15 tipikus kifogás, hogy ne kelljen misére mennünk… hogyan reagáljunk rájuk?

Túlságosan is könnyű okot találni arra, hogy ne menjünk misére. Valószínűleg mindannyiunknak van legalább egy olyan jó kifogása, amellyel igazolni vélnénk a mise elhagyását. Ám a mise Isten nekünk adott ajándékai közül a legeslegnagyobb!

Ebben az írásunkban számba vesszük a legtipikusabb kifogásokat, és ajánlunk néhány módot arra, hogy miként válaszoljunk azokra.

Tizenöt tipikus kifogás a szentmise elmulasztására (válaszokkal!)

„Kedves testvérek, soha nem adhatunk eléggé hálát az Úrnak azért az ajándékért, amelyet az Eucharisztiában nekünk adott! Nagyon nagy ajándék ez, ezért is olyan fontos, hogy minden vasárnap misére menjünk. Szentmisére ne csak azért menjünk, hogy imádkozzunk, hanem azért is, hogy áldozhassunk, magunkhoz vehessük azt a kenyeret, amely Jézus Krisztus teste, aki megment minket, aki megbocsát, és egyesít minket az Atyával. Ez egy gyönyörű dolog! Ezenkívül azért is megyünk minden vasárnap misére, mert ez az a nap az Úr feltámadásának napja. Ezért olyan fontos számunkra a vasárnap.”

Ferenc pápa

1. A templom tele van ítélkező képmutatókkal.

„Az egyház nem a szentek szállodája, hanem a bűnösök kórháza”

– mondta állítólag Szent Ágoston.

Biztos, hogy az egyház nem csupa tökéletes emberek gyülekezete. Bár mindent megteszünk, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, mégis bűnösök vagyunk. Egyedül Jézus tökéletes, és Ő a központi ok, amiért szentmisére megyünk. Azért megyünk Isten házába, hogy irgalmát és kegyelmét keressük. Azért megyünk misére, mert szükségünk van arra a megbocsátásra, amit csak Jézus adhat és kínál. Ne engedd, hogy mások cselekedetei távol tartsanak attól, hogy saját életedben megtapasztalhassad az irgalmasságot, a kegyelmet és a szeretetet.

Az egyház ugyan nem hibátlan, ám sok csodálatos gyümölcs származik a katolikus hitből. Az egyház mindig hűségesen szolgálta a szegényeket, özvegyeket, betegeket, bebörtönzötteket és más nehézsorsú embereket történelme során. Katolikusok milliói törekednek arra, hogy a hitben jó és szent életet éljenek. Tekints inkább azokra, akik jót tesznek, nem pedig azokra, akik hitüket nem igazán hitelesen élik meg.

„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”

Mt 7, 1-3

2. Ha Isten mindenhol jelen van, akkor minek menjek templomba, hogy találkozzak Vele?

Szent Maximilian Kolbe azt mondta: “Ha az angyalok féltékenyek lennének az emberekre, az csak egy ok miatt lehetne: a szentáldozás miatt.” Milyen erőteljes gondolat ez, amely kifejezi az Eucharisztia igazi ajándékát!  Bár Isten mindenhol ott van, közénk jön a mennyből, hogy az Eucharisztia formájában fizikailag megtestesüljön, és mi befogadhassuk. Ilyen közelséget sehol máshol nem tapasztalhatunk a földön.

“A szentáldozás a legrövidebb és legbiztonságosabb út a mennybe. Léteznek más utak is: az ártatlanság, de ez inkább a kisgyermekekre jellemző; a vezeklés, de ettől félünk; az élet próbáinak nagylelkű elviselése, de amikor jönnek, akkor sírunk és könyörgünk. A legbiztosabb, legkönnyebb és legrövidebb út az Istenhez az Eucharisztia.”

