Ferenc pápa szerdai katekézise: Minden kereszténynek van személyes és közösségi karizmája
A Szentlélekről szóló katekézis-sorozatának 14. állomásához érve a pápa azokról az ajándékokról, karizmákról szólt, amelyeket minden keresztény kap személyes és közösségi élete számára. Nem léteznek B-kategóriás keresztények. A világi hívők és a nők nem a papság segítői, sajátos karizmájukkal hozzájárulnak az egyház küldetéséhez.
“A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1 Kor 12.4-7.11)
Kedves testvérek! Az elmúlt három alkalommal a Szentlélek megszentelő működéséről beszéltünk, ami a szentségekben, az imában és Isten Anyja példájának követésében valósul meg – kezdte katekézisét a pápa. A Lumen Gentium-k. zsinati konstitúció (LG 12.) erről így ír: „A Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken keresztül és a papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait “tetszése szerint juttatva kinek-kinek” (1Kor 12,11). Tehát nekünk is vannak személyes ajándékaink, melyeket a Szentlélek ad nekünk.
Itt az idő, hogy szóljunk a Szentlélek másik működési módjáról, mely a karizmákra vonatkozik. Két tényező határozza meg, mi a karizma. Az egyik, hogy olyan ajándék, amelyet azért kapunk, hogy mindenkinek használjunk vele. A másik olyan ajándék, amelyet személyre szabva kapunk Istentől, ki-ki a maga módján. A karizmák olyan díszítőelemek, melyek szebbé teszik Krisztus jegyesét. XVI. Benedek pápa megállapította: „Aki a zsinat utáni korszak történetére tekint, észreveheti a valódi megújulás dinamikáját, mely gyakran váratlan formákat öltött életteli mozgalmakban, és szinte kézzel foghatóvá teszi a szent egyház kimeríthetetlen életerejét”.
Újra föl kell fedeznünk a karizmákat, hogy ezáltal a laikus hívek és ezen belül is a nők szerepének előmozdítását ne csupán intézményi és szociológiai tényezőnek tekintsék, hanem annak bibliai és spirituális dimenziójában egyaránt. A világiak nem az utolsó helyen állnak, nem a papság külső munkatársai vagy segédcsapata. Megvannak a saját karizmáik, amelyekkel hozzájárulhatnak az egyház küldetéséhez -mutatott rá Ferenc pápa.
Amikor karizmákról beszélünk, fontos eloszlatni egy félreértést: nem látványos és rendkívüli adottságok és képességek, hanem rendes ajándékok, amelyeknek az ad rendkívüli értéket, hogy a Szentlélek ihleti őket és az élethelyzetekben szeretettel megtestesül. Azért fontos a karizmákat így fölfogni, mert sok keresztény, amikor a karizmákról hall, szomorúságot és csalódottságot érez. Meg van győződve arról, hogy neki egy sincs, kirekesztve érzi magát vagy B-kategóriás kereszténynek. A Szentatya aláhúzta: Nem, nincsenek B-kategóriás keresztények. Mindenkinek megvan a maga személyes és közösségi karizmája. Akiben szeretet van, az már nem keveset birtokol. Szent Pál ezért tartja a szeretetet a legkiválóbb útnak (vö. 1Kor 12,31). Ezáltal szeretem az egyházat, vagy a közösséget, amelyben élek. Az egységben minden karizma az enyém, mint ahogy az összes karizmám – tűnjék bármilyen kevésnek is – mindenkié, mindenki javát szolgálja. A szeretet megsokszorozza a karizmákat: egy ember karizmájából mindenkié lesz – zárta szerdai katekézisét a pápa.
Forrás: Vatican News
INRI,
jól beszél a szentatya megint. Lásd Szent-Páltol=a farizeus Saulus-tol a korintusikanak írt elsö levél 12 fejezetét:
“Az Egyház Krisztus teste.
12A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 14Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” 22Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 23Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 24a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 25hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 26Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.”
Mindenki elhivatott a Jóteremtö által. Sokan rájönnek nehányan nem. Ahogy bölcsebb nyugodtabb lesz valaki, még az atiesta-vagy közömbösök közül is elgondolkozik lásd, ahogy Kosztolányi Dezső írta aki kivülröl való rátekintéssel vizsgálta az egyházat-nem volt gyakorló vallásosos inkább kivülállóként csodálkozott rá…a vallásos nevelése ellenére:
“Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
(Hajnali részegség – részlet)
Máshol meg így ír:
„Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen szépé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt.
November elsején, amikor kezdődik az őszi vörös hervadás, kiviszitek az embereket a temetőbe, és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait.
Virággal borítjátok a sírokat, és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra…
Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az „Ó fényességes szép hajnal”, kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv.
Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, december 24-én, amelyet „szentestének” neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New York-tól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül. De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az ember, és azt mondjátok neki: Elég volt! Hamut hintetek a kijózanult fejekre és azt mondjátok: Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! És igyekeztek meggyőzni a világot, hogy mindenkinek szenvednie kell.
A Kálváriára járatjátok az embereket, és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik… És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. – Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. – Igen! Igen! – mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz.
Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket, és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.
Megjegyzés: Bárcsak sokan ismernének rá az Isteni küldetésükre és karizmájukra. Akit ismerünk föleg azok megtéréséért imádkozzunk következetesen este egy “dicsöséget”=Dicsöség az Atyának-Fiúnak és Szentlélekistennek most és mindörökké, Ámen…. Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.