz a zürichi magyar katolikus misszió vezetője, és a szentmise, a szentségimádás csodájára az alábbi gondolatokkal hívja fel a figyelmet.
A szentmise mint hálaadó ünnep
A keresztények kezdettől fogva megtették azt, amit a zsidók is: a hétvégi istentiszteletek első célja a hálaadás volt a Teremtőnek. Szentmiséinken a hálaadásunk megtöbbszöröződik: hálát adunk a Teremtőnek az életünkért és az elmúlt hat napért, és éppúgy hálát adunk a Megváltásért, Jézusért, aki itt maradt közöttünk titokzatosan az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában. Az első keresztények ezért a szentmisét először hálaadásnak nevezték, pontosabban görögül Eucharisztiának, és ez lett a neve az átváltoztatott kenyérnek és bornak is, illetve magának az istentiszteletnek. Ha megkérdezték egymást, hogy hová mégy, a válasz ez volt: „Megyek az Eucharisztiára”, vagyis: „Megyek a hálaadásra.”
Gyere Te is minden héten közösen hálát adni életedért, szeretteidért, az elmúlt hat napért és minden másért, amit kaptál! Add meg Te is a hálaadást és dicsőítést az Úrnak, amivel tartozol neki – biztat Varga Péter atya.
A katolikus egyház válasza a modern világ számára: a szentségimádás
Az evangéliumban Jézus azt kéri, hogy maradjunk meg szeretetében. Ehhez a legnagyobb segítséget a katolikus egyház adja: az Eucharisztia lehetőségét a szentmisében, a szentáldozásban és a szentségimádásban. A szentségimádás lényege, hogy leülünk a templomban a Tabernákulum vagy a kitett Oltáriszentség elé és csendben Jézussal vagyunk. Ez a csendes szentségimádás a katolikus egyház legzseniálisabb, igazi válasza a XX–XXI. század rohanásban élő embere számára – fogalmaz Péter atya.
Emlékeztette híveit arra is, hogy 2018. május 1-jén a magyar egyház boldoggá avathatta a rábakethelyi Brenner János áldozópapot, aki az Oltáriszentség szentje lett, mivel 1957-ben a december 14-éről 15-ére virradó éjjelen nyakába akasztva vitte az Eucharisztiát egy állítólagos nagybeteghez, amikor a kommunista hatalom bérencei harminckét késszúrással megölték. Ez a boldoggá avatás a magyar egyház életének csúcspontja volt az Eucharisztikus Kongresszus készületi évében. Az egyháztörténelmi eseményre országszerte szentségimádásokkal készültek. Méltó készület volt ez az Oltáriszentség szentjének ünnepére és méltó így készülni a közelgő Eucharisztikus Kongresszusra – hangsúlyozza Péter atya, és felidézi Boldog Brenner Jánosnak a naplójába bejegyzett szavait: „Minél mélyebben átéled Krisztus lényegi valóságát az Oltáriszentségben, annál mélyebb lesz lelkiéleted. Ha nem megy az ima és az elmélkedés, éld át a Valóságot: hogy Krisztus éppen úgy ott van jelen, mint te.”
Az Eucharisztia kell hogy legyen a kiindulópontja a mi missziós közösségünknek is és csak itt lehet látni a jövőnket is. Előttünk áll még az a feladat, hogy rendszeres szentségimádásaink legyenek. Missziós helyzetünk ezt igencsak nehezíti, de akkor is feladat számunkra, hogy fogjunk össze a szentségimádásokban. Mert amikor leülünk az Oltáriszentség elé, Vele vagyunk, akkor az Ő ereje jár át bennünket – hallhattuk Péter atya úrnapi videóüzenetében.
