A VaticanNews beszélgetett Christiane Baka nővérrel, az elefántcsontparti abidjani püspökség területén működő Congrégation des Soeurs Notre Dame de la Paix (a Béke Asszonyának nővérei) apácarend főnökasszonyával. A nővér tanulmányait a Párizsi Katolikus Egyetemen és a portiers-i egyetemen végezte, ahol teológiai mesterdiplomát és filozófiai doktorátust is szerzett. Az abidjani Nyugat-Afrikai Katolikus Egyetem filozófiai karának oktatójaként és dékánjaként dolgozik. 2021 óta a szinodalitásról szóló egyetemes szinódus nyugat-afrikai kapcsolattartói közé tartozik.
Ferenc pápa 10 évvel ezelőtti hivatalba lépése óta a Vatikánban szolgáló és dolgozó nők aránya, de különösen a vezető pozíciókat betöltőket tekintve jelentősen emelkedett, mondja Christiane Baka, a Vatican News felmérésére hivatkozva. Ferenc pápa különösen nagy figyelmet szentel az Egyház és az emberek közeledésére, de ennek a 10 évnek az áttekintése csak úgy lehet teljes, ha figyelembe vesszük a 86 éves pápának a nőkérdésre vonatkozó álláspontját is.
A Láthatatlant őrző nők túl sokáig voltak láthatatlanok
A nővér úgy véli, Ferenc pápa pontifikátusára az jellemő, hogy erőfeszítéseket tett a nők láthatóvá tételére az Egyház intézményében. Szent II. János-Pál pápa a nőket “a Láthatatlan őrzőinek” nevezte – emlékeztet Christiane nővér, akinek véleménye szerint azonban “ezek az őrzők túl sokáig voltak árnyékban és így szinte láthatatlanok voltak”. Szent II. János Pál több nőkről, illetve nőkhöz szóló írást is kiadott.
Az afrikai egyetem dékánjának meglátása szerint Ferenc az a pápa, aki pontifikátusa kezdete óta jelentős lépéseket tett, hogy az Egyházban az eddig zárt ajtókat is megnyissa a nők számára. Példaként említi, hogy a nők számára elérhető lett számos egyházi hivatali tisztség, több nőt is kineveztek vezetői pozícióba a Szentszéknél, nőtt a Nemzetközi Teológiai Bizottság női tagjainak száma, és Ferenc létrehozott egy bizottságot is, amely a nők állandó diakónusnak való szentelését hivatott vizsgálni. „Mindez azt mutatja, hogy a nők kérdése az egyházban továbbra is napirenden van” – hangsúlyozza a rendfőnöknő. Szerinte Ferenc pápa meg van arról győződve, hogy az Egyháznak csak hasznára válik, ha a nők is elfoglalhatják az őket illető helyet, hiszen ez hitelessé tenné az Egyházat a világ szemében. Azt szeretné, ha a nők is jelen lennének ott, ahol az Egyház számára fontos döntések születnek. Christiane nővér szerint a pápa e víziója szolgál magyarázatul arra, hogy Ferenc pápaságának kezdetétől fogva ennyi nő kap megbízatást a Vatikán fontos pozícióinak betöltésére. Mára a Szentszéken összességében több női alkalmazott és több női vezető van, mint valaha. Néhányuknak Ferenc még szavazati jogot is adott.
Ferenc pápa hite szerint a nők gazdagítják az Egyházat
A pápa rengeteget tett annak érdekében, hogy a nők kérdésében előrelépés történjen. – mondja a nővér. „Ferenc pápa hite szerint a nők a bennük rejlő sajátos kincsek révén gazdagítják az Egyházat. A pápa ezügyben tett fáradozása dicséretes és üdvözlendő, még akkor is, ha éppen a hivatalok kérdése az a buktató, amelyen minden forradalmi remény elbukik.”
A nyugat-afrikai teológusnő szerint Ferenc pápa társadalmi szinten is, azaz az egyházon kívüli szférában is erősíteni szeretné a nőket. Többször közölt például felhívást a nők jogainak elismerésére, de a társadalmi és szakmai életben elért eredményeik méltatására is. Christiane nővér itt arra a hatalmi paradigmaváltásra gondol, amelyet Ferenc pápa a társadalomban szeretne elérni, és amely során a nőket szövetségeseinek tekinti. „Itt arról van szó, hogy az uralomként és elnyomásként felfogott hatalomról áttérjünk a személyről és a méltóságról való gondoskodás kultúrájaként felfogott hatalomra. Ezen a területen az Egyháznak van mit tanulnia a nőktől.”
Az Egyháznak szüksége van képzett nőkre
A pápának a nőkhöz való kapcsolata követésre méltó a nővér szerint. Ugyanakkor a pápa szerint a nők képzésének kérdése továbbra is időszerű és lényegbevágó, hiszen a nők csak akkor hozhatnak valóban új lendületet az Egyházba, ha egyenrangú partnerekként kezelik őket az Egyház életéről szóló vitákban és az ezekről szóló visszacsatolásokban is.
Fordította: Frick József