X. Pius pápa

3. A mise olyan unalmas

Találkoztál már valakivel, aki egy olyan téma iránt rajongott, ami téged igazából nem érdekelt? Órákig tudott beszélni kémiáról, sportról, komolyzenéről stb. A leggyakrabban azért találjuk ezeket a dolgokat unalmasnak, mert nem igazán értjük a mögöttük rejlő bonyolult dolgokat, a lényegüket. Ha nem érdekel minket a foci, akkor nem kell időt szánni arra, hogy megértsük. A Szentmise megértésére azonban feltétlenül kell időt szánnunk, mert üdvösségünk függ tőle. Minél többet tanulunk róla és kezdjük megérteni a szentmise nagyszerűségét és örömét, annál jobban elragad majd minket hitünk és hagyományaink szépsége. Az unalom elűzésének másik módja a bekapcsolódás, a részvétel. Jelentkezz ministránsnak, felolvasónak, vagy légy a kórus tagja. Az egyházban való szolgálat segít abban, hogy növekedjen az érdeklődésed és elköteleződésed a szentmise iránt.

„Ha valaki azt mondja, hogy a mise hosszú, válaszold erre azt, hogy azért hosszú, mert a te szereteted rövid.”

Szent Josemaría Escrivá

4. Ha nem áldozhatok, akkor minek menjek misére?

Noha az Eucharisztia a szentmise központi eleme, nem ez az egyetlen ajándék, amiben részesülhetünk, ha minden vasárnap részt veszünk szentmisén. Jézus az Ige. (Jn 1:14) Amikor eljövünk a szentmisére és hallgatjuk az Igét, akkor magát Krisztust hallgatjuk. Lelkünk az Eucharisztiához hasonló módon az Igéből is táplálkozik. A szentmisén való jelenlétünkkel is táplálkozunk és elmélyülhetünk a szentségben. A szentmisére nem csak azért megyünk, mert vágyunk arra, amit ott ajándékként kaphatunk, hanem azért is, mert mi önmagunkat adjuk az Úrnak ajándékként. Az Eucharisztia egy görög szó, ami hálaadást jelent. Amikor elmegyünk a szentmisére, hálát adunk Istennek mindazért, amit értünk tett és tesz.

Ha szíved úgy kívánja, lelki közösségbe léphetsz az Úrral, végezhetsz lelki áldozást. Használd ezt az imát Liguori Szent Alfonztól:

Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.

Liguori Szent Alfonz

5. A gyerekeimmel misére járni olyan, mintha egy birkózó meccsen lennék. Zajongnak, állandóan rám másznak, és nem tudnak nyugodtan ülni. Miért is bajmolódjak ezzel?

„Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.”

Mk 10, 14-15

A saját nyűgösségünk nem tarthat vissza minket és családjainkat attól, hogy a szentmisén részt vegyünk. Igen, elég nehéz és zajos dolog kicsi gyerekeket misére vinni. Ezt nem tagadjuk. Egyáltalán nem könnyűek a vasárnap reggelek; de amikor elvisszük gyermekeinket az Úr házába, a legnagyobb ajándékot adjuk nekik. „A szülők részéről a hitre nevelésnek a legzsengébb gyermekkorban meg kell kezdődnie”: szülőként kötelességünk evangelizálni és hitre nevelni gyermekeinket (Katekizmus 2226). Arra vagyunk hivatva, hogy tanítsuk meg őket imádkozni, és segítsük őket felismerni, rávezetni arra, hogy ők Isten gyermekei. Végső célunk, hogy gyermekeinket a mennybe, az örökkévalóságba vezessük. Ez pedig szentmisén való részvétel nélkül lehetetlen.

