Május 24-én, Jézus mennybemenetelének ünnepén délben a pápa az Apostoli Palota könyvtárterméből köszöntötte a hívőket. Beszédében a keresztények evangelizáló küldetésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A Regina Caeli elimádkozása után köszöntötte a kínai keresztényeket, és kérte, hogy kapcsolódjunk be a Laudato si’ enciklikának és a teremtésvédelemnek szentelt év programjaiba.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Olaszországban és más országokban ma tartjuk az Úr mennybemenetelének főünnepét. Az evangélium szakasz (vö. Mt 28,16–20) az apostolokat mutatja, akik összegyűlnek Galileában „azon a hegyen, amelyet Jézus kijelölt nekik” (Mt 28,16). Itt kerül sor a feltámadt Úr utolsó találkozójára övéivel: a hegyen. A „hegynek” erős szimbolikus töltése, felidéző ereje van. Jézus hegyen hirdette meg a boldogságokat (vö. Mt 5,1–12); hegyek közé húzódott vissza imádkozni (vö. Mt 14,23); ott fogadta a tömegesen érkező embereket és gyógyította a betegeket (vö. Mt 15,29). De ezúttal a hegyen már nem a Mester az, aki cselekszik és tanít, hanem a Feltámadott kéri a tanítványokat, hogy ők cselekedjenek és hirdessék az örömhírt. Megbízza őket művének folytatásával.
Minden néphez szóló küldetéssel ruházza fel őket. Azt mondja: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19–20). Az apostolokra bízott küldetés tartalma a következő: örömhírt hirdetni, keresztelni, tanítani és a Mester, vagyis az élő evangélium által követett úton járni. Az üdvösség eme üzenete mindenekelőtt a tanúságtétel kötelességét rója ránk. Tanúságtétel nélkül nem lehet örömhírt hirdetni! És erre mi, mai tanítványok szintén meghívást kaptunk, hogy számot adjunk hitünkről. Egy ilyen nehéz feladattal szemben, gyengeségeinkre gondolva, elégtelennek érezzük magunkat, ahogyan biztosan az apostolok is annak érezték magukat. De nem szabad megriadnunk, emlékeznünk kell a szavakra, amelyeket Jézus intézett hozzájuk, mielőtt a mennybe ment: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20).
Ez az ígéret arról biztosít, hogy Jézus állandóan jelen lesz közöttünk, és vigasztal majd bennünket. Hogyan valósul meg ez a jelenlét? Az ő Lelkén keresztül, aki vezeti az Egyházat, hogy minden ember útitársaként járjon a történelemben. A Krisztus és az Atya által küldött Lélek az, aki megvalósítja a bűnbocsánatot, és megszenteli mindazokat, akik bűnbánatot tartva bizalommal megnyílnak az ő ajándéka előtt. Az ígérettel, hogy velünk marad az idők végezetéig, Jézus elindítja világban való jelenlétének új módját, azt, hogy feltámadottként lesz velünk. Jézus jelen van a világban, de másfajta módon, feltámadottként, vagyis olyan jelenléttel, amely Isten igéjében, a szentségekben, a Szentlélek állandó és belső működésében tárul fel. A mennybemenetel ünnepe azt üzeni nekünk, hogy Jézus, noha a mennybe emelkedett, hogy dicsőségesen az Atya jobbján lakozzon,
most és mindig közöttünk van: ebből táplálkozik a mi erőnk, kitartó képességünk és örömünk, abból, hogy a Szentlélek erejében Jézus jelen van közöttünk!
Szűz Mária kísérje utunkat anyai oltalmával: tanuljuk meg tőle annak édességét és bátorságát, hogy tanúi vagyunk a feltámadt Úrnak a világban!
A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Lélekben kapcsolódjunk a Kínában élő katolikus hívőkhöz, akik ma tartják – különös tisztelettel – a Boldogságos Szűz Máriának, a keresztények segítségének ünnepét, akit Kína védőszentjeként tisztelnek a sanghaji Sheshan kegyhelyén! Bízzuk mennyei Anyánk irányítására, és ajánljuk az ő oltalmába a Katolikus Egyház pásztorait és híveit abban a nagy országban, hogy a hitben erősek, a testvéri egységben szilárdak legyenek, hogy vidám tanúságtevők, a tevékeny szeretet és a testvéri remény előmozdítói és jó állampolgárok legyenek!
