Ki volt Szent Thorlak, Izland védőszentje?

A skandináv szigetország, Izland december 23-án ünnepelte nemzeti szentjét, Szent Thorlak Thorhallssont.

Habár az izlandi nemzetgyűlés már 1198-ban, öt évvel a halála után szentté nyilvánította, ez a „nem hivatalos” kanonizáció nem vált az Egyház hivatalos liturgikus naptárjának szerves részévé, mígnem II. János Pál pápa 1984 januárjában meg nem erősítette őt, mint az ország védőszentjét.

Thorlak 1133-ban született, alig két évszázaddal azután, hogy német és norvég hittérítők megkezdték az első sikeres evangelizációt Izlandon. A pogány nemzet megtérése drámai polgárháborút vont maga után, mert sok izlandi – a bálványimádás és a gyermekgyilkosság ellenére – hevesen ragaszkodott ősei vallásához.

Thorlak születésekor Izlandon a Katolikus Egyház szilárdan megalapozta jelenlétét. Viszont egynéhány visszaéléssel is küszködött. Különösen ilyen volt például a papi cölibátus figyelmen kívül hagyása a helyi klérus részéről, az egyházi tisztségek árusítása személyes haszonszerzés céljából, valamint más fegyelmi sértések elkövetése.

Thorlak szülei – akik alig tudtak megélni a gazdálkodásból – felfigyeltek fiúk tehetségére, és a helyi pap révén biztosították neki, hogy széleskörű vallási oktatásban részesüljön. Karizmái igencsak nagy feltűnést kelthettek, mivel Thorlakot már 15 éves kora előtt diakónussá, 18 éves korában pedig pappá szentelték.

Majd egy időre elhagyta Izlandot, hogy teológiát tanuljon Franciaországban és Angliában. Ezalatt elkötelezte magát a Szent Ágoston-féle szerzetesi regula szerinti életre, mely a nyugati egyház hagyományának egy fontos részét képezi. Ez a regula a papot nemcsak cölibátusra, hanem a személyes javak nélküli közösségi életre is kötelezte az apostolok mintája szerint az Egyház korai napjaiból.

A radikális tanítványság víziójától inspirálva Thorlak ragaszkodott a papi cölibátushoz, még akkor is, amikor Izlandra visszatérve arra akarták kényszeríteni, hogy elvegyen egy gazdag özvegyet. Ehelyett végül egy ágostonos regula szerinti kolostort alapított, mely az imádság és a tanulás helyeként vált nevezetessé.

Tíz évvel a kolostor alapítása után Augustine Erlendsson norvég érsek – az ókori ágostonos regula szerinti élet másik követője – meghívta Thorlak-ot, hogy legyen az izlandi egyházmegye, Skalholt püspöke. Habár mélyen kötődött a szerzetesi életmódhoz, Thorlak felismerte, hogy a papságnak sürgető szüksége van reformra és útmutatásra.

Püspökként mérhetetlenül elköteleződött a nyugati egyház azon reformjai mellet, melyeket VII. Gergely pápa vezetett be az előző században. Ilyen volt nemcsak a papi cölibátus szigorú fegyelme, hanem az Egyház függetlensége is az világi hatalmak beleavatkozásával szemben.

Thorlak azon igyekezett, hogy javítson a közerkölcsön, illetve bátran szembeszállt még Izland legnépszerűbb és leghatalmasabb törzsfőjével is, aki állítólag házasságon kívüli kapcsolatban élt a püspök nővérével. Érthető volt tehát azon gyakori vágya, hogy letegye magáról az ilyesfajta terheket és visszatérjen a kolostori életbe.

Mielőtt azonban ezt megtehette volna, 1193. december 23-án elhunyt.

Szent Thorlak kétségtelenül Izland legnépszerűbb, helyben született szentje volt az ország katolikus időszakában. Több mint 50 templomot szenteltek fel az emlékére, mielőtt Izland a XVI. században hivatalosan is lutheránussá nem vált.

Napjainkban Szent Thorlak egykori skalholti egyházmegyéje a Reykjavíki Egyházmegye része, melyet jelenlegi alakjában csak 1968-ban alakítottak ki.

Habár a Katolikus Egyháznak már nincs akkora jelenléte Izlandon, Szent Thorlak emléknapjának a megünneplése széleskörű néphagyományként fennmaradt. Az izlandiak december 23-án ünneplik, mint a karácsony készülődés előtti utolsó napot, illetve azt a szokást is megtartották, hogy összejönnek, és pácolt halat esznek.

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic News Agency