Próbáljuk megtalálni a módját, hogy gyermekeinket rávezessük arra, hogy odafigyeljenek. A templomba belépés előtt imádkozzunk a gyermekeinkkel együtt, és kérjük a Szentlelket, hogy segítsen nekik nyugodtan ülni és hallgatni a mise alatt. Vihetünk magunkkal egy gyerekeknek szóló katolikus könyvet, amit nyugodtan nézegethetnek. Üljünk elöl – gyermekeid jobban viselkednek, ha látják, mi történik az oltárnál. Öleljük őket át, és a mise részeit fülükbe suttogva mondjuk el nekik. A szentmise után játékosan ki is kérdezhetjük őket az olvasmányokról vagy a homíliáról. A helyesen válaszolók kapjanak egy kis jutalmat (a mi családunkban bevált az aputól kapott különleges pacsi).  A kérdéseket a válaszadó gyermek életkorának megfelelően tegyük fel. Az is segíthet, ha otthon misézést játszunk.

Ez egy olyan áldozat, amely csodálatos gyümölcsöket terem. Látni fogjuk, hogy gyermekeink növekedni fognak a Krisztussal való kapcsolatukban, ha erőfeszítések árán is, de elmegyünk misére.

„Gyengéd ifjúkor pásztora, aki szeretetben és igazságban vezetsz, kerülő utakon; Krisztus, diadalmas királyunk, a te nevedet jövünk énekelni, és ide hozzuk gyermekeinket, hogy dicséretedet kiáltsuk.”

Szent Ambrus

6. Nem szeretek misére menni

Ezt a mondatot olvasva, próbáld most nyafogva kimondani, és képzeld hozzá, hogy toppantasz. „De én nem szeretek misére menni!” A gyerekek klasszikus viselkedése, hogy nyafognak azon, amit nem szeretnek csinálni, aztán dührohamot kapnak, jön a hiszti, mert nem akarják megtenni azt, amit kérünk tőlük. Azonban mi nem élhetjük úgy az életünket, hogy érzelmeink és érzéseink határozzák meg cselekedeteinket, mint a gyerekeknél. Képzeljük el, mennyi mindent nem tennénk meg azért, mert nem szeretjük: „Nem szeretem az orvosi vizsgálatot”; „Nem szeretem a diétát”; „Nem szeretem kifizetni a számláimat”; “Nem szeretek korán kelni, hogy elmenjek dolgozni” stb. Ha ez a szeszélyes törvény szabályozná életünket, akkor teljes káosz uralkodna, és a rendetlenség katasztrófához vezetne. Elkerülhetetlen, hogy olyan dolgokat is megtegyünk, amelyeket nem szeretünk, mivel ez az élet rendje. El kell fogadnunk, hogy az áldozatok és lemondások az élet részét képezik, és kitartásunk által meg kell ismernünk a kemény munka és fegyelem szépségét és értékét.

A szentmisén való részvétel, még akkor is, ha nem élvezzük, végső soron hitünk elmélyülésére vezet, és biztosítja számunkra azt a lelki békét, amelyre olyan nagyon szükségünk van az életben itt a Földön. Miért? Mert a szentmisén tudjuk a legteljesebben befogadni Krisztust az Eucharisztia által. Soha nem lehetünk közelebb Urunkhoz, mint abban a pillanatban, amikor az Ő testét magunkhoz vesszük. Ez az ajándék önmagában sokkal többet ér, mint bármi más élvezet és szórakozás. Az Eucharisztiában jelenlévő Krisztus szeretete felülmúl mindent, amit nem szeretsz a szentmisében.

“Minden szentmise, amelyet áhítattal hallgatunk, csodálatos hatásokat, bőséges lelki és anyagi kegyelmeket vált ki lelkünkben, amelyeket mi magunk nem is ismerünk… Könnyebb a Földnek a Nap nélkül létezni, mint a szentmiseáldozat nélkül!”

