Eljön az a pillanat, amikor komolyan feltesszük magunknak a kérdést: honnan tudhatjuk, hogy az a személy, akivel kis ideje együtt járunk, lehetne-e a házastársunk? Ez fontos megfontolás, amihez Aleteia néhány döntő ismertetőjelet közöl.
„Az Igazi”. Furcsa kifejezés, mikor tudjuk, hogy „rokonlélek, testvérlélek” nem létezik. Nincs a világon egy olyan személy, aki arra van elrendelve, hogy vele éljünk idillikus házasságban. Képzeljük el, milyen nyomasztó feladat volna megkeresni ezt a személyt nyolcmilliárd ember között! Létezik azonban több lehetőség. Ezért közöl az Aleteia többféle kritériumot, hogy el lehessen dönteni – nem azt, hogy ő-e az „Igazi” – hanem, hogy akarjuk-e ezt a személyt házastársunknak választani.
1. Szerelmesek vagyunk-e
A szerelem érzése az első és kitűnő jelzés. „Valóban a kívánság, a vágy az első jel egy szerelmi kapcsolatban”, állítja Pierre-Marie Castaignos atya, „Ez a férfi az Igazi? Ez a nő az Igazi?” c. művében. (Salvator kiadó). „Kívánjuk a másikat viszontlátni, jobban ismerni, több időt tölteni jelenlétében” Szerinte ez a kezdeti vonzódás nem csak véletlen: „Talán van benne valami késztetés van az elmélyítésre”.
Ez a kritérium teljesen objektív és könnyen felismerhető, mivel szerelmesnek lenni állapot: ez az érzés megszállja az embert, anélkül, hogy önként választaná. Pierre Mellot a „Szerelemben élni” c. könyvében (Emmanuel kiadó) a szerelem állapotának öt aspektusát különbözteti meg: a fizikai vonzalom, a megszállottság állapota (szüntelenül a másikra gondolunk), a csodáló jelleg (a másik személynek és tulajdonságainak idealizálása), az időbeli tartósság és a vágy a kapcsolat létrejöttére. Bár a szerelmi érzés jó jelző, vajon elég-e szerelmesnek lenni ahhoz, hogy ezt a személyt válasszuk házastársunknak? Nem, és itt következnek egyéb kritériumok, amik lényegesek a választáshoz.
2. Tisztázzuk a másik személy erkölcsi értékeit
Amikor feltesszük magunknak a házasság kérdését, lényeges megállapítani a másik személy erkölcsi tulajdonságait. Ez megköveteli a másik alapos ismeretét, hogy megfeleljünk a következő kérdésekre: Jóságos-e? Hűséges-e? Jellemes-e? Ezek az erkölcsi kérdések elvben jó választási elemeket szolgáltatnak, mivel stabilan fennállnak a vizsgált személynél. Utána már csak azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy ezek a tulajdonságok megfelelnek-e meggyőződéseinknek és mély vágyainknak.
3. Javát akarjuk-e?
Ha megszeretek valakit, az annyit jelent, hogy jót akarok neki. Amikor az egyedülálló állapotából a jegyesébe kerülünk, nem mindig egyértelmű, hogy a másik félnek megadjuk jogos helyét. Vizsgáljuk meg, milyen a szemléletünk: altruista, vagy pedig individualista? Képes vagyok-e figyelembe venni a másik javát, háttérbe téve a sajátomét? Meg akarom-e változtatni őt, vagy segítem a növekedésben, a kibontakozásban? Lényeges szempont ennek a kérdésnek a párja: és ő? Akarja javamat? Hogyan mutatja ezt ki?
4. Hagyjunk időt arra, hogy kiderüljön, időtálló-e az érzelem
Lényeges kritérium a türelem. Az idő a „legmegbízhatóbb” szövetségesünk, állítja Pierre Mellot. „Jó döntés meghozatalához szükséges időt engedni arra, hogy megérlelődjön”. Szükséges a szerelmes állapotot néhány hónapig alakulni hagyni, hogy megkülönböztethessük az egyszerű vágy vonzalmát a másik fél egész egyéniségének kívánásától. Pierre-Marie Castaignos idézi Loyolai Szent Ignácot, aki meghív minket egy egészen egyszerű módszerre: „Ha nincs bennünk világosság, hogy jobbra, vagy balra induljunk, maradjunk helyben, arra várakozva, hogy Isten kinyilvánítsa akaratát”.
5. Állapítsuk meg, hogy mi számít nekünk
„Mi az a néhány dolog, ami tényleg elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy együtt éljek és odaadhassam magam házastársamnak?” Ennek a kérdésnek feltevésére szólít fel Pierre Mellot. Mi az, amit meg kell osztanom a másik féllel, hogy saját magam maradjak? Ez lehet a hitem, vagy az, ahogyan a jövőmet elképzelem.
Másként fogalmazva, életterveink összeegyeztethetőek? Ha az az álma, hogy néhány évre elmenne a világ végére humanitárius munkát végezni, a másik fél viszont arra vágyik, hogy felépítsen egy családot azon a helyen, ahol felnőtt, ez bizony bonyolíthatja a helyzetet. Vajon a másik fél megengedi-e, hogy saját magam lehessek, vagy korlátozni fog legmélyebb vágyaimban?
6. Érzünk-e bizonyos könnyűségérzetet
„Ha az Úr valamire hív minket, megajándékoz bizonyos könnyedséggel, könnyűségérzettel, hogy véghez vigyük azt, amire meghívott”, hangsúlyozza Pierre-Marie Castaignos. Ha egy kapcsolat elejétől kezdve nehézségekkel vagy feszültségekkel jár, ez nem jó előjel. „Ha a természetesség hiányzik, tojástáncot kell járni, vagy le kell mondani a magunk egyéniségének egy részéről, hogy megnyerjük a másik fél tetszését a találkozások során, ezek már aggasztó jelek a jövőre nézve”. Viszont ha örömet és békét érzünk, és így tekintünk a jövő tervei elé tekinteni, ez sokkal jobb jel!
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: fr.aleteia.org