Kedves katolikus testvérek Kínában, szeretnélek biztosítani benneteket arról, hogy az egyetemes Egyház, melynek szerves részét képezitek, osztozik reményeitekben, és támogat benneteket az élet megpróbáltatásai között. Kísér benneteket imádságával! A Szentlélek új kiáradásáért imádkozik, hogy felragyogjon rajtatok az evangélium fénye és szépsége, Isten hatalma minden hívő üdvössége számára. Szeretném még egyszer kifejezni mindnyájatok iránt érzett nagy és őszinte szeretetemet, és különleges apostoli áldásomat adom rátok. A Szűzanya szüntelenül őrizzen benneteket!
Végül bízzuk a segítő Szűz Mária közbenjárására az Úr minden tanítványát és minden jó szándékú embert, akik ebben a nehéz időszakban a világ minden részén szenvedélyesen és elkötelezetten dolgoznak a békéért, a nemzetek közötti párbeszédért, a szegények szolgálatáért, a teremtett világ védelméért és az emberiség győzelméért a test, a szív és a lélek minden betegsége felett!
Ma tartjuk a tömegtájékoztatás világnapját, amelyet idén az elbeszélés témájának szentelünk. [Magyarországon a múlt vasárnap volt.] Kívánom, hogy az esemény arra ösztönözzön bennünket, hogy építő történeteket beszéljünk el és osszunk meg, amelyek segítenek megérteni, hogy mindannyian egy nálunk nagyobb történet részei vagyunk, és hogy akkor tudunk reménnyel tekinteni a jövőbe, ha tényleg – testvérekként – gondot viselünk egymásra.
Ma, a Segítő Szűz Mária napján szeretettel üdvözlöm a szalézi testvéreket és nővéreket. Hálásan emlékezem meg a spirituális képzésről, amelyet Don Bosco fiaitól kaptam.
Ma Acerrába kellett volna mennem, hogy támogassam az ott lakók hitét és azok elkötelezettségét, akik küzdenek a szennyezés drámája ellen az úgynevezett „tüzek földjén”. Látogatásomat elhalasztottuk; mindazonáltal üdvözletemet, áldásomat és bátorításomat küldöm a püspöknek, a papoknak, a családoknak és az egész egyházmegye közösségének, s várom, hogy a lehető leghamarabb találkozzunk. Elmegyek, az biztos!
Ma van a Laudato si’ enciklika ötödik évfordulója is, amellyel próbáltam felhívni a figyelmet a föld és a szegények segélykiáltására. Az Átfogó Emberi Fejlődést Szolgáló Dikasztérium kezdeményezésének köszönhetően a „Laudato si’ hét”, melyet most tartottunk, egy különleges évbe, a Laudato si’ évfordulójának évébe torkollik, mely az enciklika végiggondolására szolgál, május 24-től jövő év május 24-ig. Kérem a jó szándékú embereket, hogy csatlakozzanak hozzá, s vigyázzanak közös otthonunkra és legkiszolgáltatottabb fivéreinkre és nővéreinkre. A honlapon közzétesszük majd az erre az évre készített ima szövegét. Jó lesz imádkozni!
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
IMA
Szerető Isten,
a menny, a föld és minden benne élő teremtője!
Nyisd meg elménket, és érintsd meg szívünket,
hogy része lehessünk a teremtésnek, a te ajándékodnak!
Állj a rászorulók mellett ezekben a nehéz időkben,
különösen a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak mellett!
Segíts, hogy teremtő szolidaritásvállalással tudjunk szembenézni
e világjárvány következményeivel!
Add, hogy bátran el tudjuk fogadni
a közjó keresése érdekében hozott intézkedéseket!
És hogy most jobban átérezzük, mint valaha,
hogy mindnyájan kapcsolatban állunk egymással,
és egymásra vagyunk utalva!
Segíts, hogy meghalljuk és megválaszoljuk
a föld és a szegények segélykiáltását!
A mostani szenvedések lehessenek
egy testvériségesebb és fenntarthatóbb világ
szülésének fájdalmai!
A segítő Szűz Mária szerető pillantása alatt
kérünk téged, Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
Forrás: Magyar Kurír