Szent Pio atya

7. A vasárnap az egyetlen szabadnapom

Jaj, azok a vasárnapok! Ugye milyen jól esik, ha az egész heti robotolás után végre egy napot azzal tölthetünk, hogy nem csinálunk semmit? Úgy véljük, megérdemeljük, hogy a kanapén pihenjünk, filmet nézzünk, „shoppingoljunk” egy kicsit egy bevásárlóközpontban vagy az internetet böngésszük. Jézus így int: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.”(Máté 11, 28) Az egyetlen módja annak, hogy valóban feltöltődjünk, békét és erőt merítsünk a következő hétre, az, ha a szabadnapunkból egy órát az Úrral töltünk. Ő feltölt bennünket, bátorít és megerősít minket az előttünk álló hétre. Látni fogjuk, hogy marad még bőven idő élvezni a vasárnapot, miután hazatértünk a templomból. Ám ha mégsem vagyunk képesek ezt az egy órát az egyetlen szabadnapunkból misére áldozni, jó pár templom van, ahol szombat este is van mise, ami vasárnapi misének számít.

“Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.”

Hippói Szent Ágoston

“Amíg nem szeretjük szenvedélyesen Urunkat a legszentebb szentségben, addig semmit sem érünk el.”

Eymard Szent Péter-Julián

8. Sehol sincs benne e Bibliában, hogy vasárnap kötelező misére menni

A Sola Scriptura a protestáns kereszténység fogalma. Katolikusként hiszünk abban, hogy hitünk és hitéletünk a Szentírásból és az Egyház hagyományaiból erednek. Hagyományaink értékének alábecsülése súlyos hiba. A korai egyházatyáktól sok tanúságtétel és más dokumentumok állnak rendelkezésünkre, amelyek világos bizonyítékot szolgáltatnak számunkra arról, hogyan gyűltek össze az első keresztény közösségek, hogy meghallják az igét és ünnepeljék az Eucharisztiát. A Szentírás is támogatja a szentmisét. Néhány példa: „Gondolj a szombatra és szenteld meg.” (Kiv 20,8) „Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”  (Lk 22, 19) Lukács evangéliumának 24. fejezete az Emmauszba vezető úton történteket meséli el. Gondolkozz el ezen a szakaszon. Felismered a szentmise részeit?

9. Nem értem, mit mond a pap

A világon több mint 412.000 pap van. Mindegyiküknek egyedülálló intellektuális képessége, beszédstílusa és kapcsolatépítő készsége van. Néhányan áldottak vagyunk, ha a plébániánkon olyan pap celebrálja a miséket, aki olyan homíliákat mond, amelyek inspirálnak minket, és elősegítik, hogy növekedjünk hitünkben. Máshol előfordul, hogy a pap hozzánk képest nagyon magas színvonalon beszél, vagy nem túl érdekes hallgatni. Függetlenül attól, hogy milyen pap van a mi templomunkban, ne felejtsük el, hogy nem a pap miatt megyünk misére, hanem azért, hogy együtt legyünk Krisztussal, aki jelen van az Oltáriszentségben. Számos forrás áll rendelkezésünkre, ahol elolvashatjuk a napi evangéliumot, és elgondolkozhatunk rajta, mielőtt misére indulnánk. Mindenekelőtt legyünk türelmesek és megértők a papunkkal szemben. Keressünk módot arra, hogy bátorítsuk őt hivatásában. Ő egy olyan ember, aki úgy döntött, hogy életét adja Isten dicsőségére. Imádkozzunk, hogy az Úr világosítson meg és inspiráljon minden papot.

10. Majd megyek, ha szükségét érzem. Muszájból nem megyek.

Ki mondhatja azt, hogy csak időnként éhes, és ezért csakis akkor eszik, amikor szükségét érzi? Amikor úgy ítéli meg? Senki. A testnek szüksége van energiára, ezért táplálnunk kell. Ez élet vagy halál kérdése. Elkerülhetetlen. Ugyanígy van a lelki éhséggel is, amely a lelkünk mélyéről kiált. Lehetetlen nem érezni a szükséget Krisztusra. Lehetetlen nem akarni táplálni a lelket. Ha nem tápláljuk szellemünket és lelkünket Istennel, akkor olyan evilági dolgok fogják a helyét elfoglalni, amelyek soha nem fognak minket kielégíteni. Végül élet-halál kérdése lesz:

