A hindu, aki megtért, miután találkozott Carlo Acutis-szal

„A kockák védőszentjével” való találkozás teljesen megváltoztatta Rajesh Mohur életét, és arra késztette, hogy kérje a keresztséget.

Carlo Acutis napjaink egyik leginspirálóbb fiatal szentje, akinek életének tanúsága és közbenjárása kétségkívül sokakat vezetett a megtérésre. Rajesh Mohur azok közé tartozik, akit az a megtiszteltetés ért, hogy még életében találkozhatott a „kockák védőszentjével”.

A Mauritiusban született Rajesh hindu családból származott, mely a legmagasabb hindu kaszthoz, a brahminok kasztjához tartozott. Édesapja pap volt és a mauritiusi Hindu Szövetség elnöke. Fiának az összes hindu imádságot megtanította, illetve belenevelte a vallási kultúrába és történelembe. Rajesh-t 16 éves korában tanulmányai folytatása végett az indiai Gujarat-ba, Gandhi szülővárosába küldték.

Courtney Mares „Boldog Carlo Acutis – Egy szent edzőcipőben” című könyvében Rajesh visszaemlékezik, hogy számos gurut és templomot látogatott végig, melyek békés környezetet biztosítottak. Azonban – tette hozzá – egyik sem változtatta meg az életét. Amit ő keresett és nem talált, az az „élő Isten” volt.

Miután Rádzsasztánban felvételt nyert egy egyetemre, a fiatal diák fizikusi diplomát szerzett. Ám épp amikor beiratkozott egy angliai mesterszakra, értesült apja hirtelen haláláról. Rajesh hamarosan visszatért Mauritiusra, hogy segítsen a családjának, mely anyagi problémákkal szembesült. Az apja elvesztése miatt düh és keserűség töltötte el, ezért a hindu imádságba menekült, de képtelen volt vigaszra lelni.

Egy sötéthajú kerub

Küzdelme során, hogy találjon egy biztos állást, az 1980-as évek közepén Olaszországba vándorolt be, ahol 10 évig maradt. 1995-ben egy család fogadta fel őt, hogy segítsen egy göndör, barnahajú kisfiú nevelésében, akit Carlo Acutisnak hívtak. A második nap Rajesh meglátta, hogy egy barnahajú, angyali kisfiú rohan feléje széles mosollyal, aki a kezét nyújtva egy darab rágógumival kínálta meg új barátját.

Egész gyermekkorában a fiatal Carlo a szentek életét olvasta, valamint biblia történetekről szóló rajzfilmeket nézett. Rajesh folyton elkísérte őt, még a vasárnapi iskolába és a templomba is. Carlo szeretett rendszeresen betérni a templomba, hogy iskola előtt és után imádkozzon. Rajesh tanúja volt Carlo lelki kivirágzásának, mely olyan volt, mint a tavaszi rózsa.

„A viselkedése megváltozott, amikor odabent volt a templomban, tisztelet töltötte el. Tudta, hogy ahol Jézus lakik, ott valami más van… Ez megérintette a szívemet”

– emlékszik vissza Rajesh, aki meghökkentett a fiatal fiú mások iránti nagylelkűsége, és az, ahogyan a hitéről beszélt. „Ahogyan láttam Carlo tetteit, tudják, egy kicsi gyermek (tetteit), ez volt az, ami megtérített engem” – mondja Rajesh. – „Kialakult nála az a szokás, hogy minden este, lefekvés előtt elmondta a Szentolvasót”.

Carlo Eucharisztia iránti odaadása szintén feltűnt Rajesh-nek. Egy dokumentumfilmes interjúban megemlítette, hogy néha „(Carlo) megkért, hogy vigyem el a templomba, hogy elmélkedjen egy kicsit a tabernákulumnál. Semmit sem értettem. Azon tűnődtem: ’Mi történik itt?’ (…) Majd Carlo elmondta nekem, hogy mi van odabent: Jézus teste.” Rajesh megkérdezte Carlo-t, hogyan lehetséges ez egyáltalán, s erre a fiú elmagyarázta neki az Eucharisztiát a hit más aspektusaival együtt.

„Olyan szeretetteljesen tette. Úgy éreztem, mintha már fölértünk volna a mennybe.”

Az Egyház ismerete és szeretete

Ahogy felnőtt, Carlo megtanította Rajesh-t imádkozni a rózsafüzért, valamint elmagyarázta neki a szentségek fontosságát és a hit egyéb igazságait.

„Szinte kívülről tudta a Katolikus Egyház Katekizmusát, és annyira brilliánsan magyarázta azt, hogy sikerült fellelkesítenie engem a szentségek iránt”

– mondja Rajesh.

Aztán mikor elmesélte Carlo-nak, hogy Jézusról voltak álmai, Carlo így válaszolt: „Jézus szeret téged, Rajesh.”

Találkozás az élő Istennel

Rajesh végül 1999-ben megkeresztelkedett, és a szentséggel együtt megkapta az elsőáldozást és a bérmálást is egyidejűleg, ami a felnőtt megtérőknél teljesen szokványos. „Mindezen tapasztalatok megváltoztatták az életemet. És megláthattam az élő Istent.”

Rajesh minden nap misére járt Carlo-val, ahol végül megkaphatta az Oltáriszentséget is.

Néhány évvel később Rajesh anyja Mauritiusból odarepült, hogy meglátogassa a fiát. Carlo elvitte őt a misére. Anyja nem sokat értett: Nem volt járatos sem a katolicizmusban, sem pedig az olasz nyelvben. Ám az ifjú Carlo Acutis türelmesen beszélt neki angolul Jézusról és a lourdes-i Miasszonyunkról.

Az Acutis család segítségével Rajesh anyja meglátogatta a francia kegyhelyet és – visszatérve Mauritiusra – ő is kérte a keresztséget. ”Ez volt Carlo varázsa” – fejezi be Rajesh. – „Meg tudott téríteni engem és az édesanyámat is.”

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: aleteia.org