Szent II. János Pál pápa az Eucharisztiáról
Az Eucharisztia másik nagy szentje Szent II. János Pál pápa, akinek a vezetése alatt a katolikus egyház addig nem látott intenzitással tárta elénk a köztünk lévő Jézust, a szentségimádást. Milyen nagy buzgalommal szerette volna a Szentatya a szívünkre helyezni, hogy találjunk rá gyökereinkre, amitől keresztények, krisztusiak vagyunk. Hogy Jézussal legyen szoros kapcsolatunk, és ami miatt leginkább katolikusok vagyunk: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal legyen szoros a kapcsolatunk. Ezt szolgálja minden szentmise és különösen a szentségimádás – folytatja Péter atya –. Szent II. János Pál pápa felismerte, hogy az egyház jövője az, ha tudatosítjuk az Oltáriszentség, Jézus iránti szeretetünket, ezért hirdette meg az Oltáriszentség évét 2004–2005 között. Azt megelőzően, 2003-ban Az Egyház az Eucharisztiából él című pápai enciklikában Szent II. János Pál pápa így írt: „Az Egyház az Eucharisztiából él. …Az Eucharisztia… az egyházi élet középpontja. Ez látható az Egyház életének első perceitől kezdve. Ezt az eucharisztikus »csodálatot« szeretném élénkíteni bennetek. Szemlélni Krisztus arcát, éspedig Máriával együtt szemlélni – ez az a program, amelyet a harmadik évezred hajnalán az Egyháznak adtam…”
Metanoia az Eucharisztiához
Megtérés, másként gondolkodás = metanoia. Másként kell gondolkodnia sok katolikusnak az Oltáriszentségről is. A NEK-re való első készületi év mottója volt: „Az Eucharisztia mint az egyéni keresztény élet forrása” – emlékeztet Varga Péter atya, és a metanoiához vezető tanácsait így foglalja össze:
- Imádd Jézust az átváltozott kenyér és bor alakjában! Igen, mert hiszem, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van.
- Vágyakozz arra, hogy magadhoz vehesd és áldozhass! Már hétköznap várd a vasárnapi szentáldozást. Mint a pestistől és ráktól, úgy őrizkedj a vasárnapi mulasztástól. És ha valaki vagy valami visszatart, tartsd a gonosz kísértésének. Csodálatos lelki forrás minden szentáldozás. Vagyis minden szentmise forrás a következő hétre, a hétköznapjaink számára. Ahogy egy templomi robbantás után nem is olyan régen egyiptomi keresztények kifejezték: „Akkor sem maradhatunk el a szentmisékről, mert szentmisék nélkül nem tudunk élni.” Ugyanezekkel a szavakkal vallották meg az első századok keresztényei is a hitüket. Tegyük fel a kérdést: számunkra is forrás az Eucharisztia? Hitünk erősítésére érdemes az eucharisztikus csodákról is olvasni, amelyek közül többet a múlt században, sőt az elmúlt húsz évben is megerősítettek.
- Nem a papot és a szentmisét kell keresni, hanem a közösséget és az Eucharisztiát. Vagyis akkor is jövök, ha szentmise helyett igeliturgia van, mert a közösséget szolgálja az Eucharisztia. Ezért volt a NEK második készületi évének mottója: „Az Eucharisztia az Egyház forrása.” Az az érett keresztény, aki akkor is elmegy a vasárnapi istentiszteletre, ha nincs pap, de van áldozás és felolvasás a Bibliából, és az egyház tanításából is hallunk valamit (nagy tiszteletet érdemelnek azok a közösségek, akik így is tudnak rendszeresen ünnepelni a mai nagy pap nélküli világban).
- Mindegy, kinek a kezéből kapom az Oltáriszentséget, hiszen úgyis mindenki méltatlan Őhozzá! A pap csupán megkapta a kegyelmet, hogy az átváltoztatáskor Jézus keze legyen. De az áldozáskor már minden áldoztató személy Jézus keze, legyen az férfi vagy nő.
Hálaadás és fohász
Péter atya így öntötte szavakba nemrég érzéseit és gondolatait: „Hálát adok minden hívőért itt a közösségünkben, akik nem csupán egy általános vallásos érzületből jönnek el vasárnapról vasárnapra a szentmisére, és nem is az az első számukra, hogy másokkal találkozzanak, hanem azzal a vággyal jönnek, hogy hétről hétre jobban Jézusévá váljanak a Szentírás, az egyház tanítása, az Oltáriszentség által. Hálát adok minden hívőért, aki ezt tudatosan teszi.” Hálaadásához hozzátette a híveihez intézett kérését is: „Ne hanyagoljuk el azt, hogy vigasztaljuk Jézust, a hitükkel nem törődő itteni magyarok miatt is, akik az Oltáriszentségben nem ismerik fel a jelenlévő Jézust, és nem jönnek, hogy Vele egyesüljenek, hogy imádkozzanak.”
A Zürichi Szent István Magyar Katolikus Misszió buzgó hívei és ezüstmisés plébánosuk, a váci egyházmegyés Varga Péter atya vallja a 31 évesen meggyilkolt iraki pap, Ganni atya szavaival: „Vasárnap nélkül, Eucharisztia nélkül nem tudunk élni.” Ilyen lelkülettel készülnek az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.