“Az emberi személynek van egy még mélyebb szükséglete, olyan éhsége, amely több annál, amit a kenyér csillapíthat, olyan éhség, amely Isten mérhetetlen nagyságától keletkezik az emberi szívben. Ezt az éhséget csak az képes csillapítani, aki ezt mondja: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6, 53-54)

Szent II. János Pál

11. Baktériumok és vírusok vannak a levegőben. Kezet kell fogni másokkal. Egyszerűen nem bírom a fizikai érintkezést a templomban az emberekkel.

A mise az összegyűlt hívők legjelentősebb közössége. Itt minden egyesül. Test, lélek és szellem. Minden egyesül Krisztusban, aki az egyház, a test feje. Amikor fizikailag kapcsolatba lépünk másokkal, egymás szemébe nézünk, Krisztus arcát látjuk minden emberben.

Hurtado atya azt mondta: “Krisztus áldozatával egy új faj született, ez olyan faj, amely Krisztus lesz a Földön a világ végezetéig. Azok az emberek, akik befogadják Krisztust, ilyenekké lesznek.” Mindannyian összegyűlünk, hogy megvalósítsuk Krisztus egyházát, és ennek során az Ő életét éljük az Ő küldetését teljesítve.

Ez a teológia nem biztos, hogy segít neked, amennyiben rettegsz a baktériumoktól. Ha még mindig nem akarsz kezet fogni azzal, aki testvéred Krisztusban, legyen nálad kézfertőtlenítő, és használd a „béke veled” kézfogás után. Fogjad fel ezt egy kis áldozatként, amelyet azért hozol, hogy az Úrral lehess, és teljes mértékben befogadd Őt az Eucharisztiában.

„Minden emberben Jézust látom. Azt mondom magamban, ez itt az éhes Jézus, meg kell etetnem. Ez a beteg ember itt Jézus. Ez a leprás vagy üszkös ember Jézus, meg kell tisztítanom és ápolnom kell őt. Minden szolgálatom mozgatórugója, hogy szeretem Jézust.”

Teréz anya

12. Képtelen vagyok ennyi ideig komoly maradni!

Gyakori probléma manapság, hogy nagyon nehezen tudunk huzamosan odafigyelni valamire. A tévé és az internet az újdonságot és a “kattintásokat” kedvelők paradicsoma. Ha valami nem sokáig köti le a figyelmünket, azonnal tovább megyünk. Az a probléma ezzel, hogy minden a szórakozás iránti éhségünkre összpontosul. És még ha gyorsan „be is kapjuk”, ettől a “belső” gyorsételtől nem csillapodik az éhségünk! A misében pont ennek az ellenkezőjére kapunk meghívást: ha a mise már nem köti le figyelmünket, nekünk kell megváltoznunk. Ez kétségtelenül kihívást jelenthet, de ott és csak ott érjük el azt a teljességet, amire lelkünk mélyén annyira vágyunk!

13. Mindig megyek misére, de nem veszek magamon észre semmi változást

Kora tavasszal óvatosnak kell lennünk, amikor kimegyünk a szabadba. Nem érezzük a meleget, ezért általában nem használunk napfényvédő krémet, pedig gyönyörűen süt a nap. Ha túl sokáig maradunk kint, leéghetünk, pedig ez még nem a forró nyári nap. Nem érezzük a nap erős sugarait, pedig már káros hatással lehetnek a bőrre. Azt, hogy megfogott a nap, csak később vesszük észre.

Ugyanez igaz a szentmisére is. Lehet, hogy nem veszünk észre semmilyen változást az életünkben. A problémáink továbbra is fennállnak. Bűneinkkel továbbra is napi küzdelmeket vívunk. Mégis, amikor a Fiú jelenlétében vagyunk, megváltozunk. Hinnünk kell abban, hogy Isten munkálkodik a szívünkben, még akkor is, ha még nem látjuk az eredményét.

“Amikor befogadtad Őt, izzítsd fel szíved, úgy hódolj neki; beszélj neki lelki életedről, lelkedben tekints Rá. Ő jelen van azért, hogy boldog légy; fogadd őt a lehető legbuzgóbb szívvel, és viselkedj külsőleg úgy, hogy tetteid bizonyítsák az Ő jelenlétét benned.”

Szalézi Szent Ferenc

14. Csak az öregek járnak misére

Amikor megérkezünk a misére és körülnézünk, lehet, hogy nagyszüleid barátait látjuk. Az azonban sztereotípia, hogy csak idős nénikék töltik meg padokat. Valószínűleg ők nincsenek ott a reggeli nyolcas miséken, ahol a fiatal felnőttek viszont igen. Nézzünk egy kicsit körül, hiszen sok, fiatalokból álló, hitüket ápoló csoportot lehet találni. Ha igazán levertek és magányosak vagyunk, keressünk rá az interneten az Ifjúsági Világtalálkozóra. Meg fogunk lepődni, mennyi fiatal katolikust látunk, akik minden évben elzarándokolnak, hogy részt vegyenek ezen az eseményen.

Ha olyan területen élsz, ahol az egyházközségedhez tartozó hívek többsége idős, fogadd meg Ferenc pápa tanácsát: „Ne vesd meg, amit az öregektől hallasz, hiszen ők maguk is atyáiktól vették. Mert így tudásra teszel szert és alkalomadtán meg tudsz majd felelni. (Sir 8,9) Az Egyház mindig is hálával és szeretettel kísérte az időseket, hogy érezzék, hogy elfogadják őket, és teljes értékű tagjai a közösségnek.” Sokat lehet tanulni az idősebbek tapasztalatából és életéből. Becsüljük meg és tiszteljük őket, amikor Krisztusban testvéreinkkel együtt veszünk részt a szentmisén.

15. Leülök, letérdelek, felállok, azt sem tudom, mit csinálok

Soha nem jó érzés körülnézni, és látni, hogy te vagy az egyetlen, aki még áll! Kínos, hogy mindig egy lépéssel mindenki mögött maradsz. Ezek a mozdulatok nem csupán véletlenszerű cselekvések a szentmise során, minden mozdulat fontos kiegészítője az imádságnak. Nem csak elménkkel imádkozunk, hanem teljes lelki lényünkkel. Amikor ezeket a gesztusokat tesszük, az egy liturgikus és fizikai jel, amelyet imáink szimbolikus kifejezésére használunk. Amikor felállunk, tiszteletet és tiszteletet mutatunk az Úr Szava iránt. Amikor letérdelünk, a legnagyobb tiszteletünket és tiszteletünket fejezzük ki Krisztus iránt. Ez egyben az Iránta való engedelmességünk és alázatunk jele is. A niceai hitvallás alatt meghajolunk a történelem legfontosabb eseménye előtt – amikor Isten emberré lett. Ezek a tettek kifejezik azt, amit hiszünk.

A szentmise rendjét csak úgy lehet megismerni és biztonságosan tudni, ha részt veszel rajta! Ahogy mondani szokás, gyakorlat teszi a mestert. A Római Misekönyv (megvásárolható a helyi katolikus könyvesboltban) hasznos lehet a mise részeinek elsajátításában. Ne engedd, hogy ez az apró részlet visszatartson Isten nagyságának és hatalmának megtapasztalásától.

“Minden térd hajoljon meg Istenem nagysága előtt, előtted, aki annyira megalázkodtál a Szent Ostyában. Szeressen Téged minden szív, minden szellem imádjon Téged, és minden akarat legyen alárendelve neked!”

Alacoque Szent Margit Mária

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: CatholicLink